– Zajlik egy párbeszéd, vita a gender ideológiáról, az ellensúlyozásáról, illetve a legyőzéséről, amiről a közelmúltbeli esemény is szólt. Hogyha a hétköznapi keretek között gondolkodunk, akkor ami ebben a vitában szerepel tulajdonképpen a józan ésszel, a hagyományos értelemben vett józan ésszel megy szemben. Hiszen, amikor arról kell vitázni, hogy a nők sportját meg kell védeni született férfiakkal szemben, az ellentétes a józan ésszel. Vagy amikor az a vita tárgya, hogy az egyetemi lányszövetség és kollégium a nőké, vagy hogy mi is az, hogy nő, az szintén a józan ésszel megy szembe. Másik oldalon ugyanakkor, ha a törvény kimondja, hogy bárki lehet nő, aki annak tartja magát, akkor ebben az értelemben a jog az ideológiát szolgálja.

– Pontosan. Szerintem egyszerűen azt lehet tenni, hogy meghallgatjuk mások történeteit. Akivel beszélek ezekről a kérdésekről, azzal megosztom a történéseket: például, hogy egy orvos miként erőltet át bizonyos kezeléseket, vagy, hogy szülőktől miként veszik el gyermeküket. Ezeknek a meghallgatása szerintem segít embereket a józan ész irányába visszaterelni. Hogy ki számít nőnek a jog szerint? Igen, nagyon sok egyszerűen csak a megfogalmazáson múlik.

Ugyanaz a történet, amit George Orwell olyan jól megírt, az 1984 című könyvében. Hogyha képes uralma alatt tartani a nyelvet, akkor képes uralni azt is, amit az emberek gondolnak.

Amikor eléri, hogy egy szót megfoszt jelentéstartalmától, vagy amikor ez elfogadást nyer, onnantól annak tartalma válik igazsággá és valósággá. Ezzel találjuk magunkat szembe itt is, hiszen az eredeti igazság és valóság nem változott meg: csak nők képesek életet adni. Viszont, ha eléri, hogy megváltoztassa az emberek ezzel kapcsolatos beszédét, vagy úgy módosítja a nyelvet, hogy eltávolítja belőle a korábbi értelmezést, akkor bizonyos értelem magát a valóságot is módosította. A félelem nem újdonság, hogy a nyelv ilyen átértelmezése megtörténhet, viszont ebben az ideológiában újonnan vált fegyverré.

– Mindennapos munkája során a Független Nők Fórumának Jogi Központjában mit érzékel a fő kihívásként? Van nyitottság, illetve pusztán csak méltányos eljárás, amikor perre, bírósági tárgyalásra, meghallgatásra kerül a sor a genderideológiával szembeni ügyben? Szóval elő tudja adni az érveit fair módon?

– Azt hiszem, hogy ez általában megmaradt, de manapság úgy tűnik, hogy, akik hatalmon vannak, azok egy olyan beszédmód iránt kötelezték el magukat, amin nehéz a valóságnak áttörnie. A Független Nők Fóruma elsődlegesen a nők számára fenntartott, elkülönített terekkel foglalkozik, ami nem jelenti azt, hogy más jogi kérdésekre nem figyelünk, mint a gyerekek nemváltása. Viszont az elsődleges munkánk, hogy megvédjük a nők tereit, például a nők sportját, hogy a nők férfiaktól külön versenyezhessenek. Egyik szóvivőnk Riley Gaines, aki versenyúszó volt, és szembesült azzal, hogy az egyetemi sportszövetség szabályzata alapján férfiak is versenyezhetnek a női úszószámokban, ha bizonyos férfi hormonokat csökkentő készítményt szednek. Ez egy másik olyan téma, ahol a nyelv számít.

A kifejezés, hogy „női úszás”, meglehetősen egyértelműnek tűnik, csakhogy a mód, ahogy értelmezik az egyetemi sportszövetség vezetői, azt jelenti, hogy valóságban nem nőkről beszélünk, hanem nőkről és bárki másról, aki bizonyos gyógyszereket beszed.

Csakhogy valaki attól még nem válik nővé, hogy gyógyszert szed. Ami kémiai változást ugyan előidéz, de a nőiség jóval több annál, mint a tesztoszteron szintje a szervezetben. Hasonló vita jelenik meg abban perben, amit épp most viszek, ez az egyetemi lányszövetségi tagságról szól.

Minden szövetség működési szabályzata kimondja, hogy az új tagoknak nőnek kell lenniük. Csakhogy kérdés merül fel, mit jelent az a szó, hogy nő? Ebben a perben az alsó fokú bíróság nem tudta megállapítani, nem tudott definíciót adni arra, hogy nő.

Azért ez egy elképesztően vad dolog. Tulajdonképpen mindenki tudja, mit jelent a nő. Látszólag az, hogy ezt a definíciót megtegyük szükségtelen, hiszen egy olyan szóról beszélünk, amit bárkinek, minden gyereknek az egyik első, hogy megtanul. Amikor viszont egy ilyen nyilvánvaló dolgot jogilag bizonyítani kell hátrányos helyzetbe kerül. Olyan dolgot kell megmagyarázni, amit mindenki tud, és amikor ezt elkezdi megmagyarázni, elkezdik megkérdőjelezni, kevéssé válik nyilvánvalóvá. Hátrányba kerül az ember, amikor a minket természetesen körülvevő világot kell elmagyaráznia.

– Gondolja, hogy az a megközelítés, és elképzelés, ami a női sport korábbi értelmezését megszüntetné és olyan férfiakat is beengedne, akik nőként azonosítják magukat, terjed és offenzívában van jelenleg is? Vagy visszaszorulóban, miután ekkora figyelem vetül erre a kérdésre, a közvita részévé vált, és több szó esik az egész abszurditásáról, illetve a nőket és lányokat érő kockázatokról, veszélyekről is, amikor egy erősebb testfelépítésű ellenfél van közöttük. Hallottunk esetekről röplabdából, vagy éppen ökölvívásból, amelyek szintén nyitottá váltak. Szóval offenzívában van a másik fél, vagy már vannak erős érvek a nők sportjának védelmében?

– Azt hiszem, hogy a vita erről jóval erőteljesebb, mint korábban volt, így a közvélemény sokkal inkább tisztában van azzal, hogy férfiakat a nők közé engedni veszélyes, valamint méltánytalan. Emellett lealacsonyító lehet a nők számára, ha együtt kell öltözniük férfiakkal. Ez a közvéleményt abba az irányba tolta, hogy a női sportot a nők számára kell fenntartani, ugyanakkor azt nem gondolom, hogy ez a közfelfogás már megjelenne a különböző eljárásokban. Éppen ezért úgy vélem, hogy

egyelőre tovább fog növekedni azon született férfiak száma, akik lehetőséget kapnak a nők között versenyezni. Pontosan, mert sporttestületek hivatalos jóváhagyását élvezi.

Van persze néhány nagy sportszervezet, ami már kimondja, hogy a női sport a nőké, például a nemzetközi kerékpáros szövetség. De azért a többség beenged férfiakat, és azt hiszem ez először még növekedni fog, mielőtt zsugorodni kezd.

– Ez részben és egyben politikai kérdés is. Izgatja, hogy amikor ilyen ügyek szószólójaként megnyilvánul, akkor többször, vagy kevesebbszer szájukra veszik, megbélyegzik, akár a szervezetüket is. Hogy szélsőséges, meg transzfób, és a többi hasonló bélyeggel illetik.

– Azt gondolom, hogy ennek mindig van kockázata. Viszont, amit látok az az, hogy az emberek, akik nyíltan állást foglalnak ilyen erős kérdésekben általában és túlnyomóan pozitív reakciókat kapnak. Ha megkérdezi például Riley Gaines-t, vagy másokat, akik kiálltak a nők mellett, és szembementek a nyilvános trendekkel, ők – azt hiszem – arról fognak beszámolni, hogy minden 100 pozitív üzenetre jut 1 negatív. Szóval szerintem a félelem nagyobb, mint azt a valóság mutatja. Igen, lehet, hogy csúnya szavakkal illetik, de sok támogatásra is talál. És mégis annak ellenére, hogy a 100 pozitív üzenetre jut 1 negatív, ez a lehetőség is sokakat megbénít, hogy nyíltan kiálljanak. Ha az ember úgy akarja élni az életét, hogy mindenki csak szeresse, de soha nem foglal állást, az nagyon unalmas életnek tűnik. Ráadásul, ha ez így van, akkor miért rendelkezzen az ember véleménnyel, és miért kezdje el kinyilvánítani. Pedig egy szabad országban élünk, ahol élnünk kell ezzel a szabadsággal, és nem hagyni azt elrothadni.

Kiemelt kép: Lia Thomas, a férfinak született, de nők között versenyző úszó (Forrás: X)