Már a német kormány is beletörődött, hogy az egyik legnagyobb ipari szereplője szinte teljesen lehúzza a rolót. A búcsú halk és kellemetlen: a BASF vegyipari óriás éppen Kínába teszi át fő gyártási területét, amely a világ legnagyobb vegyipari piaca, a globális részesedés 50 százalékáért felelős.
A cég példája kegyetlenül mutat rá a regnáló kabinet egyik legnagyobb hibájára:
a nem megfelelően menedzselt kríziskezelésre és a gazdaság átpolitizálására
A lap a témában Németország egyik legtekintélyesebb gazdasági újságíróját, Gabor Steingartot idézi, aki szerint „a BASF egyszerűen fogja magát, és elhagyja azt a környezetet, ahol nem tud nyereséget termelni, hiába van szó a saját országáról”.
Európa legnagyobb vegyipari vállalata tízmilliárd eurót fektet be egy kínai termelőkomplexumba, a híres ludwigshafeni üzem termelését pedig a minimumra húzza.
„Az, hogy a tehetséges vezetők, a magasan képzett munkavállalók és az ipari hagyományok ellenére Németország egyik legnagyobb ipari szereplője képtelen profitot termelni, a pártok legnagyobb szégyene” – írja Steingart, rámutatva, hogy a BASF 2023-ban éppen Németországban nem termelt nyereséget, és az igazgatótanácsának elemzése szerint erre belátható időn belül a hazai ipari csapdahelyzet miatt nem is lenne esélye.
Kapcsolódó tartalom
Egy óriás kivégzése
A Mandiner szerint a vállalatot tragikus események és lépések egész láncolata juttatta ebbe a helyzetbe. Ezek között volt, amit közvetlenül a német kormány idézett elő, és volt, amit csak közvetve, azáltal, hogy nem tudta vagy nem akarta megfelelően kezelni a helyzetet.
Az egyik legerősebb érv az energiabiztonság és az energiaár. A BASF különösen függött az orosz gáztól, a háború kitörése azonban mindent megváltoztatott. Az energiaválság berobbanása miatt már 2022 nyarán vészforgatókönyveket kellett kidolgozni. A BASF energiafogyasztása 2023-ban 50,1 millió megawattóra volt. Ekkora mennyiség mellett az orosz földgáz kiiktatása és az atomreaktorok erőltetett leállítása miatt bekövetkezett árrobbanás óriási terhet rakott a cég vállára. Németország az erőltetett zöldátállási kísérleteivel és Robert Habeck gazdasági miniszter kompromisszumot nem ismerő éghajlatpolitikai rendelkezéseivel
az egykor az olcsó energiára épülő ipart luxusterületté változtatta.
Martin Brudermüller, a BASF pár hónappal ezelőtt távozó vezérigazgatója szerint nem is önmagában az energiaárakkal volt a probléma, hanem azzal, hogy a világ más befektetési területeihez, például a Közel-Kelethez vagy az Egyesült Államokhoz képest volt aránytalanul magas az ár.
Nem segített a helyzeten az Európai Unió vegyi anyagok betiltásáról szóló tervezete sem, amely folyamatosan Damoklész kardjaként lógott a BASF feje felett. A végzetes csapást azonban nem önmagukban a fentebb vázolt problémák jelentették, hanem az, hogy a cég képtelen volt a kormányt rávenni azok közös megoldására. Különösen pikáns ez a mondat annak fényében, hogy Brudermüller a Habeck fémjelezte Zöldek gazdasági tanácsadója volt, vagyis segített kidolgozni azt a programot, amellyel a párt a jelzőlámpa-koalíció egyik tagjává válhatott, Habecket pedig a gazdasági miniszteri székbe segítette.
Hirtelen eltűnt a nyereség
A BASF az elmúlt esztendőben egyedül Németországban volt veszteséges. A károsodás 1,6 milliárd euróra rúgott. A külföldi helyszínek gyakorlatilag azért termelték a nyereséget, hogy „a központi gazdatest sebeit ideiglenesen össze lehessen varrni”. A történet odáig fajult, hogy a nyereség az említett okok miatt a 2019-es 8,4 milliárd euróról 2023-ra 225 millióra sorvadt, vagyis a hazai veszteséges működés felemésztette a külföldi profitot – ismertette a Mandiner.
Ebben a helyzetben nem maradt más megoldás, mint a búcsú. Tizennégy németországi BASF-gyártóüzemet zárnak be hamarosan (már tavaly mintegy 2600 alkalmazottat bocsátottak el, többségüket a német gyárakból), ez azonban csak a folyamat kezdete. A vállalat a jövő kínai terveivel foglalkozik, Németországban már csak a leépítések, az elbocsátások és a végleges bezárások adminisztrációs teendőivel kalkulál.
A világ egyik legnagyobb vegyipari vállalatának leköszönt elnöke pedig keserűen jegyezte meg:
a német ipari szereplők és a kormány között megszűnt a párbeszéd, a gazdaság egyre aggodalmasabb hangja már nem jut el a kormányig.
Forrás: Mandiner
Kiemelt kép: A BASF német vegyipari vállalat üzemének különböző létesítményei a Rajna folyó mellett Ludwigshafenben, Németországban, 2024. április 16-án (Fotó: EPA/Ronald Wittek)