Aktuális

Friss hírek érkeztek a súlyos sérülést szenvedett Varga Barnabás állapotáról

Közellenségből királycsinálók: Le Penék fél évszázados küzdelme Franciaországban

| Szerző: Udvardy Zoltán
Szélsőbaloldali terrorcsoportok céltáblájaként vészelte át alapításának első éveit a Jean-Marie Le Pen által alapított Nemzeti Front, amely – fokozatosan megszabadulva a vállalhatatlan eszméktől – több mint fél évszázadon át volt a baloldal és a liberálisok bokszzsákja. Még a konkurens jobboldal is hivatalos közellenségként kezelte. Hogyan jutott el a földrengésszerű győzelemhez a Nemzeti Front utódpártja, a Jean-Marie Le Pen lánya, Marine Le Pen neve által fémjelzett Nemzeti Tömörülés? S miképpen fedi le az apa és lánya története legalább fél évszázad történelmét?

1976: A merénylet

Amikor egy magát „antifasisztáknak” nevező baloldali csoport 1976. november 2-án a Villa Poirier-ben egy robbantásos merénylettel elpusztította párizsi otthonát, Jean-Marie Le Pen, az 1972-ben alapított Nemzeti Front elnöke szerencsésnek mondhatta magát.

Igaz, a húsz kilogrammnyi robbanóanyag, a legnagyobb bomba, ami a második világháború óta Párizsban működésbe lépett, totálisan elpusztította annak az ötemeletes épületnek egy részét, melyben laktak, ám Le Pen, a pártalapító életben maradt. Kevesebb szerencséje volt az 1978-ban François Duprat-nak:

az FN egyik befolyásos vezetője autóbomba robbanásában életét vesztette.

Az 1972. október 5-én megalakult radikális jobboldali párt színeiben indult Jean-Marie Le Pen az 1974-es elnökválasztáson. Le Pen saját magát a „szociális, népi és nemzeti jobboldal” jelöltjeként és „az egyetlen jobboldali jelöltként” határozta meg. Az első fordulóban 191 000 szavazatot, azaz 0,75 százalékot kapott. A második fordulóban Valéry Giscard d’Estaing mellett való szavazásra szólított fel.

Le Pen nem először tört politikai babérokra: az indokínai és algériai harcokban vitézkedő, leszerelt obsitos 1958-1962 között a CNIP jobboldali parasztpárt képviselője volt a nemzetgyűlésben.

1982: Az áttörés

Az 1982-es kantonális választásokon Jean-Marie Le Pen jogász, politikus pártja, a Nemzeti Front (FN) kevesebb mint egy évvel a baloldal hatalomra kerülése után mintegy hatvan kantonban állított jelölteket. A választáson áttörést hozott Jean-Marie Le Pen párizsi tanácsossá választása, listája 11,3 százalékot ért el a 20. kerületben. Ugyanakkor 1982 tavaszán Jean-Marie Le Pen levelet intézett az új köztársasági elnökhöz, François Mitterrand-hoz , amelyben elítélte az FN televíziós láthatóságának hiányát. 1982. június 22-én François Mitterrand írásos választ írt alá Jean-Marie Le Pennek, amelyben „sajnálatosnak tartja, hogy a pártkongresszust a médiatestület figyelmen kívül hagyta.”

Egy héttel később

Jean-Marie Le Pen élőben beszélt a France 1 tévécsatorna híradójában,

és rendszeresen felbukkant a L ‘Heure de vérité (Az igazság órája) című tévéműsorban is. A televíziós közvetítések hatására az FN napi ezer új tagot regisztrált a korábban jellemző napi 15 tag helyett.

1986: A blokád

A szocialista kormány által bevezetett egyfordulós arányos listás szavazás a szocialista kormány által lehetővé tette, hogy a Nemzeti Front 35 képviselőt szerezzen az 1986-os parlamenti választásokon. Jean-Marie Le Pen ekkor Párizs második embere, és a Nemzeti Front – Nemzeti Tömörülés (FN-RN) csoport elnöke a Nemzetgyűlésben. Így

távozása után negyedszázaddal visszatérhetett a Bourbon-palotába (a Nemzetgyűlés színhelye – a szerk.),

ami ritka eset a francia politikai életben. Le Pen a Nemzetgyűlés előtt tartott első beszédében azzal vádolta meg Jacques Chiracot, hogy egyfajta politikai apartheiddel sújtotta a Nemzeti Frontot. Chirac valóban megkérte az FN politikusai mellé beosztott kormánypárti képviselőket, hogy

ne álljanak szóba velük.

1993: Kirendelt tüntetők?

Franciás verekedés Londonban – erről tudósít a Népszava az MTI-re hivatkozva 1993. július 7-én. „Verekedés volt kedden Londonban a Heathrow repülőtéren, mert tüntetők meg akarták akadályozni a francia szélsőjobboldali vezér, Jean-Marie Le Pen sajtóértekezletét és a rendőrség több tüntetőt elvezetett. A fajüldözés elleni liga meghirdette, hogy

„kiveri innen” Le Pent, valahányszor csak brit földön bukkan fel.

Az akciót a brit parlament több munkáspárti képviselője is támogatta. Ne fertőzze az angol levegőt a gyűlölet propagandájával — mondták a képviselők”.

Berlin is nemet mondott Le Pen próbálkozására – közli a Reuters alapján 1993. július 16-án a Magyar Hírlap. „Berlin elutasítja Jean-Marie Le Pen francia szélsőjobboldali politikus elképzelését, hogy a német főváros novemberben adjon lehetőséget egy olyan konferencia megtartására, amelyen az Európai Parlament 14 szélsőjobboldali tagja venne részt. Erről a berlini polgármesteri hivatal döntött tegnap. Le Pen, akinek nem sikerült megvalósítania a konferenciával kapcsolatos elképzeléseit sem Edinburgh-ben, sem Dublinban, most Berlinnel próbálkozott.”

1998: Le Pen nem választható

„Politikai-jogi machinációt” kiáltott a francia radikális jobboldal vezető pártja, a Nemzeti Front (Front National, FN) második embere, Bruno Mégret azt követően, hogy Jean-Marie Le Pen pártelnököt

a bíróság eltiltotta megválaszthatóságától.

Le Pent egy szocialista párti képviselő elleni erőszakos fellépése miatt büntették politikai jogai gyakorlásának korlátozásával. Az eset még az 1997-es választási kampány időszakában történt.

2001: Bevándorló-özön

„Az iszlám térhódítása súlyos veszélyt jelent szuverenitásunkra, identitásunkra és az európai civilizáció nemzete, Franciaország szabadsága számára” – jelentette ki a szélsőjobboldali MNR (Republikánus Nemzeti Mozgalom) regionális elnöke, Jean-Yves Gallou, aki elhatározta: létrehozza Franciaország iszlamizációjának megfigyelőközpontját. Egyes becslések szerint 3,6millió „idegen” tartózkodik az országban. (Magyar Nemzet 2001. március 19.)

2002: Mindenki a Front ellen

„Chirac 2002-es, elsöprő sikerű újraválasztását (…) az a politikai konstelláció okozta, hogy azt a voksolást a jobboldali radikális Nemzeti Front (FN) jelöltje, Jean-Marie Le Pen nyerte volna meg az első fordulót követő közvélemény-kutatások jelzései szerint”. (Figyelő, 2019. 40. szám)

2011: Marine Le Pen „a Főnök”

A Tours Kongresszuson 2011. január 16-án Marine Le Pen (Jean-Marie Le Pen jogász végzettségű, korábban ügyvédként praktizáló leánya – a szerk.) lesz a párt tiszteletbeli elnöke. Az új vezető 76,45 százalékos részvételi arány mellett a szavazatok 67,65 százalékát gyűjti be.

2012: A kirekesztett párt

„A francia nemzetgyűlési választások első fordulója után élen álló Szocialista Párt hétfőn arra kérte a jobboldalt: léptesse vissza a baloldal mögé szorult jelöltjeit azokban a körzetekben, ahol a szélsőjobboldali Nemzeti Front is bejutott a második fordulóba. Cserébe a szocialisták hasonló gesztust ajánlanak a jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) ott, ahol a három jelölt közül a jobboldali áll az élen.

A jövő vasárnapi második forduló előtt már gyakorlatilag biztos, hogy baloldali többségű lesz az új nemzetgyűlés, s az is elképzelhető, hogy a szocialistáknak a radikális baloldal támogatása nélkül is meglehet az abszolút többsége az alsóházban, amire még soha nem volt példa.

A PS viszont azt is szeretné

megakadályozni, hogy a megerősödött szélsőjobboldalnak 1986 után ismét lehessen parlamenti képviselője.”

(Népújság, Marosvásárhely, 2012. június 19.)

2015: Marine kizáratja édesapját

Augusztus 20-án a Nemzeti Front végrehajtó testülete összeült, hogy szankcionálja Jean-Marie le Pen új, 2015. április 4-i kijelentését. (A pártelnök ismét bagatellizálta a második világháborús, zsidóellenes rémtetteket.) A testület úgy döntött, hogy kizárja a pártból a társalapítót. A döntés több pártvezető rosszallását váltotta ki.

2017: Történelmi eredmény

Jean-Marie Le Pen szereplése a 2002-es elnökválasztás második fordulójában politikai földrengés volt. Tizenöt évvel később a lányáé már nem volt olyan meglepő. Meg kell mondani, hogy ebben az időszakban az FN a belső megosztottságok és botrányok ellenére is folytatta politikai felemelkedését. Több mint 7 millió szavazat megnyerése a 2017-es elnökválasztás első fordulójában: történelmi eredmény. (Les Echos, 2017. április 27. )

2018: Hátha nem a patás ördög?

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés és a Köztársaságiak (LR) közötti szövetség gondolata egyre nagyobb teret nyer a republikánus jobboldali szavazók körében – derül ki a Kantar Sofres – One Point által a franceinfo és a Le Monde számára készített, március 12-én, kedden közzétett éves felméréséből.

Az LR támogatóinak

47 százaléka véli úgy, hogy lehetséges a két párt közötti közeledés.

Ez az arány folyamatosan emelkedni látszik: 2018-ban a megkérdezettek 43 százaléka, 2017-ben pedig 38 százaléka nyilatkozott így. Egy másik fejlemény, amely a két párt közötti közeledés erősödésére utal: az LR-hez közel állóknak csak 31 százaléka tartja Marine Le Pent a „nacionalista és idegengyűlölő szélsőjobboldal” nagykövetének. (France24, 2019. március 22. )

Az összefogás reménysége

„Szélsőjobboldaliak lettek a Köztársaságiak? A menekültügyi és bevándorlási törvényjavaslat vizsgálata során, amelyet hétfő óta vitatnak a képviselők, a Köztársaságiak (LR) és a Nemzeti Front többször egybehangzóan szavaztak. Az LR képviselői és az FN által benyújtott módosító indítványok között néha erős hasonlóságok mutatkoznak. „Marine Le Pen például ésszerűnek nevezte Eric Ciotti, az LR Alpes-Maritimes-i képviselőjének egyik módosító indítványát. A republikánusok szélsőjobboldaliak lettek?” – viccelődött a macronista Florent Boudié képviselő. (L’Opinion, 2018. április 20.)

Marine Le Pen: Nekem így nem kell!

„Marine Le Pen elutasítja a „jobboldali összefogást. A Nemzeti Tömörülés elnöke, Marine Le Pen ma elutasította a „jobboldali unió” gondolatát, és bírálta a Köztársaságiak (LR) pártot, amiért „választási célzatú megjegyzéseket” tesz ugyan, de végső soron „a franciák érdekei ellenében” cselekszik. „Nem akarom hagyni, hogy csapdába ejtsen a jobboldal uniója” – jelentette ki a Radio Classique-ban.” (Le Figaro-AFP, 2018. április 17.)

2021: A Bardella-korszak kezdete

2021 szeptemberében Jordan Bardella lett a Nemzeti Tömörülés (RN) első ideiglenes elnöke, majd 2022. november 5-én a párt hivatalos elnökévé választották. Mintegy 50 évvel a párt (akkori nevén Nemzeti Front) alapítása óta ő az első olyan elnök, aki nem a Le Pen családból származik. Korábban kapcsolatban állt azonban Marine Le Pen unokahúgával: Nolwenn Olivier-rel.

2022: A Nemzetgyűlés bevétele

A 2022-es törvényhozási választásokon a Nemzeti Tömörülés (RN) történelmi áttörést ért el: 89 megválasztott képviselőt juttat a Nemzetgyűlésbe. A Nemzeti Tömörülés a vezető ellenzéki párt lett a francia törvényhozásban.

2024: Jerikó falai alatt

2024-ben a párt sorozatban harmadszor szerezte meg az első helyet az európai parlamenti választásokon.

A Nemzeti Tömörülés küldheti a legnagyobb nemzeti delegációt Franciaországból az Európai Parlamentbe 30 képviselővel.

A Nemzeti Tömörülés az exit poll eredmények szerint a szavazatok nagyjából 32,3-33 százalékát szerezhette meg az EP-választáson, míg a Macron vezette pártszövetségre csak 14,8-15,2 százalék körül szavaztak.

Az ellenzéki Szocialista Párt alig lemaradva, 14 százalék körüli eredménnyel a harmadik helyre kerülhet. Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés EP-listavezetője már Macron bejelentése előtt felszólította az államfőt, hogy írjon ki új választást. Az államfő bejelentette, hogy

feloszlatja a nemzetgyűlést, és június 30-án új parlamenti választásokat tartanak,

a második forduló időpontja pedig július 7. lesz. Macron kijelentette: a vasárnapi választási eredmény katasztrofális a kormányzatra nézve, és senki nem tehet úgy, mintha ezt nem látná.

Kiemelt kép: A  konzervatív francia Nemzeti Tömörülés (RN) párt támogatói az európai parlamenti választások estéjén, 2024. június 9-én. (Fotó: MTI/EPA/Andre Pain)

Ajánljuk még