Aktuális

A köztársasági elnök kiírta a választások időpontját

Nyugalmazott német tábornok: Oroszországnak nem célja a NATO-országok vagy a szomszédos államok megtámadása

| Szerző: hirado.hu
Két év, kétszáznegyven milliárd euró – ennyi támogatást kapott a Nyugattól Ukrajna eddig, derül ki a Kieli Világgazdasági Intézet összesítéséből. Ráadásul az IFO gazdaságkutató intézet szerint a német gazdaság tavaly a háború és a szankciók miatt mintegy 110 milliárd eurót bukott. És ez még csak a pénz – figyelmeztetnek az életeket számláló szakértők, akik szerint Ukrajna a háború kitörése óta legalább félmillió katonát veszített, akiket pótolni már katonai értelemben sem lehet. Zelenszkij a davosi világgazdasági fórumon apokaliptikus képeket festett arról, hogy mi vár a Nyugatra, ha Ukrajna nem győz. A katonai szakértők jó része azonban már azt mondja, ideje lenne visszatérni a realitásokhoz és a tárgyalóasztalhoz. Harald Kujat, a Luftwaffe nyugalmazott tábornoka, a NATO Katonai Bizottságának volt elnöke volt a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának vendége.

.

–Tábornok úr, amikor ősszel beszéltünk, azt mondta: egyértelmű, hogy az úgynevezett nagy ukrán offenzíva sikertelen volt, az orosz hadsereg erősebb, mint a háború kitörésekor, és várhatóan előrébb fog nyomulni, illetve hogy óriási hiba volt a békekötés lehetőségének elszalasztása. De azt hiszem, ma sem az ilyen irányú törekvéseket látjuk. Mi történik valójában a frontvonalon?

– Az ukrán fegyveres erők sokat hangoztatott és nagy várakozással kísért offenzívája valóban kudarcot vallott, még ha a nyugati média és a kormányok ezt nem is hajlandóak nyíltan beismerni. Kérdés persze, hogy hogyan tovább. Vannak olyan megfontolások, különösen amerikai részről, hogy a frontot a jelenlegi formájában befagyasszák.

Kapcsolódó tartalom

Az ukrán hadseregnek mindenesetre stratégiai defenzívába kellene vonulnia,

mindenekelőtt a roppant magas veszteségek csökkentése érdekében. Ehhez legalább tűzszünetre lenne szükség. Ezek a megfontolások az Egyesült Államokban léteznek, de Európában még mindig nem hallani.

Itt még mindig azt állítják, hogy az ukrán fegyveres erők anyag-, fegyverrendszer- és pénzszállítással olyan helyzetbe hozhatók, hogy mégiscsak elérjék stratégiai céljaikat, az orosz fegyveres erők kiszorítását ukrán területről, sőt a Krím felszabadítását. Ez egyértelműen illúzió! Ezt világosan ki kell mondani. Az ukrán fegyveres erők egyáltalán nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt megtehessék. A davosi konferencián az ukrán elnök elutasította a jelenlegi front befagyasztásával járó tűzszünetet, és ezt azzal indokolta, hogy egy ilyen megközelítés csak időt adna Oroszországnak arra, hogy felfegyverkezzen, majd valamikor támadjon.

Az ukrán fél tehát továbbra is fegyverrendszereket követel.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy maga az ukrán elnök 2022 október elején – azaz miután Oroszország kimondta e négy régió, Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporizzsja annektálását – kiadott egy elnöki rendeletet, amelyben megtiltott mindenféle tárgyalást Oroszországgal. Jelenleg tehát nehéz megítélni, hogyan lehet közös megoldáshoz jutni.

– Rengeteg fegyver és pénz áramlott már be az országba, és most azt mondja, hogy az USA már nem feltétlenül akar részt venni Ukrajna támogatásában, lehet, hogy ez Európára marad? Képes erre egyedül ez a kontinens? Miben reménykedik Ukrajna?

– Ezt nagyon nehéz megítélni. Már mondtam, hogy az ukrán stratégiai célok nem elérhetők. Alapvetően illúzió a Nyugat részéről, különösen Európában, hogy fegyverek szállításával Ukrajnát olyan helyzetbe lehet hozni, hogy mégiscsak elérjen valamit. A fegyvereket működtetni kell, önmagukban semmit sem érnek, szükség van katonákra, akik motiváltak, akiket képeztek, akiknek van harci tapasztalatuk. Ukrajnának már nincsenek ilyen katonái. Az ukrán személyi veszteségek nagyon-nagyon magasak. Olyan nagyok, hogy Ukrajna mintegy 500 ezer katonát akar mozgósítani. Ez több, mint amennyivel az ukrán fegyveres erők a háború elején rendelkeztek! Néhány nappal ezelőtt

Ukrajna volt főügyésze még egyszer hangsúlyozta, hogy a veszteségek valójában több mint 500 ezer főre rúgnak. Hatalmas ott a vérontás. Ezt nem lehet pótolni, és még ha sikerülne is 500 ezer katonát mozgósítani, évekbe telne, mire valóban kiképeznék őket.

Harald Kujat vezérezredes, a NATO Katonai Bizottságának elnöke (MTI Fotó: Kovács Attila)

Ukrajnának nincs ennyi ideje, mert az orosz fegyveres erők lassan, de előre tudnak nyomulni. Személy szerint továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy az orosz cél nem egész Ukrajna meghódítása, sőt, ahogy azt most egyesek a háborús hisztériában hangoztatják, nem is a NATO-országok vagy a szomszédos államok megtámadása, hanem a Putyin elnök által 2022. szeptember 30-án orosz területté nyilvánított régiók, azaz az imént említett három terület teljes meghódítása és a megszállás megszilárdítása. Ezzel az oroszok elérnék a stratégiai céljukat. Azonban van még egy kérdőjel: szerintem lehetséges, hogy az orosz fegyveres erők még két további területet régiót is meg akarnak hódítani, nevezetesen Harkivot és Odesszát. Ez a lehetővé tenné, hogy Oroszország teljesen elvágja Ukrajnát a Fekete-tengertől.


– Ha a gazdasági szempontokat nézzük, láthatjuk, milyen sokat veszít Európa ezen a háborún. Mit gondol, mi motiválja valójában az európai országokat, hogy továbbra is több milliárd eurót akarnak elkülöníteni Ukrajnának, és nem keresik a diplomáciai megoldásokat?

– Egyáltalán nem értem az európai politikát, és nem értem a német politikát sem. Ez nem csak egy katonai konfliktus, ez egy gazdasági háború is, de egy információs háború is. Nem szeretnék beismerni, hogy

a háborút megelőzhették volna, ha nyitottabbak lettek volna a tárgyalásokra, még mielőtt elkezdődött.

Nem akarják beismerni, hogy más helyzetekben is véget lehetett volna vetni ennek a gyilkos háborúnak, a nagy emberi veszteségeknek és Ukrajna pusztulásának. A legutóbbi találkozón említettem az isztambuli tárgyalásokat, amelyeket aztán április elején a Nyugat gyakorlatilag megtorpedózott; gondoljanak bele, hogy időközben hány százezer ember vesztette életét.

– Egyre többet hallani arról, hogy Európának fel kell készülnie a háborúra. A héten a brit miniszterelnök is figyelmeztetett, de Boris Pistorius német védelmi miniszter is a háború veszélyéről beszél, sőt, a NATO felől is elhangzott, hogy fel kell készülnie egy Oroszországgal vívott totális háborúra a következő húsz évben. De nekünk, hétköznapi polgároknak kissé furcsán hangzik, hogy „a következő öt vagy húsz évben.” Ha ez valóban így van, és tartunk tőle, akkor nem lehetne elkerülni?

– Azt hiszem, az illetékesek már látják, hogy Ukrajna a katonai műveletek végére ért, az ukrán fegyveres erők már nem képesek nagyobb szárazföldi műveletekre, de ezt nem akarják beismerni. Most egy új narratívát indítottak el, amely szerint az oroszok hadigazdaságra álltak át, amire persze rákényszerültek, és legkésőbb öt-hat éven belül képesek lesznek megtámadni a Nyugatot. Természetesen Ukrajna is ezt erősíti, mondván, hogy

„mi védjük Európát, Európa szabadságát, és ha nem ezt tennénk, akkor az oroszok úgymond átmasíroznának Európán.”

Ez az új narratíva, amellyel Ukrajna további támogatását szeretnék kikényszeríteni. De nem teszik fel a kérdést, hogy tulajdonképpen miért tesszük ezt? Nem lenne okosabb inkább most békét kötni, vagy legalább tűzszünetet kötni, vagy még további százezreknek kell meghalniuk Ukrajnában? Elméletileg senki sem tudja, hogy mi lesz a helyzet tíz év múlva, de van néhány tényszerű szempont, amely arra utal, hogy ez az orosz szándék nem létezik. Tudják, Oroszország február 22-én százkilencvenezer katonával támadta meg Ukrajnát. Az ukrán fegyveres erők több mint kétszer olyan erősek voltak. Tehát

ha Oroszországnak az lett volna a szándéka, hogy egész Ukrajnát meghódítsa, akkor lényegesen több katonával támadott volna.

Ez lett volna az előfeltétele annak, hogy megtámadhassa például a balti államokat, Lengyelországot vagy Romániát. Akkor ugyanis megszálló hatalomként hatalmas mennyiségű katonát kellett volna bevetniük. Ez is rendkívül költséges lenne, és rengeteg pénzbe kerülne az újjáépítés is. Összehasonlításképpen: az NDK-ban 300 ezer orosz megszálló katona állomásozott, és az NDK pici volt Ukrajna méretéhez képest, és még baráti állam is volt.

Kapcsolódó tartalom

Fel kell tenni a kérdést, hogy miért teszi mindezt Oroszország Ukrajnával? Henry Kissingert szeretném idézni, aki egy 2014-es cikkében azt mondta, hogy Ukrajna nem válhat a Nyugat vagy a NATO előőrsévé Oroszországgal szemben, és fordítva. Ukrajna igazi feladata az lenne, hogy híd legyen Kelet és Nyugat között, ehhez pedig semlegesnek kellene maradnia. Véleményem szerint ez az a cél, amelyet Oroszország követ. Egy semleges Ukrajna, amely nem tagja a NATO-nak, és amely úgyszólván puffert képez az orosz fegyveres erők és a NATO fegyveres erői között. Ha a NATO katonái és az orosz katonák szemtől szembe kerülnek egymással, fennáll az emberi hiba vagy a műszaki hiba kockázata, és mindkettőnek olyan következményei lehetnek, amelyek politikailag már nem ellenőrizhetőek. Európában ezt a jelek szerint még nem értették meg. Tehát ez a nyomás, hogy folytassuk Ukrajna felfegyverzését, még akkor is, ha csak ez csak még több emberi szenvedést és még több pusztítást okoz, valójában nem lehet a politika feladata. A politika célja egy olyan európai békerend kell legyen, amelyben Ukrajnának is megvan a helye, és amelyben Oroszországnak is megvan a helye. De sajnos ez még nem valósult meg. Német szempontból a következőket kell mondanom:

az alkotmány megköveteli tőlünk, hogy a Bundeswehr elég erős maradjon

ahhoz, hogy a NATO-ban lévő szövetségeseinkkel együtt meg tudjuk védeni hazánkat; ezt a feladatot

2011 óta nem teljesítjük.

A nemzeti és szövetségi védelemtől a békefenntartás, a stabilizációs intézkedések és a külföldi missziók felé mozdulunk el. Ez kristálytiszta jogsértés, az alkotmány megsértése, és ezt még mindig nem korrigálták.


– Mi a helyzet ezzel a 100 milliárdos speciális alappal, amelyről a Bundeswehr számára döntött a Bundestag még 2022-ben?

– Nos, ez egy újabb olyan intézkedés, amely tulajdonképpen a helyzetből adódott. Valójában már 2011 óta cselekednünk kellett volna, és most nem az az érv, hogy erre szükség van, hogy az alkotmány ezt követeli, hanem az, hogy a helyzet azt követeli, hogy az a kockázat, hogy Oroszország megtámadhat minket, erre kényszerít bennünket. Én azt mondom, hogy

nincs szükségünk erre a háborús hisztériára,

egyszerűen csak azt kellene tennünk, amit az alkotmány megkövetel tőlünk. A német azt írja elő minden kormány számára – és ezt most szó szerint idézem – hogy egyenrangú tagként járuljon hozzá a világ békéjéhez. Ez lenne a német kormány mindenkori feladata. Ez azt jelenti, hogy még ha azt is mondják, hogy igen, természetesen támogatni kell Ukrajnát, mindent meg kell tenniük a békemegállapodás megtalálása érdekében. Ezt nem teszi most meg a német kormány, és nem teszi meg az európai államok nagy része sem. Ez abszolút téves politika, és úgy gondolom, hogy ez nemcsak sok pénzünkbe kerül, hanem a jövőre nézve is súlyos kockázatokat rejt magában.

A kiemelt kép illusztráció: Putyin orosz elnök és Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter. (Photo by Contributor/Getty Images)

Ajánljuk még