Kínos Pompidou-évforduló: Macron lett a költségvetési hiány „koronázatlan királya”

| Szerző: hirado.hu

Macront bankárként a pénzügyek Mozartjának nevezték – csakhogy elnöki tevékenységével a Requiemet írta meg – tréfálkozott Pascal Praud. A CNews konzervatív újságírója, műsorvezetője mellett számos orgánum, így legutóbb a Le Figaro publicistája is összevetette az ötven esztendeje elhunyt Georges Pompidou örökségét, a pénzügyi stabilitás és az anyagi biztonság korszakát a jelenlegi köztársasági elnök időszakában egyre magasabbra rúgó hiányadatokkal és a külföldi befektetők kezébe került államadóssággal.

A lehető legrosszabbkor jött ez az évforduló Emmanuel Macronnak: a napokban volt ötven éve, hogy 1974. április 2-án elhunyt Georges Pompidou. Az V. köztársaság második közvetlenül választott köztársasági elnökének emléke –

ő az utolsó politikus, akinek a nevéhez még az úgynevezett „harminc dicsőséges esztendő” kapcsolódik

– Macron számára rendkívül kényelmetlen párhuzamokat vet fel.

Georges Pompidou: irodalmár, államférfi, a jövő felé forduló. Emmanuel Macron: kiegyensúlyozatlan, nem meggyőző, (ám) ambíciózus – Dekadencia? (Hanyatlás?) – veti fel humorosan az X-en egy konzervatív posztoló.

Harminc fényes év után

Pompidou személye zárja le azt a három évtizedet, amelyet 1945-től 1975-ig, pontosabban az 1973-as olajválságig

magas szintű műszaki, technikai fejlődés, szinte teljes foglalkoztatottság, az ipari termelés erőteljes növekedése és jelentős demográfiai növekedés

jellemzett Franciaországban. Pompidou halála, 1974 óta a francia gazdaság egyetlen esztendőben sem volt kiegyensúlyozott – írja a Le Figaro publicistája.

Zsúfolt utcai kávéház Párizsban, 1962 szokatlanul enyhe, tavaszias decemberében. Az utolsó békeévek (Fotó: Michael Hardy/Express/Getty Images)

Jean-Pierre Robin kiemeli: még az elmúlt fél évszázad hiányadatai közül is kiugrik a 2023-as deficit. A francia költségvetési hiány ugyanis elérte 5,5 százalékot, így

Macron megérdemli „a költségvetési hiány koronázatlan királya” titulust,

élcelődik Robin.


Robin kiemeli:

„a 2009 óta tartó sodródás az államadósság megduplázódásához vezetett.”

Ennek szerinte három oka volt: „a nyilvánvalóan kivételes válságok sorozata, de a könnyű hitelfelvétel is, amely bűnös adósságfelhajtó, és végül, de nem utolsósorban a közvélemény türelmetlensége, amely a kormányokat demagógiára ösztönzi.”

Enyhítő körülmény ugyan a Covid, de az ukrajnai háború, illetve az infláció visszatérése három évtizedes látványos dezinfláció után példátlan kihívást jelentett – ismeri el az újságíró, ám mindez szerinte nem indokolja, hogy az államfő bedobja a gyeplőt a lovak közé. Márpedig

„az Elysée-palota, a köztársasági elnöki hivatal azért olyan pazarló és nem törődik a számlákkal, mert azok könnyen finanszírozhatók

– figyelmeztet Robin.

Könnyen jött pénz

Ironikus módon, ahogy március 26-án a francia nemzeti statisztikai intézet (INSEE) nyilvánosságra hozta a 2023-as államháztartási hiány végleges összegét, ami arra késztette az ellenzéket, hogy Macront ironikusan újra „a pénzügyek Mozartjának” aposztrofálja, március 27-én Jean-Charles Naouri, akit szintén ugyanígy becéznek, elveszítette az irányítást a Casino-csoport felett, amely a kamatlábak emelkedésével elviselhetetlenné vált adósságának áldozata lett.


Jean-Charles Naouri 1984–1986 között Pierre Bérégovoy akkori pénzügyminiszter kabinetfőnöke volt,

ő kezdeményezte a pénzügyi piacok reformját.

(A szocialista Bérégovoy miniszterelnökként súlyos pénzügyi bűncselekménybe keveredett, melynek nyilvánosságra kerülése után, 1993-ban öngyilkos lett – a szerk.)

Párizs, 2016. november 4. Rendőrök irányítják az illegális migránsok által Párizs 19. kerületében létesített sátortábor felszámolását. Macron kabinetjei hosszú évek óta bátorítják, gyorsítják a migránsok beözönlését (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

Ez a reform radikális változást hozott az állam hiányfinanszírozásának módjában. Ahelyett, hogy a költségvetésnek a francia nép saját megtakarításaihoz kellene folyamodna, ami eleve korlátozott (így az 1993-as, a konzervatív kormányfő nevéhez köthető „Balladur-hitel” volt az utolsó ilyen csomag a maga nemében),

a francia államkincstár, mint egy multinacionális vállalat pénzügyi osztálya, manapság már naponta fordul kölcsönért a világ gyakorlatilag korlátlan tőkepiacaihoz

– írja a publicista.

Kiknek a kezében van az ország?

Ez a fajta adósságkezelés sokkal kevésbé költséges, ám

napjainkban államadósságunk 53 százaléka külföldi befektetők kezében van, az angolszász nyugdíjalapoktól a kínai állami vagyonalapokig és olajemírekig

– emeli ki Jean-Pierre Robin.


A publicista szerint miközben Macron azt állítja, hogy túllépett a baloldal-jobboldal megosztottságának szakadékán, mozgástere a maga választotta technopopulista vezető szerepére redukálódott, így

a külföldi befektetők mellett meg kell küzdenie „a közösségek és mindenféle lobbik szigetvilágával, amivé országunk vált”.

A 2018 telén kirobbant sárga mellényes lázadás pedig kikényszerítette a vásárlóerő valamilyen szintű védelmét, ami igazi csapda államháztartásunk számára – véli a szerző.

Kiemelt kép: Georges Pompidou 1969. április 30-án bejelenti, hogy indul a Charles de Gaulle tábornok távozása által megüresedett elnöki székért (Fotó: Getty Images)

VilágPont Járai Judittal

Ajánljuk még