Aktuális

Dél-Korea legnagyobb élelmiszeripari cége hazánkban építi fel az első gyárát a régióban

Anna Wellisz: Orbán Viktor kiáll és beszél azokról a dolgokról, amikről mindenki más csak magában dörmög

Egy amerikai konzervatív alapítvány fő szervezésében, európai társszervezőkkel, köztük a Mathias Corvinus Collegiummal és a budapesti Danube Institute-tal közösen áprilisban ismét megrendezik a konzervatívok fontos nemzetközi konferenciáját. Vezető politikusok, köztük Orbán Viktor miniszterelnök és értelmiségiek vitatják majd meg a nemzeti szuverenitás és értékek védelmének jelentőségét és a gyakorlati lépéseket, mégpedig az Európai Parlament épületének szomszédságában. Az esemény egyik fő szervezője, a washingtoni Edmund Burke Alapítvány alelnöke, Anna Wellisz adott interjút a Kossuth Rádiónak.

A teljes interjút itt hallgathatja vissza.

00:00

/

.

– A Burke alapítvány készül az idei NatCon, azaz Nemzeti Konzervativizmus Konferenciára, ismét Brüsszelben. Ez fontos azért is, mert európai parlamenti választások jönnek, választási év van itt és ott is. Valamint azért is fontos, mert Brüsszelről beszélünk. Mi a fő célja annak, hogy a nemzeti konzervatív eszmét megjelenítik ott, ami az európai progresszívoknak is központja?

– Néhány héttel ezelőtt az Economist hetilapban címlapon dolgozták fel a nemzeti konzervativizmus témáját, két cikk is szerepelt az újságban rólunk. Gyakorlatilag úgy azonosítva bennünket, mint az legnagyobb fenyegetést a liberális-progresszív paradigma számára. Az Economist „nagyon kedvesen” most már beismeri, hogy tényleg nem vagyunk fasiszták és nácik. Azért tartják fenyegetésnek a nemzeti konzervatív elképzelést, mert az emberek körében visszhangra talál. Az egyik írás a lapban odáig ment, hogy felvesse, hogy a liberálisoknak át kellene festeniük hangvételüket, megpróbálva lemásolni bennünket, és a mi hangvételünket használva megszólítani nyugati választókat, de magukat kínálva megoldásként. Tehát ez hízelgő, hogy minket tartanak a legnagyobb veszélynek rájuk nézve azok, akiket egyébként mi a legsúlyosabb fenyegetésnek gondolunk a nyugati civilizációra. És erre büszkék vagyunk. Magyarország pedig nagyon fontos szerepet játszik, néhány magyar értelmiségit, mint Orbán Balázst, könyveivel együtt név szerint is megemlítettek az újságcikkben, ahogy Yoram Hazonyt, Patrick Deneent, és a nemzetközi jobboldali értelmiség több vezéralakját. Hogy mit akarunk elérni? A brüsszeli konferencia célja a nemzeti szuverenitás védelme. És ez nem csak retorika, mert egy nagyon-nagyon veszélyes pillanatban van Európa. Tulajdonképpen a legrosszabb progresszív eszmék központjának számít ma. Rosszabb a helyzet, mint az Egyesült Államokban, ahol ezek az eszmék gyökeret vertek az egyetemeken, de lassabban válnak a politikai rendszer részévé. Eközben az Európai Unió élen jár, és rendkívül antidemokratikus eljárásokat használ Brüsszelben. A júniusi választás, amely alig másfél hónappal követi a konferenciánkat, arról dönthet potenciálisan, hogy Európa esélyt kap-e arra, hogy a nemzetek Európája maradjon.

– Az Economist témafelvetésére és a címre utalva vissza. Egy elismerése annak a részükről, jele annak, hogy tulajdonképpen bevallják, a nemzeti konzervativizmus valahol a józan észt képviseli? 

– Szeretném ezt gondolni. Igen, a józan észről van szó. Mert nagyon nehéz azt beadni a szülőknek, hogy miért jobb az, ha helyettük az állam neveli a gyerekeiket. Vagy miért jobb az, ha nincs beleszólásuk abba, hogy az iskolában mit tanítanak a gyereküknek. Vagy azt, hogy miért nem fontos kulturális örökség, a nyelv és történelem védelme. Illetve, hogy miért ne lenne lényeges, hogy legyenek olyan nemzeti ünnepek, amelyeken egy ország közösen tud emlékezni, és még sorolhatom. Miért ne lenne fontos a hadsereg, ami megvédi a határokat, vagy miért akarnánk, hogy azok az emberek, akik jó egy évezreddel ezelőtt már megszállás alatt tartották az ibériai félszigetet, tömegesen érkezzenek és más irányba vigyék Európát. Miközben Európa azt mondja, hogy ne legyünk zsidó-keresztények, ne legyenek értékeink, és legyünk semlegesek. Igen józan észről van szó, amikor egy normális ember azt mondja, „ezt már nem”, és közben van egy csoport, ami nem csak az egyetemeinket, de általános, és középiskoláinkat is ellenőrzése alatt tartja. Ami mást mond a gyerekeknek, és mást másoknak, valamint a saját gyerekeinket ellenünk használja fel. És azt mondják a gyerekeknek, hogy lehetőségük van saját testükből kilépni, mást választani, ha valami ijesztőt találnak benne.

– Vannak már megerősített résztvevőik, köztük a magyar miniszterelnök Orbán Viktor. Mi a jelentősége annak, hogy fontos politikai személyiségeket hívnak meg a konferenciára. Megemeli az esemény szintjét, fontosságát?

– Mindenképpen emeli, és azt is üzeni, hogy azokat az értékeket valljuk, amiről beszélnek. Orbán Viktor miniszterelnök egy nagyszerű példa, ugyanis kiáll, és beszél azokról a dolgokról, amiről mindenki más csak magában dörmög halkan egy sarokban. Igazán felvillanyoz bennünket a jelenléte, aminek az egyik oka az, hogy közeleg a magyar uniós elnökség, és várjuk, mi történik majd. Megjelentek bizonyos „felvilágosult” európaiak, akik keresik a módját annak, hogy megvonják Magyarországtól ezt a jogot. Egyébként épp most folytattam egy beszélgetést valakivel, akinek semmi köze Magyarországhoz, és nem érintett abban sem, amiről most beszélünk. Ő is arról beszél, hogy mennyire elismeri azt, amit Magyarország tesz, hogy saját méreténél nagyobbak ellen harcol keményen. Nagyon kevés olyan ország létezik, amelynek megvan a bátorsága ahhoz, hogy vezető szerepet vállaljon, és állja az ezzel járó becsmérlést. Lengyelországgal kapcsolatban – amelynek kívánom, hogy ismét egy nem megzavarodott kormánya legyen – van egy olyan érzésem, hogy ha korábban, az előző vezetés bizonyos döntéseket ugyanazzal, vagy hasonló bátorsággal hoz meg, mint Magyarország, akkor nem veszítették volna el a választást.

– Érvényes ez az amerikai választókra is, hogy díjazzák a bátorságot?

– Mindenképpen. Azokat, akik azt mondják ki, aminek az átlag választó fél hangot adni, csodálják. Valamint az is elismerés tárgya, ha az látják a választók, és ismerik fel, hogy az elbánás, amiben valaki részesül annyira aránytalan, méltánytalan, mint itt ma látjuk. Hogy egy embert milyen módon próbálnak a jog eszközével ellehetetleníteni, gyakorlatilag üldözni. És hihetetlen, hogy egy komoly milliárdosnak hogyan kell védekeznie az ellene indított perekben. Nem hiszem, hogy az átlagos választó képes lenne olyan a támadásokat állni, mint amik a republikánus jelölttel szembejönnek, ezért az elismerés. Azt gondolom, hogy nagyon sokan, akik nézik, mi történik Trumppal, és egyébként nem szavaztak volna rá, megteszik.  Úgy látják, hogy a választás lehetőségét akarják elvenni tőlük, és megtorlásnak látják a jogi eljárások Trump ellen azért, mert ki mer állni jelöltként, és szót emel. Nos az emberek, meggondolva magukat ezen az egyetlen okból is, rá fognak szavazni. Tudom, hogy vannak olyan megmondóemberek, akik szerint a bűnvádak miatt elfordulnak tőle, csakhogy jelenleg ennek pontosan az ellenkezője látszik.

Ajánljuk még