Időjárás

Esővel vonul át a hidegfront, térképen mutatjuk, milyen idő várható

„Minden alkalommal, amikor elnökválasztásra készülünk az USA-ban, egy új valósággal nézünk szembe”

| Szerző: hirado.hu
A közös cselekvés erőt jelent, valamint erősebb hangot is a hagyományos értékek védelmében, amit egyre több ország vall magáénak – véli az egyik ismert Washingtoni családpolitikai intézmény elnöke, korábbi családügyi államtitkár. Az Intézet a Nők Egészségért vezetője az egyik kezdeményezője annak a nemzetközi együttműködésnek, ami a Genfi Konszenzus Nyilatkozat aláírásával indult, és ami a családok védelmét célozza. Mára az amerikai központú szerveződésnek több tucat ország az aláírója, sajátos módon ugyanakkor az Egyesült Államok a Biden-adminisztráció hivatalba lépése után kivonult belőle. Valerie Huber, az intézet elnöke a szervezetükről, emberi jogokról, és a közelgő amerikai elnökválasztás családokra vonatkozó tétjéről beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.

.

– Az intézetük egyik, vagy talán legfontosabb éves eseménye egy konferencia, megemlékezés Washingtonban a Genfi Konszenzus Nyilatkozat aláírásáról. Mi lehet a legfontosabb tanulsága az idei évnek az egyezmény szempontjából? A politikusok, az amerikai törvényhozás tagjai a korábbinál nagyobb mértékben vesznek rajta részt?

Ez természetesen nagyon lényeges szempont, de azt hiszem az idei ünnepségünk több szempontból is említésre méltó. Először is eltelt az első év a kettőből, amikor Magyarország látja el az egyezmény titkársági feladatait. Az elmúlt évben az amerikai Kongresszus egyre több tagja szerez tudomást a Genfi Konszenzus Nyilatkozatról és támogatja a céljait. Emellett az egyezmény történetét tekintve soha ennyi ország nem képviseltette magát, mint idén. 41 állam, köztük 36 tagország, és még számos olyan állam van, amelyik érdeklődött a taggá válásról. Ami pedig leginkább megérintett, hogy baráti hangvételt fedeztem fel olyan országok képviselői között, akik általában nem találkoznak, mert a világ különböző pontjain élnek és eltérő problémákkal szembesülnek, de az eseményen, egymás között otthonosan érezték magukat és több kérdést is megvitattak.

Említette az ENSZ-t, mint egyfajta példát vagy összehasonlítást a nyilatkozattal. Ugyanakkor november elején ön is ott járt az ENSZ-ben egy konferencián New Yorkban, ami az emberi jogokról szólt és a legalapvetőbb emberi jogi dokumentum elfogadásának 75. évfordulójáról való megemlékezésről.

Azt hiszem, rendkívül fontos, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 75 éve elfogadták. Az elnevezésben az „egyetemes” jelző majdnem a legfontosabb elem. Ugyanis van egy egyre növekvő törekvés arra, hogy olyan új emberi jogokat kreáljanak, és megfeledkezzenek azokról, amelyeket általános érvényűnek, mindig is létezőnek tartottunk. Attól tartok, az emberiség elköveti ugyanazokat a hibákat, amelyeket az eredeti nyilatkozat elfogadása előtt elkövetett. Azzal a kockázattal szembesülünk, hogy ha állandóan azt halljuk, hogy úgynevezett új emberi jogok jönnek létre, eltérve az egyetemesként elfogadottaktól, akkor egy megtévesztés áldozataivá válunk.

– Ebben az értelemben, mint egy olyan intézmény elnöke, amely ilyen emberi jogi kérdésekkel is foglalkozik, gyakran beleütközik abba, hogy nehézséget jelent megvédeni őket?

Nos a Genfi Konszenzus Nyilatkozat pontosan az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát idézi több más alapvető dokumentum mellett. Azt hiszem, hogy mi emberek, gyakran képesek vagyunk megfeledkezni olyan ésszerűségekről, amelyekkel kapcsolatban sok évvel ezelőtt megállapodásra jutottunk, ami azt jelenti, hogy a múlt hibáiba könnyű ismét beleesni.

– Az ENSZ-ben tartott konferencia egyik résztvevője úgy fogalmazott, hogy a mai idők trendje arról szól, hogy minden emberi vágyból egyfajta jogot kreáljanak, azzá alakítsák, definiálják.

Ezt nagyszerű kijelentésnek tartom, mert segít megfogni azt, amit valóban látunk, ami a szemünk előtt zajlik. Hiszen, ha a minden egyénre leszűkített vágy vagy törekvés emberi joggá válik, akkor tulajdonképpen az, amit emberi jognak tartunk, eltűnik.

– Az Egyesült Államokban vagyunk, ahol kevesebb, mint egy évvel a választások előtt sok vita folyik ezekről a mondjuk úgy, új emberi jogokról. Ezt tekintve, ön szerint a családok és a nők, mint a család tagjai szemszögéből melyek a legnagyobb aggodalmak és kihívások, amelyekkel meg kell küzdeni, és a politikának választ kell adnia az országban?

Sokan vagyunk, akik minden választás előtt azt mondjuk, ez lesz minden idők legfontosabb elnökválasztása. Ez most is így van, még akkor is, ha emlékeztethetnek rá, hogy minden választás előtt így nyilatkozom. De valóban igaz, mégpedig számos okból. Minden alkalommal, amikor elnökválasztásra készülünk az Egyesült Államokban, egy új valósággal nézünk szembe, amit az azt megelőző négyéves elnöki ciklus alakít ki. Az egyik lehetőség, hogy a dolgok jó irányba változtak. Ebben az esetben azért fontos a választás, hogy a pozitív irány folytatódhasson. A másik lehetőség, hogy a körülmények negatív módon változtak meg az amerikaiak számára, akkor pedig azért rendkívül fontos a választás, hogy a dolgok menetében változás álljon be. És azt kell mondjam, ha a szavahihető felméréseket áttekintjük, amelyek az amerikaiak országról alkotott vélekedését mutatják jelenleg, akkor azt látjuk, hogy az emberek nem örülnek annak, ahogy a kormányzat alakítja a dolgokat. Nagy az aggodalom. Nagyon sok amerikait nem is annyira a főváros történései, hanem a családja érdekel. A valóság viszont az, hogy az a politika, amit Washingtonban dolgoznak ki, nagyonis reálisan hat az otthonokra, családokra szerte az országban. Az emberek azt tapasztalják, hogy egyre nehezebb ugyanazt az asztalra tenni ugyanabból a pénzből. Aztán ott vannak az iskolák, amelyek egykor a tanulás egyfajta semleges terének számítottak, és most egyre inkább válnak a heves viták terévé arról, hogy mit kellene, és mit nem szabadna tanítani, valamint, hogy mi a szülők szerepe, illetve, hogy a szülőket teljesen ki kellene zárni a gyermekük oktatásának-nevelésének folyamatából. Tehát rengeteg ok van, ami miatt hiszem, hogy ez a választás nagyon fontos lesz. A család pedig kritikusan fontos, amivel az amerikaiaknak foglalkoznia kell.”

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még