Aktuális

A választási irodából jelentjük: Még nincs eredménye a főpolgármester-választásnak

Hiába fenyegették betiltással az AfD-t, mégis megelőzte a balliberális pártokat – elemzői értékelés az EP-választás után

| Szerző: Blazsek Olivér
Teljes átalakuláson megy keresztül a francia politika, Giorgia Meloni pedig kulcsszerepet fog játszani az európai politikában. A Nemzeti Tömörülés (RN) és az Alternatíva Németországnak (AfD) politikai karanténba helyezésére tett kísérletek kudarcba fulladtak, miközben Belgium, az Európai Unió földrajzi központja, akár ketté is szakadhat. Többek között ezekről kérdezte a hirado.hu Biró Andrást, a XXI. Század Intézet kutatóját.

– Több helyen is jobboldali előretörés történt az EP-választásokon, Franciaországban előre hozott választások lesznek. Macronék gyenge szereplésében közrejátszhatott a francia elnök háborút támogató kijelentése, illetve milyen üzenetekkel tudtak Le Penék ilyen sok választónak üzenni? Folytatódhat-e az EP-választásokon elkezdődött tendencia, és hasonló eredmény születhet-e a nemzetgyűlési választásokon is?

– Azt már az elején fontos azért leszögezni, hogy a mostani európai parlamenti – illetve néhány országban önkormányzati vagy helyhatósági – választások alapesetben nem kellene, hogy következményekkel bírjanak a belpolitikai szituációra, viszont több országban is, például Franciaországban is ez volt a helyzet. Olyan súlyos vereséget szenvedtek a kormányon lévők, hogy Emmanuel Macron inkább úgy döntött, megpróbál előremenekülni, és előre hozott választásokat írt ki, feloszlatta a nemzetgyűlést. Eleve egy nagyon nehéz helyzetben volt, kisebbségben kormányzott, az utóbbi időszakban komoly politikai turbulenciák voltak az országon belül, gondoljunk csak a gazdatüntetésekre vagy az Afrikából való francia kiszorulásra. Teret vesztett ezáltal Franciaország a világpolitikában is. A migráció még mindig egy olyan megoldatlan kérdés maradt, amelyből Le Penék tudtak a leginkább hasznot húzni. Ehhez még hozzájön az, hogy már az utóbbi időszakban igencsak karakteresen háborúpárti nyilatkozatokat tett.

Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) párt frakcióvezetője beszél, mellette Jordan Bardella pártelnök a párt párizsi eredményváróján az európai parlamenti választások estéjén, 2024. június 9-én (Fotó: MTI/EPA/Andre Pain)

Korábban a franciák többsége Oroszország szankcionálásával, illetve Ukrajna támogatásával egyetértett, viszont az, hogy európai katonákat is lehessen Ukrajnába küldeni – bár a felmérések szerint is 68 százaléka a franciáknak ezt ellenezte –, az eredményekben is megmutatkozhatott. Az elnök pártja alig 15 százalékos eredményt tudott elérni, szemben a Nemzeti Tömörüléssel, amely 31 százalékos eredményt ért el. Ráadásul a felmérések most már azt mutatják, hogy akár esélye is lehet Le Pen pártjának arra, hogy a legtöbb képviselői helyet szerezze meg. Pedig korábban ez a politikai kordon, amit felhúztak ellene, igencsak jól működött. A francia demokratikus rendszer jellegéből adódóan hatalomtechnikai alkukkal mindig meg tudták azt oldani, hogy a második fordulóban Le Pen jelöltjei ne nyerjenek. Most viszont egy teljes átalakuláson megy keresztül a francia politika. Jordan Bardella – aki az európai parlamenti listát is vezette – lesz a miniszterelnök jelölt. Franciaország egy elnöki rendszer, szóval, így ha megnyernék ezt a választást, akkor is Macron maradna az elnök még három évig, viszont teljesen be lenne korlátozva a hatásköre, főleg a belpolitikában, és ez biztos, hogy egy instabilabb Franciaországot eredményezne.

– Belgiumban is megbukott a kormány a választások hatására. Mit lehet tudni az átrendeződés részleteiről, illetve milyen további következményei lehetnek ennek?

– Belgiumban még a magyarországinál is összetettebb volt a választás, hiszen az európai választások mellett szövetségi és regionális választásokat is tartottak. Eleve egy mesterséges államról beszélünk, ahol három különböző részre oszlik az ország, flamandok, vallonok, illetve német nemzeti kisebbségek is adhattak le szavazatokat ezen különböző választásokon. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezekhez a bizonyos kisebbségekhez tartozó személyek milyen ideológiai világnézettel rendelkeznek, konzervatívok, liberálisok vagy akár szociáldemokraták. Belgiumban, ha egy egységes képet akarunk nézni, azt láthatjuk, hogy a flamand, illetve a vallon területeken is – amelyek mégiscsak a lakosság gerincét alkotják – a jobboldali, szuverenista erők szerepeltek jobban. Vallóniában a Reformista Mozgalom nyerte meg ezeket a helyhatósági választásokat. Ez egy autonómia párti formáció, amely alapvetően nem támogatná a Belgiumtól való elszakadást, viszont második helyre már a Flamand Érdek (Vlaams Belang) nevű párt futott be, amely ezt szorgalmazná.

Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója (Fotó: Facebook/Biró András)

Az európai parlamenti választásokat a Vlaams Belang nyerte meg és a Reformista Mozgalom végzett a második helyen. Ebből azért látszik, hogy már jó ideje folytak erről viták Belgiumon belül, hogy mégis jó lenne etnikai alapon szerveződő két államot létrehozni. Emlékezhetünk, hogy a koronavírus-válság során is olyan megosztottság volt tapasztalható a két országrész között, hogy például a flamandok nem akarták, hogy a vallonok a kórházaikba menjenek, mert már nem bírja az egészségügyi rendszer ellátni őket, és azt mondták, hogy inkább akkor őket ott helyben kellene kezelni. Egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy Belgium akár kettészakadhat. Ez katasztrofális eredményekkel járna a föderációpárti erők számára egész Európában, hiszen az Európai Uniónak – mint szupranacionális szervezetnek – Brüsszel a központja, és ha még országon belül sem tudják ezt az egységet megoldani, akkor az nem szolgál túl kecsegtető vízióval azok számára, akik egy nagy európai szuperállam létrehozásán fáradoznak.

– Olaszországban Meloni nyert, és több jobboldali párt is megerősödött. Mi lehet ennek a következménye az olasz belpolitikára nézve, és mi lehet ennek az európai következménye?

– Meloni győzelme kulcsfontosságú volt az európai politika szempontjából is – az Európai Tanácsban különösen –, mert egy nagyon pragmatikus vezetőnek tartják. Korábban is hallhattunk olyan híreket, hogy az Európai Néppárt (EPP) adott esetben nyitna Meloni felé. Az olasz politikában ez nyilván egy stabilizáló erővel bír. Korábban jellemző volt – különösen Berlusconi utolsó kormánya után, 2010-et követően –, hogy gyakorlatilag évente vagy félévente adták át egymásnak a stafétát a különböző – általában külföldről kinevezett – technokrata kormányok. Meloni egy ideje hatalmon van Olaszországban, a koalíciós partnerei is elég jól szerepeltek. Együttesen a szavazatok nagyjából 40 százalékát szerezték meg. Most kicsit visszatérve az európai politikára, azt nagyon fontos látnunk, hogy Meloni szerepe ugyanúgy fontos marad, mert az Európai Néppárt a vártnál jobban szerepelt.

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, az Olasz Testvérek (FdI) párt vezetője pártjának római eredményváróján az európai parlamenti választások éjszakáján, 2024. június 10-én (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Giuseppe Lami)

Arról is voltak hírek, hogy létrejöhet valamilyen fúzió a nemzeti szuverenista pártok együttműködése által, amelyben a Fidesz is tevékenyen részt vehet. Orbán Viktor elképzelése volt, hogy létre kell hozni egy ilyen markánsan jobboldali szuverenista frakciót az európai parlamenten belül, és most az olaszországi eredmények által – kiegészülve a franciaországi eredményekkel, hiszen mindkét országban egy magát nemzeti szuverenista alapon meghatározó párt meg a választást – jó esély mutatkozik arra, hogy egy jelentős erővel bíró formáció jön létre.

– Németországban előretört az Alternatíva Németországnak (AfD) és leszerepelt a baloldaliakból, liberálisokból és zöldekből álló, úgynevezett „közlekedésilámpa-koalíció”, és előre hozott választásokat követelnek a kereszténydemokraták (CDU/CSU). Elképzelhető, hogy új voksolás lesz francia mintára? Mi lehet az AfD sikerének az oka?

– Németországban főleg az európai parlamenti választásokat megnyerő CDU/CSU hangoztatja már jó ideje, hogy új, előrehozott választásokat kellene tartani. A kormánypártok nagyjából együttesen 30 százalékos támogatottságot értek el, és sokatmondó az, hogy az AfD úgy lett a második legnagyobb – pontosabban, úgy küldheti az második legnagyobb delegációt az Európai Parlamentbe –, hogy az utóbbi fél évben egy szinte példátlan lejáratókampány zajlott ellenük. A német politikai, gazdasági és média elit összehangolt támadása tette ezt, „ideális” esetben a szociáldemokrata baloldali liberális koalíció javára. Ez egy görbe tükörként is szolgálhatna, miszerint hogyan tudott egy ilyen párt – amely még a saját listavezetőjét is kénytelen volt kényszerből letiltani a kampányolásról –, a betiltás fenyegetése mellett létezni hónapok óta, hogyan tudta megelőzni őket. Továbbá, ha megnézzük a Németország keleti tartományaiban tartott helyhatósági választásokat is, illetve az EP-választás eredményeit, azt láthatjuk, hogy az AfD a helyhatósági választásokon 30 százalék körüli eredménnyel nyert, és az EP-választáson szintén hasonló magabiztossággal szerepelt. Ezekben a tartományokban – Brandenburgban, Szászországban, Türingiában – tartományi választásokat tartanak szeptemberben, és nem úgy tűnik, hogy ez a tűzfal igazán kitartana. Megkerülhetetlen erővé kezd válni az AfD Kelet-Németországon belül, és nem biztos, hogy azok a demokratikus eszközök rendelkezésére állnak a német politikai elitnek, amelyekkel meg tudják ezt akadályozni.

Tino Chrupalla, az ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD párt társelnöke és Alice Weidel, az AfD elnökhelyettese a párt berlini kampányközpontjában az európai parlamenti választásokon 2024. június 9-én (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)

 

Ajánljuk még