– A hét egyik fontos eseménye volt Franciaországban, hogy Élisabeth Borne miniszterelnök kedden lemondott. Ez várható volt vagy meglepte a közvéleményt?

– Tavaly év végén többféle forgatókönyv is ismert volt, hogy változás lesz, de nem tudtuk, ki lesz a következő miniszterelnök. Tény, hogy Gabriel Attal (korábbi oktatási miniszter – a szerk.) nagyon reflektorfényben volt az elmúlt hónapokban, de nem volt biztos a személye. Természetesen mindez már felkészülés az európai parlamenti választásokra.

Több nehéz ügye is volt Emmanuel Macron kormányának az utóbbi időben, főleg a migráció kérdésében, amelyek egyáltalán nem végződtek sikeresen. Borne-nak az lett a veszte, hogy túlságosan is „közhivatalnok”. Korábban egy megyei hivatalban dolgozott, majd több minisztériumban, és hozzá tartoztak a nyugdíjreformot érintő kérdések is. Azt se felejtsük el, hogy már nem fiatal, és megtette a kötelességét.

A mindenkori francia miniszterelnök tulajdonképpen felfogja azokat az ütéseket, amelyeket a köztársasági elnöknek szánnak. Most pedig jöhet a fiatal Gabriel Attal.

– Aki az egyik francia lap szerint a „bébi Macron”, vagyis mások szerint Macron klónja. Mit jelent ez?

– Pontos címkék ezek. Attal 34 éves, Macron pedig 39 volt, amikor köztársasági elnök lett. Mielőtt megválasztották volna, pénzügyi és gazdasági miniszter volt, Attal pedig az oktatási miniszteri posztot töltötte be. Sok közös vonás van tehát bennünk. Mindketten elit iskolákba jártak, ami fontos mostanában Franciaországban. Attal egy párizsi elitgimnáziumba járt, majd a Sciences Po (Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete – a szerk.) nevű, szintén elitképző egyetemre. Azonnal a nagypolitikában találta magát, ez pedig számtalan privilégiummal járt. Olyan benyomása van az embernek, hogy nem járta végig a hagyományos utat, nem küzdött meg mindenért, hanem csak jöttek a sikerek a kapcsolatai folytán. Ráadásul egy olyan elit tette őt naggyá, amely a francia társadalom kis szegletét öleli csak fel.

– És az nem okoz gondot okoz, hogy a szocialista pártból érkezett? Macron kormányában vannak zöldek meg centristák, ez a sokszínűség nem probléma?

– Ezek nem véletlenek, éppen ezeket a társadalmi csoportokat akarja Macron meggyőzni. Az sem volt véletlen, hogy az első miniszterelnökkel, Édouard Philippe-pel éppen a centrista-jobboldali szavazókat akarta magához vonzani. De „felszalámizta” a szocialista pártot is, és aztán jöttek a zöldek vagy a liberálisok.

Attal duplán értékes Macronnak: egyrészt fiatal, másodsorban nagy befolyással bír.

Azért kell egy fiatal ember, mert Marine Le Pen néppártjának egyik fontos embere, Jordan Bardella egyre nagyobb népszerűségnek örvend, főként a fiatalsága miatt. Ő fogja vezetni az európai parlamenti listát a Nemzeti Tömörülés nevű pártban. Fiatal legyen az új miniszterelnök, ez fontos volt, ahogy az is, hogy Attal korábban oktatási miniszter volt, így több olyan rendelet is kötődik  a nevéhez, amellyel igyekeznek háttérbe szorítani a muszlim szimbólumokat az oktatásban. Mindennek a hátterében persze Macron állt. Ez ellen nem tudtak tenni semmit sem a baloldaliak, sem a zöldek, ugyanis minden szálat Macron irányít.

– Az sem lehet véletlen, hogy egyenruhát fognak hordani öt gimnáziumban a diákok. Ha sikeres a program, majd kiterjesztik. Ez is arról szól, hogy a iszlám öltözködési szimbólumokat, például a hidzsábot, a burkát vagy az abaját beszüntesse az oktatási intézményekben?

– Pontosan erről van szó, de tágabb összefüggést is kell keresni.

A cél az, hogy ne szüntessék meg ezeket a problémákat, amelyek feszítik a francia társadalmat, hanem inkább tüneti kezeléseket alkalmazzanak, kozmetikázzanak. Azt demonstrálják, hogy van akarat a kormányzás részéről változtatni, de (valójában) erről szó sincs.

Pozitív jelzéseket küldenek a választók felé, főleg a jobboldaliak felé és persze a nyugdíjasok irányába, akik a status quo fenntartásában érdekeltek. Szeptemberben volt egy botrány, mert egy muszlim lány abajában jelent meg az iskolában. A kérdést így lehet fókuszban tartani. De a valódi gond nem ez, hanem, hogy a 15–26 éves muzulmán korosztály számára az iszlám törvénykezés sokkal erősebb, mint a francia jogrendszer. Ezt kellene górcső alá venni, nem pedig csak a ruházattal foglalkozni.

– Ezen a héten sztrájkoltak Németországban, megbénult az ország. Lehet hasonlóság aközött, ami ott van, és aközött, ami Franciaországban történt tavaly? Mindkét országban egyre nagyobb az engedetlenség.

– Lehet hasonlóságot találni, de én nem annyira a tavalyi sztrájkokat mondanám, inkább a még korábbi franciaországi tüntetéseket a sárgamellényesek sztrájkjait. Ilyen nagy elégedetlenséget régen nem tapasztaltunk Németországban, ott nincs is hagyománya a sztrájknak. Most ez is megtörtént, például a vonatjáratok 80 százalékát törölték, de hozhatnánk további példákat is.

Két nagy országról van szó, hasonló gazdasággal. Németország tovább tartotta magát, hiszen saját gazdaságának az euró jobban fekszik. Viszont az orosz-ukrán háború, illetve az energiaárak emelkedése betett a német gazdaságnak. Leállt a fogyasztás, és nem is lehet reménykedni annak előretörésében, ráadásul a német gazdaság kezdi elveszteni az önállóságát. De nemcsak Európai Unióban gond ez, Kanadában néhány hónapja addig nem látott sztrájkba kezdtek a kamionosok is.

– Szintén ennek a hétnek az egyik fő híre volt, hogy Orbán Viktor lehet az Európai Tanács új elnöke. Miért félnek ettől Brüsszelben, illetve ön szerint mit lépne erre Macron? A francia elnök másképpen gondolkodik, mint Orbán, ugyanakkor sok kérdésben kompromisszum van közöttük.

– Brüsszelben nagyon negatívan viszonyulnak mindenhez, ami Orbán Viktor személyéhez köthető. Sokként érné őket egy ilyen kinevezés. Ami Macront illeti, valóban több kérdésben is egyetértés van közöttük. Macron pragmatikus politikus, nem biztos, hogy szembe menne ezzel. De úgyis mindent a közelgő (európai parlamenti) választás és annak kampánya fog meghatározni, szóval erről a kérdésről még korai bármit mondani.

– Térjünk vissza Gabriel Attal személyéhez: kedden délután tudtuk meg, hogy ő az új miniszterelnök. Egy órával később már az is megjelent, hogy ő az első olyan francia miniszterelnök, aki nyíltan homoszexuális. Ez miért fontos?

– Normális keretek között ennek nem szabadna fontosnak lenni, a közbeszédben nincs is helye. Mégis figyelemreméltó, hogy a nemi jellegek, erkölcsök milyen nagy szerepet töltenek be mostanában az uralkodó politikai beszédben. Franciaországban 2013-ban legalizálták a homoszexuális párok házasságát, noha óriási tömegek vonultak utcára a rendelet ellen. Ez után megjelentek az LMBTQ-mozgalmak, és Attal mindennek egy fontos figurája. Ő ugyanis hivatalosan is házasságot kötött egy férfivel, aki nem más, mint Stéphane Séjourné, aki Macron Reneszánsz pártjának (korábban: En Marche!) vezetője és a liberális Európa-párti képviselőkből álló Európa Megújítása csoport vezetője az Európai Parlamentben.

De jelentek meg olyan fotók is, amelyek furcsa helyzetben láttatják Attalt Olivier Vérannal, aki nem más, mint a kormány szóvivője. Vagyis mindez már nem a privát élet bemutatása, sokkal inkább egy meghatározott csoport befolyása a hatalomra. Itt az LMBTQ lobbija jelenik meg, aminek még a látszatát is kellene kerülni a privát életben.

Kiemelt képen: Emmanuel Macron francia államfő (j) kezet fog Gabriel Attal oktatási és ifjúsági miniszterrel (b) a párizsi Diadalívnél, az I. világháború befejezésének emlékére rendezett ünnepségen 2023. november 11-én. (Fotó: EPA/Ludovic Marin)