Aktuális

Nagy Bernadett bronzérmes a birkózó Eb-n

A fiatal amerikai papok ma szinte kizárólag konzervatív nézeteket vallanak

Az Egyesült Államok lakosságának többsége protestáns egyházakhoz tartozik, ugyanakkor a hívők mintegy negyede katolikusnak mondja magát, ami 71 millió embert jelent, amivel az ország messze legnagyobb egyházi közössége. Az ország meghatározó katolikus egyeteme összességében virágzó közegként írja le ezt a közösséget, amely kezdi kiheverni az évekkel ezelőtt, egyházukat megrázó visszaélési ügyeket, a fiatal papok pedig ma szinte kizárólag a konzervatív elveket vallanak. Interjú az Amerikai Katolikus Egyetem programvezetőjével, Stephen White-tal a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

A beszélgetést alább hallgathatja vissza!

Interjú az Amerikai Katolikus Egyetem programvezetőjével a Vasárnapi Újságban.

 

– Az egyetemük nevében is viseli a katolikus gondolat iránti elkötelezettséget. Így hol, ha nem itt van helye egy Katolikus Projekt nevű kezdeményezésnek? Mi a fő célja ennek a programnak?

– A projekt 2018-19-ben kezdődött, amikor az amerikai egyházban legutóbb válságot teremtettek visszaélésekről szóló ügyek. Az akkori rektorunk úgy gondolta, hogy ezzel tudunk segíteni, felülkerekedni a problémán. Akkoriban a püspökök hitelessége mélypontra esett, és fontos volt konstruktív lépéseket tenni a kezelés érdekében. Szóval kifejezetten ilyen segítő szándékkal indult a projekt, azóta pedig szélesedett a fókusz az egyházat érő további kihívásokra való odafigyeléssel, az egyházmegyéket érő kihívásokkal. Részben következményeként az egyházat még 2002-ben elérő visszaélési botránynak, illetve az arra válaszként adott szigorú egyházi törvényeknek.

Ezek része a zéró tolerancia minden kiskorúakkal való visszaéléssel összefüggésben.

Az elmúlt két évtizedben ezek a változások bizonyos mértékig hatékonynak bizonyultak. Amit pedig beszámolók alapján láttunk az az, hogy az egyházi jogszabályok megváltoztatása átalakította a püspökök és papok viszonyát, az idealisztikus testvéri, vagy apa-fiú kapcsolat felől jóval formalizáltabbá vált.

Kapcsolódó tartalom

– Tehát akkor melyek a legfőbb tanulságok eddig? Hogy a változtatások bizonyos megoldásokkal szolgáltak, bizonyos negatív visszaütésekkel? Mit azonosítottak, mint legfőbb problémát, a projekt elindítása óta eltelt néhány évben?

– Ennek keretében egy felmérést indítottunk tavaly az év elején, ami több mint 50 éve a legátfogóbb kutatás az amerikai katolikus papság körében. Volt néhány főbb megállapításunk. Az egyik, hogy a papok jó része úgy érzi, hogy amennyiben visszaélés vádja fogalmazódna meg ellene akkor az ügyet nem kezelnék az elöljárók megfelelően. Nagy részük rendszeresen aggódik amiatt, hogy hamis vádak fogalmazódnak meg ellene. Emellett úgy érzik, hogy olyan szabályrendszerben élnek, amiben nem érvényesül az ártatlanság vélelme. Másik oldalon ugyanakkor nagyrészt megértők, és elfogadják a zéró-tolerancia létjogosultságát, szükségességét. Azt is megértik – különösen a fiatalabbak -, hogy bizonyos mértékig nekik kell vezekelniük és fizetni az árat olyan bűnökért, amelyeket egy vagy két generációval korábban követtek el. Tehát realisták, viszont ez terhet rak rájuk és megviseli a püspökökhöz fűződő viszonyt is. Különösen a fiatalabb papok nagyobb arányban mutatták a kiégés és stressz jeleit a szolgálatukban. Ennek is több oka lehet, az egyik például az, hogy sok fiatal a papi szemináriumból kikerülve rögtön lelkipásztorrá válik, és nincs meg az a lehetőség, hogy segédpapként valaki mellett megszerezze a jártasságot. Ugyanakkor

az összképet tekintve, a felmérés alapján az amerikai papság nagyon jó állapotban van, virágzik.

A papok jól érzik magukat elhivatottságukat illetően, és a nehézségek ellenére is a püspökök és papok is jól ki tudnak jönni egymással. A hivatástudat erős bennük, elkötelezettek, és nagyon kevesen fontolgatják azt, hogy elhagyják a pályát. Alapvetően tehát az amerikai papság nagyon erős.

– Említette a püspökök és papok viszonyát, de miképpen alakul a bizalom a gyülekezeti tagok, a hívők és a papjuk között? Ez a bizalom helyreállt a nehézségek után?

– Ez egy nagyon bonyolult kérdés, és azt gondolom, hogy nagy mértékben eltérő gyülekezetről gyülekezetre és egyházkerületről egyházkerületre. Azt hiszem, hogy 2018-19 óta is javult, de még mindig sok a tennivaló. Ezzel püspökök és papok is tisztában vannak. Egyik pap,

egy fiatalabb mesélte, hogy emlékszik, papnövendékként azt mondták neki, egész papi pályáján azon kell majd dolgoznia, hogy a bizalmat visszaépítse. És azt hiszem, hogy nagyon sok fiatal pap tudja ezt és megérti az előttük álló kihívásokat.

Kapcsolódó tartalom

A teljes felméréssel kapcsolatban pedig van egy másik fontos megállapítás, mégpedig, hogy a fiatalabb papok inkább tartják magukat konzervatívnak, politikai és teológiai értelemben is, mint idősebb társaik. Így a bizalom papok és püspökök között ettől a tényezőtől is függ, hogy ki konzervatív, ki progresszív, illetve liberális, vagy ortodox. Politikailag, de főként teológiai értelemben.

– Ez a szempont, pedig vezető hírré vált, azaz, hogy a fiatalabb papok inkább konzervatívok, politikai és vallási értelemben. Melyek lehetnek a fő okai ennek? Közvetlenül, vagy közvetve akár összefügg azzal a ténnyel is, hogy a bizalom helyreállításán kell dolgozniuk, ami pedig egy mély meggyőződést igényel a hit kérdéseiben.

– Ez lehetséges, azt gondolom, hogy ennek van valószínűsége. Ugyanakkor, ami az adatok alapján nagyon érdekes az az, hogy nem látszik világos választóvonal abban, amikortól hirtelen megváltozott a papok jellemző felfogása, a teológiailag inkább ortodox és a liberális, a progresszív felfogás között. Egy állandó, illetve hosszú távú folyamat eredménye, ami arra utal, hogy nincs közvetlen összefüggésben a 20 évvel ezelőtt kipattant botrányhoz kapcsolódó válsághelyzettel. Én ezeket az adatokat úgy is olvasom, és onnan közelítem, hogy

nem annyira a konzervatív felfogású papság szélesedik, inkább összeomlott a liberális, progresszív látásmód a fiatal papok körében.

Tényleg az van, hogy vallási értelemben a túlnyomó többség ortodox, kevesen mondták mérsékeltnek magukat, még kevesebben kissé progresszívnek, és senki, aki határozottan progresszívként jellemezte teológiai megközelítését.

Ami a politikai nézeteket illeti, a legfiatalabb papok körében a mérsékelt beállítottság volt a meghatározó, és ami szintén érdekes, hogy faji és etnikai származást illetően minden korábbinál sokfélébb az összetételük.

Kapcsolódó tartalom

– Nagyon érdekes, mert amit találtak, az jórészt szembemegy a társadalmi trendekkel, részben a katolikus egyházon belül is, hiszen a Rómában székelő pápa bizonyos tekintetben közel áll a liberálisabb nézetekhez. Ezzel ellentétes, amit látunk az amerikai fiatal papoknál, akik nem követik azt sem, amit az amerikai társadalomban látunk.

– Igen és ezen érdemes elgondolkodni. Ahogy mondtam az adatok nem adnak világos választ ezen kérdések egyikére sem, de sugallnak néhány dolgot. Egyik az, hogy 2002. után, különösen pedig a másik válsághelyzetet, 2018-19-et követően, milyen típusú ember az, aki elhivatottságot érez? Olyan, aki hajlandó feladni a jólét sok elemét, sok áldozatot hozni egy olyan munka és hivatás érdekben, ami nem jár hatalmas társadalmi státusszal, és sok nehézséget hordoz. Akit a társadalom jó része, sőt az egyházon belül is egyfajta gyanakvással néznek. Aki ezt választja, az úgy teszi, hogy tisztában van a nehézségekkel, nyitott szemmel áll a feladat előtt. Olyan emberek ezek, akik igazán hisznek a papi pozíció egyediségében, ami talán közelebb áll a teológiai értelemben vett konzervatív pozícióhoz, ortodoxiához.

Ilyen időkben az a személy lép be a szemináriumba és indul a pappá szentelés felé, aki látja az azzal járó megkülönböztetettséget.

– A fiatal papoknak inkább konzervatív hatása lehet magára a katolikus egyházra is az Egyesült Államokban, hiszen ők képviselik majd az egyházat.

– Azt hiszem, hogy a püspökök ezzel tisztában vannak, a nagyon rövid távú kérdés ugyanakkor az, hogy miként tudják megerősíteni a hitelüket és a bizalmat a papjaikban. Hiszen a püspökök számára is teljes mértékben világos, hogy az egyházkerületi küldetésük teljesítése milyen mértékben függ papjaiktól. A másik, ami a püspökök számára megoldandó feladat, hogy

van egy megosztottság a fiatalabb és idősebb papok között abban, ahogy a papi hivatás és egyház lényegét, irányait látják.

Az egyház irányítóinak kell elérniük a testvéri kötelékek erősítését a hozzájuk tartozó papi karon belül, ez pedig úgy nem megy, ha megosztottság van közöttük.

Kapcsolódó tartalom

Kiemelt kép: Mike Schmitz atya, amerikai katolikus pap, a minnesotai Duluth egyházmegye ifjúsági és fiatal felnőtt szolgálatának igazgatója beszédet mond a March for Life életvédő tüntetésen a Washingtonban (Fotó: Gettyimages)

Ajánljuk még