Legfrissebb

Katonai ceremóniával fogadták a kínai államfőt

Vietnam: 1961, Afganisztán: 1979, Ukrajna: 2024? Mindig a katonai tanácsadók érkeznek meg először

| Szerző: Udvardy Zoltán
További katonai tanácsadókat küldene Washington Ukrajnába. A jelenség nem új: ötszázról 16 ezer főre emelkedett az 1960-as évek elején a Vietnamba küldött amerikai katonai tanácsadók száma, ezután indultak meg a nagyobb háborús cselekmények. A Szovjetunió 1979 áprilisára Afganisztánban négyszázról 4500-ra emelte tanácsadóinak számát. Moszkva 1979 karácsonyán indította meg több tízezres inváziós erőit.

Vajon mit takar az a nemrég elhangzott kijelentés, amelyet Pat Ryder vezérőrnagytól hallhattunk április 20-án, miszerint „az Egyesült Államok fontolgatja, hogy további katonai tanácsadókat küld a kijevi nagykövetségre”? A Pentagon, az amerikai védelmi minisztérium szóvivője szerint ez a gesztus az Ukrajna iránti amerikai elkötelezettség legújabb megnyilvánulása lenne, amit az indokol, hogy Oroszország egyre nagyobb lendületet látszik nyerni a két éve tartó konfliktusban – tudósított többek között a Politico is.


A tanácsadókról a szóvivő sietett megjegyezni, hogy a katonai tanácsadók „nem vállalnának harci szerepet, hanem inkább tanácsot adnának, és

támogatnák az ukrán kormányt és hadsereget”.

Rydertől azt is megtudhattuk: e tanácsadókat „a nagykövetségen működő Védelmi Együttműködési Hivatal (ODC) kiegészítésére” küldenék ki. „A személyzetre ugyanazok az utazási korlátozások vonatkoznak, mint a nagykövetség összes alkalmazottjára” – tette hozzá rejtélyesen.

Kapcsolódó tartalom

Hol voltak, hol nincsenek?

Nincs új a nap alatt: már korábban is hallhatunk egy Ukrajnában állomásozó, nagyobb létszámú amerikai tanácsadói kontingensről. A The New York Times 2021. december 9-én számolt be arról, hogy

„az Egyesült Államoknak több mint százötven katonai tanácsadója van az országban, köztük a különleges erők katonái is”.

A lap hűséges olvasói arról is tájékozódhattak, mi történt ezzel a kontingenssel az orosz invázió után.

Az Egyesült Államok a háború februári kezdete előtt kivonta százötven katonai kiképzőjét, de e szövetségesek kommandósai vagy maradtak, vagy azóta is ki-be járnak az országban, kiképzik és tanácsokkal látják el az ukrán csapatokat, és a helyszínen biztosítják a fegyverek és más segélyek eljuttatását – jelentette ki a lap 2022. június 25-i számában „három amerikai tisztviselő”.

„Úgy gondolom, hogy ez nem jelent semmit” – így értékelte Robert C. Castel egy rádiós interjúban az újabb amerikai tanácsadók kiküldésének hírét.

Az izraeli biztonságpolitikai szakértő elismerte, hogy ami az amerikai haditechnika felhasználását illeti, ahhoz az amerikaiak értenek a legjobban, ám kijelentette:

„Annak az újfajta hadviselésnek, amit Ukrajnában látunk, az oroszok és az ukránok a szakértői.”

Robert C. Castel rámutatott: az amerikai hadseregben „nincs senki, akinek gyakorlati tapasztalata lenne abban, hogyan kell egy ellenséges lövészzászlóalj ellen harcolni, hogy kell a saját zászlóaljunkat irányítani ehhez, vagy hogy miként kell a páncélosokat vezényelni harci helyzetben”.

A szakértő úgy látja: a felkelések leverésében, terroristák, gerillák elleni harcban vannak az amerikaiaknak inkább komoly tapasztalataik.

… és amihez ért

A nagypolitika mozgásaira figyelő, idősebb nemzedék számára ismerős lehet a katonai tanácsadó kifejezés: mind a vietnami háború, mind a Szovjetunió afganisztáni intervenciója kapcsán sűrűn felbukkant ez a kifejezés.

A katonai tanácsadók vagy harci tanácsadók katonai tanácsadásra kiküldött katonai személyzetet jelentenek. A kifejezést gyakran használják a külföldi országokba küldött katonákra, akik ezen országok hadseregét segítik a katonai oktatásban és kiképzésben, a szervezésben és más különböző katonai feladatokban. A külföldi hatalmak vagy szervezetek

tanácsadókat küldhetnek országok vagy felkelések támogatására, miközben minimalizálják a potenciális áldozatok kockázatát, és elkerülhetik a szövetségesek megsegítésére nyíltan mozgósított katonai erők politikai következményeit”

– áll a szárazföldi hadviselés amerikai kiadású enciklopédiájában.

Vietnam: 500 tanácsadóból 16 ezer

Vietnamban 1956. április 28-a óta voltak jelen amerikai tanácsadók – az amerikai Katonai Segítő és Tanácsadó Csoport (Military Assistance and Advisory Group) ekkor vette át a vietnami hadsereg kiképzését és a felszerelés feletti irányítást.

Ugrásszerűen emelkedett meg az amerikai katonai tanácsadók száma a 1960-as évek elején, azután hogy 1961 májusában John Fitzgerald Kennedy (JFK), az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke engedélyezte

„további 500 főnyi különleges alakulat és katonai tanácsadó

küldését a nyugatbarát dél-vietnami kormány támogatására” – olvasható a JFK Elnöki Könyvtár és Múzeum, az 1979-ben átadott amerikai intézmény honlapján.

„1962 végére mintegy 11 ezer katonai tanácsadó volt Dél-Vietnamban; a harcokban abban az évben 53 katonai alkalmazott esett el. Az elnök hamarosan további katonai tanácsadókat küldött a dél-vietnami hadsereg támogatására.

A számuk 1963 végére 16 ezer főre emelkedett”

– idézi fel a Jfklibrary.org.

Állam az államban: a tanácsadói szféra

1965-ben, vagyis az első amerikai szárazföldi alakulatok érkezésének esztendejében a tanácsadók és a katonák szerepköre más jelleget öltött. Az egyes katonai régiók élén vezető amerikai tanácsadó állt, alatta tartományi és hadosztályi tanácsadó csoportok helyezkedtek el.

Dél-Vietnam mind a 44 tartományát egy-egy tartományfőnök vezette, aki lehetett akár egy tengerészgyalogos ezredes is.

Ő felügyelte a tartományi kormányzati apparátust, illetve irányította a tartományi, regionális és „népi” erőket.

Ez itt nem Vietnam (?)

„A tanácsadók egyik feladata az lesz, hogy segítsenek az ukránoknak megtervezni az Egyesült Államok által adományozott komplex felszerelések karbantartását, mivel a harcok nyárra várhatóan felerősödnek” – nyilatkozott egy magát megnevezni nem kívánó személy Ryder fent idézett bejelentése után a washingtoni kormányzathoz közel álló Amerika Hangjának.

Kapcsolódó tartalom

Emellett a kijevi amerikai nagykövetség viszonylag kis létszámú kontingensét is megerősítik, valamint

koordinálják az új fegyverszállítmányokat

– tette hozzá a forrás. Szerinte erre azt követően kerül sor, „amikor a kongresszusban lévő jelenlegi kiegészítő törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, és lehetővé teszi, hogy több fegyver és felszerelés jusson az ukrán frontvonalakra”.

A szovjet modell

Az amerikai struktúrához igen közeli hasonlóságot vélhetünk fölfedezni a szovjet katonai tanácsadói rendszer működésében. A Szovjetunió katonai tanácsadók tömegét küldte például 1936-ot követően a polgárháborús Spanyolországba, és ugyanabban az időszakban Kínába is.

Kínába a jelenleg hozzáférhető adatok szerint a Szovjetunió mintegy 1500 katonai tanácsadót küldött 1937–1939-ben. Spanyolországhoz hasonlóan Kína is a szovjet tisztek kiképzőhelyéül szolgált.

– olvasható a katonai tanácsadókkal kapcsolatos hivatalos kommünikében.

Moszkva a második világháború után is előszeretettel élt ezzel a gyakorlattal, melyet igen hamar a saját bőrünkön is megérezhettünk: 1945-ben a szovjet tanácsadók megjelenése Magyarországon a nemzeti szuverenitás azonnali és igen súlyos korlátozásával járt, s azonnal megkezdődött az ország többesztendős, az 1947-es párizsi béketárgyalások után felgyorsuló bedarálása a sztálini egyeduralmat nyögő, szovjet típusú rezsimmé züllesztett országok sorába.

A nagyhatalmi logika mentén építette Moszkva is sajátos gyarmatbirodalmát: Angolával az 1976-os barátsági és együttműködési szerződés írt elő például szovjet–angolai katonai együttműködést a kölcsönös védelmi képességek megerősítése érdekében. Moszkva fegyvereket és ellátmányt, valamint

mintegy 500 katonai tanácsadót biztosított a nyugat-afrikai ország számára.

Kuba pedig, ahol 3000 szovjet katonai tanácsadó állomásozott – akiknek kivonásáról csak 1991-ben határoztak – a szovjet hadfelszerelések valóságos arzenálját állomásoztatta: csak ha a légierő adatait vesszük figyelembe, 300 szovjet harci géppel (MiG–17/21 /23) és 100, többségében harci – és rendre szovjet gyártmányú – helikopterrel (Mi–24) rendelkezett Havanna Moszkva jóvoltából. A Szovjetunió igen élénk latin-amerikai kapcsolatokat is kiépített ebben az időben, ami szovjet tanácsadók nem feltétlenül turistaként történő felbukkanásával járt, egészen a távoli Chiléig.

Saját haderő Afganisztánban

A szovjet tanácsadók bevetésének fénykora viszont mindenképpen az afganisztáni háborúhoz köthető. Bár Afganisztánban már az 1960-as és 1970-es években is működött a hadsereg mellett szovjet tanácsadói misszió, az 1978-as afganisztáni forradalom után Moszkva a „tanácsadói” csapat létszámát 400 főre növelte. A nem biztonsági célú segélyek is exponenciálisan nőttek. Éppen úgy, ahogy az Egyesült Államok a komolyabb vietnami harci cselekmények előestéjén, Moszkva is a tízszeresére növelte a hadsereg harcoló állományába nem tartozó erőit:

1979 áprilisára már 4500 szovjet tanácsadó volt Afganisztánban.

Sok tanácsadót a családja is elkísért, hozzájárulva az afganisztáni szovjet katonai jelenléthez.

Pedig ez a jelenlét létszámában egyáltalán nem szorult rá az erősítésre: 1980-ra 100, 1985-re 120 ezer szovjet katona szállta meg a függetlenségéért mindvégig szívósan, s végül eredményesen küzdő közép-ázsiai országot. A tanácsadók, az amerikai haderő vietnami jelenlétéhez hasonlóan az 1988-ig tartó megszállás időszakában ott voltak az új minisztériumokban is, mindemellett feladataik közé tartozott a 40. számú (a szovjetekkel szövetséges afgán erőkkel együttműködő) hadsereg felépítése és működtetése is.

Kapcsolódó tartalom

Több mint testőr

Arról, hogy mivel foglalkozna az Ukrajnába küldendő 150 tanácsadó, csak igen visszafogottan nyilatkoznak az amerikai források.

Az tehát, hogy az Egyesült Államok újabb katonai tanácsadókat telepítene Ukrajnába – ahogy a szakértő fogalmaz –, önmagában még semmit sem jelent; figyelemre méltó viszont, hogy a közelmúlt történelmében milyen lépéseket előlegezett meg a nagyhatalmak részéről „a szokásos 150 fő” kiküldése.

Kapcsolódó tartalom

Kiemelt kép: Amerikai légidesszantosok a vietnami háborúban (Tim Page/CORBIS/Corbis/Getty Images)

Ajánljuk még