– Manapság az egymillió dolláros kérdés az, hogy lehet, lesz-e harmadik világháború. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában Kína fontos szerepet játszik, hiszen a tűvol-keleti nagyhatalomra tekintenek – különösen az Egyesült Államokban –, mint a jelenlegi világrend legnagyobb tényezőjére a gazdasági ereje, illetve növekvő katonai képességei miatt. Úgy gondolja, hogy ez egy valós kérdés?

„Ez az egy millió dolláros kérdés, hogy lesz-e világháború.”

– Számos konfliktust látunk ma világszerte, amelyek eredményezhetnek világméretű, vagy legalábbis kiterjedt regionális háborút. Kína mindenképpen a legversenyképesebb riválisa az Egyesült Államoknak geostratégiai szempontból, és legkomolyabb kihívás a jelenlegi világrendre. Ez a meglátás abból fakad, hogy Kína sokkal több képességgel és erővel rendelkezik, mint korábban és az egyedüli egyenrangú ellenfele az Egyesült Államoknak. Ugyanakkor világos, hogy Kína nem is hallgatja el törekvését, hogy meg akarja változtatni a nemzetközi rendet és újra akarja szervezni a globális erőviszonyokat. Ez a törekvés elsősorban arra vonatkozik, hogy Kína dominálni szeretne az indiai- és csendes-óceáni térségben, de legalábbis Kelet-Ázsiában. Ennek elérése pedig egyetlen nagy akadályba ütközik, ez pedig az Egyesült Államok, ami jelenleg a biztonság garanciáját jeleníti meg a térségében. A régióban számos tűzfészek akad, amelyek közül a legveszélyesebb Tajvan és a Tajvani-szoros. Nem aggódom amiatt, hogy Kína közvetlen lépéseket tenne Tajvan megszerzésére. Számos érv van, hogy miért lenne rendkívül veszélyes maga Kína számára egy ilyen lépés, és ezzel maguk is tisztában vannak, a kínai vezetés is, milyen politikai veszélyeket hordozna ez rájuk nézve. Mindezzel együtt ugyanakkor a feszültség ott van,

a kínai katonai mozgás Tajvan és a kínai szárazföld között magában hordozza, hogy egy nem szándékos incidens is katonai eszkalációhoz vezethet.

– Tajvan, mint sziget földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan stratégiailag fontos, emellett pedig vannak gazdasági érdekei az Egyesült Államoknak is ott, de globálisan is fontos a technológiai ipar ellátása szempontjából. Ez megoldható kérdés?

– Ha egy háború törne ki a Tajvani-szorosban, az globális gazdasági válságot és visszaesést idézne elő. Ennek a kockázata nem függetleníthető Tajvantól magától, a globális gazdaságban játszott szerepe miatt, és nem pusztán a félvezetőkről, azaz mikrocsipekről van szó. Azzal mára a világ egésze tisztában van, hogy Tajvan gyártja a korszerű félvezetők 90 százalékát és az összes ilyen alkatrész 60 százalékát, amit a világon használnak. Ebből is láthatjuk, miért vezetne katasztrófához, ha ezek gyártása, vagy akárcsak szállítása egy háború miatt akadályokba ütközne. Amivel viszont sokan nincsenek tisztában az az, hogy

Tajvan központi szereplője a globális iparnak többek között azért, mert a tajvani kis- és középvállalkozások állítják elő azokat az eszközöket kizárólagosan, amelyek nélkülözhetetlenek az egész világon.

Ezeket a cégeket „láthatatlan bajnokoknak” is nevezik, amelyek látszólag lényegtelen alkatrészeket állítanak elő, például különleges csavarokat, rögzítéseket repülőgépekhez, valamint számos olyan összetevőt, amelyeket tekintetében monopolhelyzetben vannak, de legalábbis szintén a legnagyobb globális gyártónak számítanak. Számos olyan termék, ráadásul a legjobb minőségűek, amelyen azt látjuk, hogy Kínában vagy Vietnámban készült, szintén tajvani cégek által gyártják az említett országokban.

Ezek pedig egy háború esetén valószínűleg nem lennének képesek teljes mértékben folytatni tevékenységüket.

– Nem volt rossz stratégia, akár gazdasági világhatalmak részéről is, hogy ennyire függővé váltak Tajvantól? Európában nagyon sokszor volt vita tárgya, hogy miként is szolgáltathatta ki magát az orosz energiától való függőségnek, miközben a globális gazdasági hatalmak is azoktól az apró termékektől függenek, amelyek kizárólag Tajvanon készülnek.

– Igen, ez biztos, hogy így van. Nem szabad túlságosan függeni egyetlen országtól. Ugyanakkor tényszerű, hogy ez a gyártásra épülő gazdasági körfogás így alakult ki és ennek része a gyakori ráutaltság ezekre a tajvani cégekre. Ez pedig nem is fog egyhamar megváltozni.

Az Egyesült Államok számára mi itt a tét? Mi lehet a hatékony reakció amerikai részről a tajvani kérdésre és az úgynevezett „kínai fenyegetésre”?

– Ha konfliktus bontakozna ki a Tajvani-szorosban, akkor nagyon nehéz lenne az Egyesült Államok számára, hogy kimaradjon még akkor is, ha törekedne rá. Bár azt hiszem, nem is ez a helyzet. Egy amerikai semlegességet fontos szövetségeseink, mint Japán vagy a Fülöp-szigetek ellenük, illetve nemzetbiztonsági érdekeik elleni támadásként értékelnének. Szóval

„egy ilyen harcnak az Egyesült Államok szinte biztosan a részesévé válna, még akkor is, ha törekedne arra, hogy kimaradjon.”

– A kínai-tajvani ügy, vagy az indiai- és csendes-óceáni térség nem egy elszigetelt, nagy régiója a világnak. Számos konfliktust látunk ma; ezek egybefonódhatnak? Bizonyos mértékig ez már most is zajlik, hiszen Kína szövetségese és partnere Oroszországnak. Aztán ott van Irán és a közel-keleti helyzet, amelyek mind összekapcsolódnak.

– Igaz, hogy ezek a konfliktusok kapcsolódnak egymáshoz, hiszen minden összekapcsoltan működik. Napjainkban egy három-, illetve többdimenziós világban élünk, nem egy kétdimenziós közegben.

Nem tekinthetjük a Tajvani-szorost úgy, mint Tajvan, Kína és az Egyesült Államok kizárólagos ügyét, sokkal többen is részesei lehetnek.

Kínának valóban nagyon erős partneri kapcsolatai vannak olyan országokkal, mint például Oroszország, és Irán, viszont nem fog miattuk háborúba menni. Kínának nem érdeke egy formális védelmi szövetség kialakítása ezekkel az államokkal jelenleg. És miért lenne érdeke? Egy védelmi szövetség azt jelentené, hogy hadban álló féllé válna olyan háborúban, ami nem érinti alapvető érdekeit. Tehát Kína támogatása ezen országok mögött inkább politikai természetű, semmint bármi más, valamint gazdasági. Az persze, hogy ezeknek a kapcsolatok mi a jövője, egy nyitott kérdés, az közös érdek a számukra, hogy akadályozzák az Egyesült Államok globális vezető szerepét és jórészt ez mozgatja őket.

– Kína és Oroszország is kifejtette véleményét, miszerint előnyösebb lenne számukra, ha Joe Biden maradna az elnök. Tekinthető ez egyfajta közvetett elismerésnek arra nézve, hogy egy másik amerikai kormányzat az Egyesült Államok érdekeit erőteljesebben és hatékonyabban képviselné, mint a mostani?

– Lehetséges, ugyanakkor elsősorban én Kínával foglalkozom, így ebből a szempontból tudok válaszolni, de ezek a megfontolások más országok esetében is hasonlóak. Úgy gondolkodnak, hogy mindkét választási forgatókönyv megvalósulásának vannak előnyei és hátrányai. Ezért azt gondolom, hogy Pekingnek számít túlságosan, hogy ki győz majd, de jelenleg hozzászoktak Bidenhez, akivel elérték, hogy leüljön velük tárgyalni és egyetértésre késztették bizonyos kérdésekben. Szóval igen, a nevükben nem szólhatok, indokaikat nem ismerem, de úgy gondolom,

„nem lenne meglepő, ha kedvezőbbnek tartanák, hogy Biden legyen, szemben Trumppal, akire úgy tekintenek, hogy kevéssé kiszámítható és az amerikai érdekek védelmében hajlandó példátlanabb lépéseket tenni a versenyben, különösen gazdasági téren.”

A kiemelt kép illusztráció. A képen: tajvani katonák harckészültségi bemutatója a tajtungi támaszponton (Fotó: MTI/EPA/Ritchie B. Tongo)