– Az európai parlamenti választási előrejelzések alapján megvalósulhat egy minimális baloldali többségű EP?
– Ennek jelenleg kicsi a valószínűsége. A magukat nyíltan baloldalinak valló olyan pártoknak, mint a szociáldemokraták (S&D), a Zöldek (Greens), a Baloldal (The Left) és más balos függetleneknek már most sincs többsége a parlamentben. Viszont az eddigi ciklusban gyakran láthattuk, hogy a magukat középpártnak feltüntető liberális Renew-frakció ezeket a baloldali pártokat többséghez segítette. De a mostani közvélemény-kutatások előrejelzései szerint még egy liberális–szociáldemokrata–zöld–baloldal összefogásnak se lenne többsége. Ráadásul a parlamenti patkó ezen oldalán is egyre több párt elégedetlen, mert egy ilyen összefogás általában a Zöldeket emelte pajzsra. Ezzel például az északi országok liberális pártjai nem értenek egyet, de akár a cseh, a román vagy bolgár delegációk tagjai sem mindig. Mivel a kutatások a baloldalon, főleg a Zöldeknél jeleznek várható veszteségeket, így megerősödhetnek azok a pártok, amelyek vissza akarnak térni a klasszikus baloldali politikához.
– Hogyan lehetséges az, hogy a magát jobboldalinak valló német kereszténydemokrata CDU elsősorban a baloldallal szövetkezne?
– Az Európai Néppárt már 1979 óta szoros munkaviszonyt ápol a szociáldemokrata frakcióval. Ez a nagykoalíció hosszú évtizedekig működött, közösen irányították az EU sorsát. Azonban mind az Európai Néppárt, mind a szociáldemokraták 2019-re annyira meggyengültek, hogy a liberális frakciót is be kellett vonniuk, mert másképp nem lett volna meg a szükséges többségük. Ennek a hátterében értelmezendők például Daniel Caspary, a németországi CDU/CSU EP-delegáció vezetőjének a megjegyzései, miszerint a néppárt újra a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal szeretne megállapodást kötni. Számukra ugyanis ez egy bejáratott út, így tudnák legkönnyebben megőrizni a befolyásukat. Ráadásul a liberálisok európai csoportja (Renew) a választások során valószínűleg meggyengül, így a Néppártnak egy baloldali EP-koalíción belül még nagyobb befolyása lenne.
– Milyen visszhangja van a CDU szándékának Németországban?
– Mivel ez a baloldali nagykoalíció már régóta létezik, ez volt az elvárt válasz a CDU-tól. Annál érdekesebb azonban, hogy az Európai Néppárt (EPP) az utóbbi években elkezdett nyitni a jobboldali pártok felé is. Ezt lassan, sokszor burkoltan, de átgondoltan tették. Ennek hatására jobboldali összefogásokkal sikeresen váltották le a baloldali kormányokat olyan EU-s tagállamokban, mint skandináv országok, Olaszországban és hamarosan talán Hollandiában is. Az EPP felismerte, hogy a sokéves baloldali nagykoalíció fogságba kényszerítette, így a jobboldali pártok felé való közeledésével kedvezőbb tárgyalási pozícióra tett szert a baloldali pártokkal szemben. Sok nyugat-európai országban ez sem váltott ki nyilvános felzúdulást, holott elvileg megkövetelik a néppárttól, hogy ne nyisson a jobboldal felé.
– Elképzelhető, hogy ebben a felállásban újraválasztják Ursula von der Leyent az Európai Bizottság elnökének?
– A papírforma szerint Ursula von der Leyennek jó esélyei vannak. Ahhoz, hogy az Európai Tanács újra a bizottság elnökeként javasolja, a tanácsban minősített többségre van szükség. Mivel az utóbbi években sok baloldali kormányt leváltottak az unió tagállamaiban, ezért a néppárt tagjai többségben vannak Európai Tanácsban. Azonban a minősített többséghez nem elegendőek az általuk képviselt országok, hanem kellenek még a liberális (Renew) vagy a jobboldali, például az ECR-ban politizáló vezetők szavazatai is. A liberális szavazatokat ebben az esetben Emmanuel Macron francia elnök képviselné, a jobboldaliakat pedig Giorgia Meloni olasz kormányfő. Ursula von der Leyennek elég lenne akár csak az egyikükkel megállapodást kötni. Ha a tanácsban megszerezte a bizalmat, utána az Európai Parlamentben kellene többséget szereznie, azonban az új parlamentben az előrejelzések szerint az Európai Néppárt akár egy jobboldali megállapodást is köthetne, amennyiben a szociáldemokratákkal vagy a liberálisokkal nem tud megegyezni.
– Mi jelentheti számára a buktatót?
– Von der Leyennek több opciója is van, ezért jók az esélyei a megállapodásra. A legnagyobb veszélyt számára nem is a versenytársai jelentik, hanem a néppárton belüli „barátai”. Ursula von der Leyen gyenge pontja a saját hazai pártcsaládján belüli népszerűtlensége. Látható ugyanis, hogy a németországi CDU/CSU még a kampányplakátjain sem jeleníti meg a bizottság elnökét, mert nem rendelkezik jelentős támogatói bázissal a polgári szavazók körében. Ehhez pedig jelentősen hozzájárult, hogy Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnökeként főleg egy baloldali programot valósított meg az elmúlt öt évben, idomulva a baloldali partnereihez.
Kiemelt kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtóértekezletet tart az Európai Unió kétnapos brüsszeli csúcstalálkozója végén 2024. március 22-én (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)