–Maassen úr, Ön néhány órával ezelőtt jelentette be az X platformon, hogy kilép a CDU-ból. Ez még annyira friss, hogy talán mi kérdezzük erről először. Miért döntött így 46 év után, és miért most?

– Ez már sokkal korábban elkezdődött, egyre távolabb éreztem magam a CDU-tól (Kereszténydemokrata Unió – a szerk.), és inkább a CDU távolodott el tőlem. Egyre kevésbé képviselte azokat a klasszikus elveket, amelyek miatt beléptem a pártba. Ez érinti a migrációs- és biztonságpolitikát és a szabad véleménynyilvánítás alapjogát is Németországban. Megpróbáltam korábban a párton belül valamiféle irányváltást elérni, de olyan erős a párt balszárnya, hogy ez lehetetlen. Mindenkit, akinek más a véleménye, kizárással fenyegetnek. Ellenem is elindítottak egy ilyen eljárást, de nem jártak sikerrel, ezért most több párttársammal együtt, akik a CDU konzervatív és reálpolitikai szárnyát képviselő értékunióhoz tartoznak, úgy döntöttünk, hogy saját pártot alapítunk, olyan elvek alapján, amelyeket egykor a CDU képviselt. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a merkeli út hibás volt és a mi utunk a helyes.

– Ahogy említette is, Werteunion, vagyis Értékunió néven egy új konzervatív-liberális párt alapítását indította el. Hol helyezkedik el az Ön pártja a német politikai palettán?

– Nem vagyunk se konzervatívok, se liberálisok. Szeretnénk mindazoknak a polgári értékeket képviselő és kritikusan gondolkodó embereknek az érdekeit képviselni, akik a baloldali kormány vagy akár a jelenlegi ellenzékben lévő CDU/CSU politikájával nem értenek egyet. De jönnek hozzánk a liberális FDP választói is, ilyen értelemben a polgári értékek néppártja szeretnénk lenni.

– Kik a politikai ellenfelei a pártnak, a CDU, az AfD (Alternatíva Németországért – a szerk.) vagy a baloldali pártok?

– Én úgy látom, hogy a német társadalomban a törésvonal nem a jobb- és baloldal között van, hanem a szabadon gondolkodók – akik saját maguk szeretnék megválasztani az életformájukat – és azok között, akik csak egy politikai ideológia mentén gondolkodnak, és azt is meg akarják mondani, hogy mások hogyan éljenek. Vagyis

politikai ellenfeleink mindazok, akik nem szeretnék, hogy egy szabad demokráciában nekünk is legyen döntésjogunk, akik nem akarják, hogy mi, mint párt, tovább fejlődjünk. Nézetem szerint éppen ők veszélyeztetik a demokráciát.

Ezek az személyek a politikai baloldalon politikai értelemben neoszocialisták.

– Mi az, ami leginkább megkülönbözteti a pártot a Friedrich Merz vezette CDU-tól, és mi az, ami az AfD-től?

– A Merz által vezetett párttól leginkább abban különbözünk, hogy ők minden fontos kérdésben a vörös-zöld kurzussal értenek egyet. Azt az érzést keltik, hogy ők az ellenzék, pedig csupán egy másik verziója és nem alternatívája a kormánynak. Mi a szocializmus valódi alternatívája akarunk lenni. Az AfD-től pedig nem csak az különböztet meg minket, hogy egészen más a vezetés – és bevallom, az AfD vezetését én kritikusan szemlélem, mert részben szakmaiatlannak tartom –, hanem az is, hogy ők egy klasszikus jobboldali párt, egy nemzeti párt, amely komolyabb állami befolyással lenne elégedett. Mi viszont libertáriusok vagyunk, és inkább kevesebb állami beavatkozást szeretnénk.

Az állam mára mindenhová betolakodott, és már nem azt teszi, amiért eredetileg rendeltetett, hogy szabadságot, biztonságot és jogi kereteket biztosítson.

– Ön nem zárja ki, hogy tárgyaljon az AFD-vel is. Nem tart attól, hogy ezért a pártot a „jobb sarokba” szorítják?

– Számomra nem a jobb- és baloldal között húzódik a határ, hanem a totalitárius és szabadságpárti gondolkodás között. Aki megtiltja bárkinek, hogy a másik emberrel beszéljen, az az én fogalmaim szerint nem szabadságpárti, de nem is demokratikus. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt se a CDU-tól, se a zöldektől, se mástól, hogy előírják nekem, kivel beszélhetek. Az egy másik kérdés, hogy koalíciót alakítunk-e valakivel, vagy együtt akarunk-e dolgozni valakivel. Ezesetben a fő szabály, hogy egyetért-e az alapértékeinkkel, és akkor mindegy, hogy az az AfD, a CDU vagy az SPD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.). Ha valaki a politikai céljainkat teljes mértékben követi, az lehet a partnerünk, aki pedig nem, az nem a partnerünk, hanem a politikai ellenfelünk.

–Hogyan képviselhet Németországban egy politikus jobboldali nézeteket anélkül, hogy szélsőjobbosnak vagy antidemokratikusnak nevezzék?

– Lassan úgy van ez Németországban, hogy aki nem baloldali, az úgy jobboldali, hogy az közben szinonimája a szélsőjobboldalinak.

A politikai baloldal elérte, hogy a médiát és a politikát is uralja, és minden, ami nem bal, az tabu. Ez nem demokratikus, vagy legalábbis leginkább az egykori NDK demokráciájára hasonlít, ahol az volt a demokrata, aki a szocializmust vallotta; aki nem, az pedig fasiszta.

Közelítünk ahhoz, hogy a baloldal pontosan ezt a pozíciót képviselje, vagyis azt mondják, hogy „mi, demokraták”, és csak azokat az embereket értik alatta, akik a neoszocialista, öko-, woke-politikát támogatják, ez pedig nem vall egy szabad társadalomra.

– Angela Merkel politikája sok tekintetben kárt okozott több területen is a politikának, ezt mondják Önhöz hasonlóan többen is. A pártalapítás egyfajta politikai bosszú is Merkellel és a politikájával szemben?

– Nem, nekem nincs semmi megbosszulnivalóm se Merkellel, se más politikussal szemben, erre sajnálnám az időmet. Sokkal inkább arról van szó, hogy a német politikát a fejéről a talpára állítsuk.

Merkel – egy szocialista a kereszténydemokrata pártban – valóban sok kárt okozott. Ez a kormány pedig folytatja ugyanazt a politikát, a CDU támogatásával.

Ezt meg kell állítani. Nem ideológiák mentén kell gondolkodnunk a klímapolitikáról, a genderről. Mindenhol úgy terjed ez az ideológiai gondolkodás, mint egy fertőző betegség. Ezt a folyamatot vissza kell fordítani.

– Mi az a legfontosabb téma, amellyel választókat akar nyerni a pártja?

– Több olyan téma van, ami foglalkoztatja a német társadalmat. Ilyen például a migráció, azonnal le kell zárni a határokat, ki kell utasítani az illegális migránsok százezreit, ráadásul azonnal át kell gondolni az energiapolitikát. Több nettó fizetés kell, hogy az embereknél több pénz maradjon, vagyis csökkenteni kell az adókat, hogy lássák, megéri dolgozni.

– Az utóbbi időben megfigyelhető a német politika újraszerveződése új pártokkal, de mintha a választói akarat és a politikai kínálat nem mindig találkozna.

– Ez így van, mert a választó azt tapasztalhatta, hogy valójában nincs is választási lehetősége. Ha valaki korábban a CDU-ra szavazott, akkor tudta, mit választ, és látta a lényeges különbséget a programjukban mondjuk a zöldekhez vagy a szociáldemokratákhoz képest. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy az szinte felcserélhető legyen az SPD-ével. Ma ezek a pártok apró különbségektől eltekintve ugyanazt képviselik.

Ezért is szükségszerű ma, hogy új pártok tűnjenek fel, melyek egyértelműen nemet mondanak a neoszocialista útra, melyek nem egy újabb verziói a jelenlegi pártoknak, hanem egy új alternatívát képviselnek.

– A Correktív nevű médium leleplezése a novemberi potsdami találkozóról azt eredményezte, hogy ezrével vonultak az emberek az utcára az AfD ellen. Néhányan az Ön pártjából is részt vettek ezen a találkozón. A cikkek szerint elhangzott a remigráció szükségessége, egészen pontosan az, hogy a migrációs hátterű német állampolgárokat ki kell toloncolni. Ez igaz?

– Nem, ez nem igaz. Ez egy privát találkozó volt, ahová egy üzletember és fogorvos hívott meg ismerősöket, barátokat, vállalkozókat, hogy egy médiaprojekthez gyűjtsenek pénzt, nekem erről számoltak be. Voltak előadások – egyebek mellett valaki, akit valóban megfigyelt az alkotmányvédelmi hivatal –, ő beszélt egy könyv kapcsán arról, hogyan lehetne az illegális bevándorlók számát csökkenteni Németországban, majd erről indult vita. Illegális, kiutasított migránsokról volt szó, semmi köze nincs se a németek deportálásához, se az 1942-es wannsee-i konferenciához, ahol a zsidók meggyilkolásáról döntöttek. A média manipulálta hamis tények és állítások alapján, ennek hatására sok ezren az utcára vonultak. Elsősorban a baloldali politikusok hívására vonultak ki, akik maguk is jelen voltak.

– Hogyan értékeli az utóbbi hetek kormányellenes demonstrációit, vajon milyen következtetést von le ebből a német kormány ön szerint?

– Azt mutatják a közvélemény-kutatások és ezek a demonstrációk is, hogy a kormány már rég elvesztette a többségét a szavazók körében. Szászországban a három kormánypárt közül a közvélemény-kutatások szerint kettő be se jutna a parlamentbe, a harmadik pedig 7 százalékot kapna. A többség nem áll a kormány mögött és ezt láthattuk a gazdák lenyűgöző tüntetésénél, a kormány pedig nem tett mást, mint egy állítólagos találkozó kapcsán, ahol állítólag a németeket akarták kiutasítani, utcára hívták a híveiket.

– Milyen lehetőségeket lát az ön pártja, a Werteunion számára?

– A közvélemény-kutatások a tartományi választásokon 5–7 százalékot jósolnak, potenciálisan 15 százalékra teszik országosan a támogatottságunkat. Persze ez még nem biztos, csak lehetséges, de bátorító, pedig még csak a pártalapításnál tartunk. De lehetőséget látok arra, hogy komoly politikai erővé váljunk.

Kiemelt képen: Hans-Georg Maassen (b), a német nemzetbiztonságért felelős Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke és Horst Seehofer belügyminiszter (j) a hivatal éves jelentését ismertető berlini sajtóértekezleten, 2018. július 24-én. (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)