Percről percre

Szombat reggel Vácon, Budapesten este tetőzik a Duna | A Szigetközt már elhagyta az ár – Kövesse az árvízi híreket a hirado.hu-n

Oroszország – Iránnal karöltve – már rég a Szuezi-csatorna kiváltásán dolgozik

| Szerző: Vizvári Soma
Egyre szaporodnak a Szuezi-csatorna eldugaszolásának gazdasági következményeivel foglalkozó elemzések. A jelenleg számba vehető elkerülő hajózási útvonalak ugyanis túl drágák és túlontúl időigényesek. Ám az utóbbi években felgyorsult egy új „menekülőút” kiépítésének projektje Szentpétervár és Mumbai között, amelyben – nem meglepő módon – Oroszországon és Indián kívül a Szuezi-csatornát fojtogató húszi lázadókat pénzelő Irán kulcsszerepet játszik. S ha elég kitartóan szemléljük a világtérképet, észrevehetjük, hogy eme geopolitikai kirakósnak a Moszkva által indított ukrajnai háború is egy darabkája.

Fojtópont – így nevezik a szakirodalomban a keskeny, de kulcsfontosságú átkelőket, ahol ha valamilyen probléma lép fel, az könnyen „fulladásos” tüneteket okozhat a világkereskedelemben. Az egyik legkézenfekvőbb példájaként szokták emlegetni a Szuezi-csatornát, és lám, az elmélet ismét gyakorlattá vált az elmúlt hetekben. Igaz, a jemeni húszi lázadók nem a csatornát „fojtották meg”, hanem az oda vezető ütőeret, a Vörös-tengert zárták el déli bejáratánál, a Bab el-Mandeb-szorosnál állandó támadásaikkal, és megbénítják a világ egyik legforgalmasabb szállítmányozási útvonalát.

Most nagyon jól jöhet a részt vevő államoknak (Oroszország, Irán, India), hogy

az elmúlt években újra beindították a Nemzetközi észak–déli közlekedési folyosó (INSTC) projektjét.

Merre lehet kerülni egyelőre?

Inflációs sokk közeleg a húszik háborúja miatt – írta a Növekedés.hu a témával kapcsolatban. A gazdasági portál úgy fogalmazott cikkében az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet elemzésére hivatkozva, hogy a „Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán évi ezermilliárd dollár értékű áru halad át, amely a világ tengeri kereskedelmének közel 12 százaléka. Az éves tengeri konténerforgalom több mint 30 százaléka halad át a kereskedelmi folyosón”.

Az Oeconomus azt is számba vette, milyen egyéb útvonalak jöhetnek szóba a Szuezi-csatorna kikerülésére.

A brit királyi haditengerészet Diamond nevű rombolójának legénysége Sea Viper típusú rakétákkal hárítja a jemeni húszi lázadók dróntámadását a Vörös-tengeren 2024. január 10-én (Fotó: MTI/AP/Brit védelmi minisztérium)

„A Délkelet-Ázsia és Európa közötti második legrövidebb tengeri útvonal az Afrikát megkerülő Jóreménység foki útvonal, ez azonban mintegy 7000–9000 kilométerrel hosszabb” – írták. Az elemzésből pedig az is kiderül, hogy a tranzitidő – hajómérettől és a sebességétől függően – egy–három héttel több lehet a Szuezi-csatornán áthaladó útvonalnál.

Még ennél is hosszabb és több időt vesz igénybe a Csendes-óceánt, majd a Panama-csatornát és végül az Atlanti-óceánt átszelő útvonal.

A nyugati szankciókkal elszigetelni kívánt Oroszország azonban lehet, hogy már a következő években hátradőlhet, amennyiben sikerül véghezvinni az INSTC projektjét.

Oroszország ukrajnai háborújának következményei adták a lökést

Az INSTC megépítéséről 2000-ben a Szentpéterváron meg­rendezett II. Nemzetközi Eurázsiai Közle­kedési Konferencián határoztak, de

2022-ig kiépítése terén lényeges előrelépés nem történt

– derül ki Bernek Ágnesnek, a Rubicon legújabb számában megjelent cikkéből.

A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa úgy fogalmazott,

„a 2022 februárjában megkezdődött orosz–ukrán háború miatt

Oroszországot olyan mértékű gazdasági szankciók sújtották, amelyek következtében nyugati gazdasági kapcsolatai drasztikusan meggyengültek, s létérdekévé vált a nem nyugati irányú logisztikai láncolatok megszervezése”.

Lerövidítenék a Szentpétervár és Mumbai közti távolságot

De hogyan nézne ki pontosan az említett új útvonal? „A 7200 kilométer hosszú multimodális folyosó az indiai Mumbai városából az Arab-tengeren át halad, majd az iráni Bandar-Abbász kikötőnél lép be Irán területére, és a fő iráni észak–déli, Teheránon áthaladó közúti és vasúti pályán megy tovább, majd a Kaszpi-tengeren át vezet Oroszországba. A Kaszpi-tenger legnagyobb kikötőjéből, Asztrahánból a Volga mentén halad tovább, s végül Moszkván át jut el Szentpétervárig” – olvasható Bernek írásában.

A folyosó kiépítésével a jelenlegi vörös-tengeri konfliktus nélkül is nagyon jól járhatnának a benne részt vevő államok, a becslések szerint ugyanis

az INSTC útvonala 25–30 napot venne igénybe, míg a Szuezi-csatornán keresztül vezető „hagyományos” út 16 ezer kilométer hosszú és időtartama jelenleg 40–60 nap.

 

„Tehát a közlekedési folyosó teljes kiépülése esetén az

Oroszország és Irán, valamint India közötti áruszállítás költségszintje a felére csökkenne”

– vonta le a következtetést Bernek.

Mikor lesz ebből valami?

Az idézett tanulmány arra is kitér, mikortól lehet komolyan számolni az új útvonallal.

„2030-ra az útvonal áruforgalmát 25 milliárd tonnára prognosztizálják, ami több mint ötszöröse a 2020-as áruforgalom mennyiségének.

2022 júniusában indult el az útvonal teljes hosszán végighaladó tesztszállítmány Szentpétervárról Iránon át Mumbaiba. Egyelőre rendszeres, menetrend szerinti áruszállító vonatok nem közlekednek, mivel a közlekedési vonal kiemelt stratégai földrajzi helyein további nagyon jelentős infrastrukturális fejlesztések szükségesek” – olvashatjuk ezzel kapcsolatban.

Ezért lehetett fontos Moszkvának a Krím félsziget és az Azovi-tenger megszerzése

Az ukrajnai háború kitörése óta számtalan elmélet született arról, miért állt érdekében Oroszországnak, hogy a világ közvéleménye előtt nehezen megindokolható agressziót kövessen el szomszédja ellen. Moszkva számára a háború egyik kézzelfogható eredménye eddig az, hogy megszerezte az ellenőrzést a Krím félsziget és az Azovi-tenger északi partvidéke felett. Így

az Azovi-tenger de facto Oroszország beltengerévé vált. Moszkvának pedig már arra is van terve, hogyan csatolja rá új szerzeményét a jövőben kiépülő észak–dél irányú, a Kaszpi-tengeren áthaladó áruszállítási folyosóra: a Volga–Don-csatornán keresztül.

Ha ránézünk a térképre, a megoldás előbb-utóbb kiböki a szemünket:

míg a Don az Azovi-tengerbe, addig a Volga a Kaszpi-tengerbe torkollik, a két folyót pedig 1952 óta csatorna köti össze.

Ám a növekvő igények miatt – írja Bernek – Oroszország azt tervezi, hogy új Volga–Don-csatornát fog építeni a már meglévő mellé.

 

„Mindezzel szorosan összefügg Asztrahán kikötőjének jelentős bővítése. A kikötő jelenleg már 53 százalékban az Iráni Iszlám Köztársaság tulajdonában van, s a fokozódó orosz–iráni katonai együttműködés eredményeként valószínűleg az iráni haditengerészet egyik támaszpontja lesz” – tette hozzá.

Cui prodest?

S ha már Iránnál tartunk, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa úgy véli, „mivel Oroszország meleg tengeri kijáratot az Arab-tenger felé kizárólag Iránon keresztül kaphat,

orosz geostratégiai szempontból az INSTC valódi kulcsállama Irán”.

Utóbbi az elmúlt napok fejleményeinek tükrében, történetesen, hogy a perzsa állam által támogatott húszi lázadók folyamatos támadásaikkal eltorlaszolták a Szuezi-csatornán keresztül vezető útvonalat, melynek alternatívája lenne a jövőben az INSTC, különösen elgondolkodtató.

A cikk forrása: Oroszország világrendfelfogása (Rubicon; 2023/ 11-12.)

Kiemelt kép: Cseppfolyósított földgázt szállító Al Kharsaah teherhajó halad a Szuezi-csatornában az egyiptomi Iszmáilijánál, 2023. december 22-én. (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Hoszam)

Ajánljuk még