Baleset

Megrázó felvétel: kisodródott a pályáról Lábatlan és Bajót között a versenyautó, négyen meghaltak

Amerikai médiakutató: Egy új keletű támadófelület keletkezett

| Szerző: hirado.hu
Bill D'Agostino médiakutató, a Media Research Center vezető elemzője interjút adott a Kossuth Rádiónak.

Politikailag elfogult, és nem is kis mértékben. A Chat GPT liberális – állapította meg tavaly a Kelet-Angliai Egyetem három országra kiterjedő vizsgálata. A kutatók az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Brazíliában mérték fel a mesterséges intelligencia ideológiai profilját. A felmérés pedig azt mutatta, hogy bár az alkalmazás azt állítja, hogy nincs politikai véleménye, válaszaiban, értékeiben kifejezetten előítéletes. Ismerős attitűd, a baloldali, liberális sajtó világszerte kínos igyekezettel hirdeti magáról, hogy független. Igaz, hogy a szimpatizánsok erre már sokszor csak legyintenek.

Az viszont, hogy az algoritmusoknál, keresőprogramoknál is balra lejt a pálya, kifejezetten riasztó. Persze a kereső nem ír híreket, cikkeket, de az, hogy miből gyűjt, mit talál, mit és hogyan kínál, nagyon is árulkodó – mondja Bill D’Agostino, a washingtoni Media Research Center vezető médiakutatója. Náray Balázs interjúja.

Az interjút itt hallgathatja vissza.

.

– Nagyjából egy hete Donald Trump a vérfürdő kifejezést használta egy beszédében. Az amerikai iparról, és autóiparról beszélt, azzal kapcsolatban, hogy mi következik a gazdaságban, ha megvalósul az, hogy kínai autógyártók mexikói üzemeiben készülő, vámmentesen importált járművek öntik el az országot. Ezt aztán a fősodorhoz tartozó, balliberális média úgy kapta fel, hogy Donald Trump ösztönzi és támogatja a politikai erőszakot. Vagyis nem csak arról volt szó, hogy tudatosan szelektáltak események között, amiről beszámolnak, vagy nem, hanem gyakorlatilag eltorzították a tényeket.

– Igen, pontosan. Valóban általában arról beszélünk, hogy a média milyen kapuőr az információk számára, hogy elfogultságának, olvasatának megfelelően válogat a témák között. De amikor valami ilyesmi történik, hogy ennyire nyilvánvalóan szakmaiatlan és felelőtlen, ez ritkább, de ez az, ami ellen igazán keményen lépni kell, amíg valami megoldást nem találunk rá. Nehéz visszavezetni, hogy mi történt, de én úgy értelmeztem, hogy néhány hazug embertől származott, aki kiemelte a szövegkörnyezetből, majd elkezdte terjeszteni. Azt láttuk, hogy a fősodratú média újságíróinak jó része csak ebből a kiragadott részletből dolgozott, amikor először hírt adott a kijelentésről. És ekkor sokan nem voltak tisztában azzal, hogy egy hazugság terjesztésében tettestársak.

Az igazi probléma az, hogy amikor a kontextus világossá vált, ezek a médiahálózatok nem visszakoztak, hogy korrigálják a beszámolót, nem törölték korábbi videókommentárjaikat, nem módosították a szalagcímeket.

Nehéz belegondolni, hogy mi megy végbe ilyenkor a fejükben, hiszen világos kell legyen számukra, hogy nagyon gyengültek az érveik, és az igazságon túllépnek. Néhányuk, azt hiszem annyira belezavarodott, szinte beleőrült Donald Trump jelenlétébe a politikában, hogy érvelésük a vele szemben táplált gyűlölet.

– Akkor annak érdekében, hogy politikai céljukat elérjék – hiszen választási év van – minden igazolást nyer számukra? A hamis hír, a félretájékoztatás is? Csak mellékesen: az amerikai kormány épp ezen a héten hozott szankciókat orosz médiavállalkozások ellen félretájékoztatás, hamis hírek európai terjesztése miatt.

– Mindenképpen így van. Ráadásul pont azok az emberek ezeknél a nagy médiumoknál, akik annyit beszélnek az álhírek elleni fellépésről, tolnak most egy hamis híranyagot. De az így van, akik a leginkább aggódnak a félretájékoztatás ellen, gyakran épp ők cselekszenek így. Az a vicc járja az inkább konzervatív irányultságú médiumon belül, hogy ha meg akarja találni az ember a legbecstelenebb riportert a másik oldalhoz tartozó szerkesztőségben, akkor azt keresse, aki a legtöbbet foglalkozik a félretájékoztatás témájával. Ő lesz az, aki a legtöbb félrevezető információt adja.

Kapcsolódó tartalom

– Hogy jutottunk oda, hogy ezek a többségi médiacégek és csatornák képesek politikai olvasatokat, nézeteket „igazságként” eladni? Mint, ami független információ, hogy tényalapú újságírást folytatnak, és, hogy végső soron ők védik meg a demokráciát. Ekként tetszelegnek. A konzervatív oldalhoz tartozó médiumok az esetek többségében ugyanakkor világosak azzal kapcsolatban, hogy konzervatív elveket képviselnek. Nem állítják, hogy ők védik meg a demokráciát és az univerzális igazságot.

– Igen, így van. Ugyanakkor egy végzetes hibának is bizonyulhat. Mert érdeme kijelölni ideált, amihez tartani tudjuk magunkat. Az univerzális igazság ilyen lehet. Amerikáról van szó, ez forog kockán. Ha megnézzük az állításokat a fősodratú médiából, hogy a „demokráciát védelmezik”; számukra minden demokrácia, amit támogatnak. Amit eddig elleneztek, az szembe megy a demokráciával. Például, ha történik egy demokratikus választás, de a győztes jelölt nem felel meg nekik, akkor az szerintük vereség a demokrácia számára. Pedig nem vereség, hanem egész egyszerűen maga a demokrácia – szótári meghatározás szerint is. Egy új keletű támadófelület keletkezett. Amikor valaki azt állítja manapság, hogy a „demokrácia védelmében” lép fel, és az ember a mélyére ás annak, hogy mit is ért alatta az illető, akkor általánosságban azt találja, hogy egy bizonyos baloldali, sokszor marxista alapú ideológiáról van szó. Szóval, ma „a demokrácia védelme” egy új narratíva, divatos kifejezés, amivel a kutatásainkban sokat foglalkozunk.

– Ezt is ideértve, az önök kutatóintézetének, a Médiakutató Központnak és hírvadász projektjének mi a legfontosabb fókusza a következő időszakban, ami elvezet a novemberi választásokig?

– Például az olyan ügyek, mint, amit az interjú elején említett, a Donald Trump által használt „vérfürdő” kifejezés.

Hasonló félretájékoztatásból sokkal többet látunk majd. A balliberális média nem tud kibújni a bőréből, különösen, ha olyan megosztó személyiséggel néz szembe, mint amilyen Donald Trump. Ez komoly aggodalomra ad okot, mert elsődleges figyelmük az információ kontrollja felé fordul.

Központunk egy másik kutatási programja nagyon komolyan foglalkozik ezzel, a címe „Szabad szólás Amerikában”. Lényege, hogy szerte a baloldali politika világában, és médiájában is sokan vannak, akiket mélységesen zavar az, hogy ma már nem élveznek teljes monopóliumot a közösségi médiában. Ha valaki közülük, vezetőik közül ma megkeresi Elon Muskot, hogy egy bizonyos tartalmat teljes egészében törölni kellene az X-ről, (a korábbi Twitter-ről), ahogy ez eddig történhetett, akkor a mai tulajdonos, Musk a megkeresést valószínűleg kiposztolja azzal a kommentárral, hogy „micsoda ostobák”. Ez a baloldal számára gondot okoz. A demokrácia jórészt arra épül, hogy a különböző elképzelések között széles vita van, minden érvet kitegyünk ennek. Ahogy szokták mondani: „a napfény a legjobb fertőtlenítőszer”. Ha viszont ez hiányzik, mert a felügyeletet gyakorlók a nekik nem tetsző információt hamisnak mondva elnémíthatják, akkor az elképesztő hatalmat ad a kezükbe. Nos éppen ez a teljhatalom és előny csúszott ki a kezükből. Jórészt Elon Musk-nak köszönhetően, azzal, hogy megvásárolta a Twittert.

Kapcsolódó tartalom

– Felhozta a „Szabad szólás Amerikában” kezdeményezést, és pont ennek keretében jelent meg a héten egy hosszútávú kutatás összefoglalója, ami a Google keresőoldal szólásszabadságára gyakorolt hatását vizsgálta. Az imént a közösségi médiát említette, de az olyan társaságok, az internetes kereső, mint a Google is képes befolyásolni a média térképét, illetve legalábbis azt, hogy közvélemény milyen információhoz és miként jut hozzá.

Amit a keresési eredmények befolyásolása valójában jelent, arra a legjobb hasonlat talán egy olyan országos könyvtár, ami bárki számára hozzáférhető, és ahol a vezetők bizonyos könyveket egyszer csak elkezdenek leszedni a polcokról és elrejtik egy poros sarokban, vagy leviszik az alagsorba. Nos, az internetes keresésekkel való manipuláció gyakorlatilag ezzel jár.

A kutatás során több, mint 40 olyan esetet találtak, amikor konkrétan arra derült fény, hogy a kifejezés esetében tényleges cenzúra történt a keresőcég részéről, amikor a nem tetsző eredményeket egyszerűen megváltoztatták.

Ugyanakkor a keresőprogram alap algoritmusa is tartalmaz már egyfajta beépített elfogultságot, ami számtalan cenzúraesetet foglal magába. Szóval, hitetlenül totalitárius nézetet követnek az információhoz való hozzáférést illetően.

– Csak, hogy egy példát nézzünk. Itt van Donald Trump megjegyzése a vérfürdővel kapcsolatban. Nos, ha beírom a két kulcsszót a Google-be, „Trump” és „vérfürdő”, mik lesznek a keresésem elsődleges eredményei?

– Itt van az első idézet: „Trump a vérfürdős beszédével útnak indította kampányhadjáratát”, ez volt a Reuters. Nézzük a Washington Post-ot, innen egy véleménycikk: „Trump vérfürdője már megkezdődött”.  Az MSNBC is ott szerepel a vezető találatok között ezzel, hogy „Trump vérfürdős megjegyzése nem az egyetlen baj az ohiói beszédével”… és itt a többi találat forrása: CBS News, ABC News, New York Times.

– Szóval az első keresési eredmények az emlegetett balliberális fősodratú médiumoktól származnak.

 Mindenképpen így van, igen. Ami érdekes, hogy a napokban volt egy munkamegbeszélésünk az intézetben arról, hogy a következő hónapokban mely médiumok legyenek kutatásaink középpontjában a politikai híreket tekintve. Tízes listát válogattunk össze. Az első kilenc egyértelmű volt, az említett médiumok, mint New York Times, Washington Post, ABC, CBS, NBC, CNN, MSNBC. Aztán valaki felvetette, hogy szerepeljen ott a Google News is, azaz a keresővállalat híroldala is. Vita alakult ki, amiben én azzal érveltem, hogy igaz, a Google News nem hoz létre cikkeket, csak gyűjti azokat, de nézzük meg, hogy milyen arányban tartalmazza kizárólag az előbb említett kilenc, fősodratú médium híreit, és a válasz 95-99 százalék. Vagyis ezért kell ott szerepelnie.

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még