Aktuális

Olyat tett Szoboszlai edzője, amit korábban soha senki

Milyen következményekkel járhat a közel-keleti konfliktus a szaúdi–kínai kapcsolatokra nézve?

| Szerző: hirado.hu
Többek szerint Kína kulcsszerepet játszhatna abban, hogy megoldódjon a közel-keleti konfliktus. Peking azonban egyelőre mintha kivárna, nem mutat különösebb aktivitást a kérdésben, ami különösen az Egyesült Államok törekvéseinek fényében tűnik meglepőnek. Az arab országokkal és Iránnal fennálló jó kapcsolata miatt a palesztinok ügyét támogatja, de ebből konkrét cselekvés még nem következett. A szaúdiakkal viszont igyekszik tovább mélyíteni kapcsolatait.

A szaúdi oktatási minisztérium utasítást adott minden középiskolának, hogy heti legalább két órában tanítsanak mandarin nyelvet. A tanítás hamarosan kiterjedhet az egyetemekre és az általános iskolákra is. A kezdeményezés Mohamed bin Szalmán koronahercegtől, a királyság de facto vezetőjétől származik, aki teljes körű stratégiai partnerség kiépítését tűzte ki célul Kínával – mutat rá az amerikai The Diplomat online folyóirat cikke. Bin Szalmán többször is kijelentette, hogy országa kész együttműködni Kínával a globális és regionális béke, biztonság és jólét előmozdítása érdekében.

Nem véletlen, hogy a királyság nyáron csatlakozott a BRICS-csoporthoz, melynek egyértelműen Kína a motorja.

A trónörökös mindent megtesz, hogy diverzifikálja a szaúdi gazdaságot az olajtól való függőség csökkentése érdekében. Éppen ezért Szaúd-Arábia 5,6 milliárd dollár értékű megállapodást írt alá a Human Horizons nevű kínai elektromosautó-gyártóval a járművek fejlesztésében, gyártásában és értékesítésében való együttműködésről. A két ország már 34 egyezményt kötött a zöldenergia, az információs technológia, a logisztika vagy éppen az építőipar területén.

Ugyanakkor a térségben tapasztalható kiújult feszültségek aggodalmat keltenek a befektetőkben. Az október 7-i, Hamász által elkövetett támadások után a kínai külügyminiszter, Vang Ji kijelentette, hogy országa mély aggodalommal figyeli a konfliktus folyamatos kiterjedését és a civil áldozatok számának növekedését. Vang Ji megjegyzései több ponton is egybecsengtek azzal, amiket Antony Blinken amerikai külügyminiszter mondott, aki az eszkaláció veszélyeire figyelmeztetett.

Kapcsolódó tartalom

Miután a hordónkénti olajár 92 dollárra emelkedett, Kína közel-keleti különmegbízottja, Csaj Csün körbeutazta a régiót az ellátási láncok fenntartása érdekében. Kína a világ legnagyobb nyersolajvásárlója, behozatalának több mint 50 százaléka a Perzsa-öböl országaiból származik, ezek közül pedig 18 százalékot egyedül Szaúd-Arábia szállít.

A fejlődő kapcsolatokra is rányomhatja a bélyeget a mostani konfliktus, melyben Kína – szokásához híven – nem választ egyértelműen oldalt, igyekszik semlegesnek látszani. Számos megnyilvánulásból ugyanakkor az szűrhető le, hogy Peking közelebbinek érzi magához a palesztinok ügyét, vagy legalábbis taktikai szempontból előnyösebbnek látja, ha a palesztinok támogatójaként mutatkozik.

A külügyminiszter nem véletlenül hangsúlyozta például többször is, hogy Kína támogatja a palesztin nép „igaz ügyét” nemzeti jogai megőrzésében, vagy éppen, hogy Izrael túlmegy az önvédelmen. Ebben persze ott van az is, hogy a nagy rivális Egyesült Államok félreérthetetlenül Izrael oldalára állt és igyekszik minden támogatást megadni a megtámadott országnak.

Washington korábban megkérdőjelezhetetlen befolyással bírt az egész térségre, ám ez mára jelentősen csökkent,

a kínaiak pedig igyekeznek minél erősebb pozíciókat kiépíteni, nem kis diplomáciai bravúrral egy asztalhoz ültették például a szaúdiakat és az irániakat.

Kapcsolódó tartalom

Egy, a Diplomat által megkérdezett izraeli elemző szerint Kína nehéz helyzetbe hozta magát azzal, hogy szavak szintjén – az arab országok, elsősorban Szaúd-Arábia kedvéért – kiáll a palesztinok mellett, ám évek óta kevés valódi segítséget nyújtott nekik: nem fektet be a palesztin területeken, a kereskedelem minimális, és a palesztinoknak nyújtott humanitárius segítség messze elmarad más országok segítségétől.

Galia Lavi, a tel-avivi Izrael–Kína Politikai Központ elemzője elmondta azt is, hogy a szaúdiakhoz való közelség az oka annak is, hogy Blinkennel és Bidennel ellentétben

Hszi Csin-ping és Vang Ji nem utazott Izaelbe, és a kínai elnök nem folytatott telefonhívásokat sem a régió vezetőivel.

Így viszont Peking befolyása érezhetően csökkent a térségben – tette hozzá.

Szakértők ugyanakkor azzal számolnak, hogy

Kína igyekszik majd megakadályozni, hogy másik fontos térségbeli partnerét, Iránt belevonják a konfliktusba.

Kapcsolódó tartalom

Meg kell jegyezni, a kínaiak nem mutattak azért teljes passzivitást az október 7-i események óta. Október 10-én például épp Szaúd-Arábiával tartottak közös haditengerészeti gyakorlatot, amelyen a két hadsereg több mint száz katonája vett részt. A Blue Sword-2023 (Kék Kard) a terrorizmusellenes és a kalózkodás elleni küzdelemre összpontosított.

A héten pedig

a kínai és a szaúdi központi bank 50 milliárd jüan (mintegy 25 ezer milliárd forint) értékű valutacsere-megállapodást írt alá, a bejelentésen pedig a felek a kétoldalú kapcsolatok további erősödését hangsúlyozták.

De vajon meddig fejleszthetők a kapcsolatok a háború árnyékában? Szaúd-Arábia a konfliktus kezdetén toleránsabb álláspontot foglalt el Izraellel szemben, mint más arab államok, ez azonban úgy tűnik, hogy fokozatosan merevebbé válik, ahogy az izraeli erők műveletei előrehaladnak. (Így aztán a sokat emlegetett izraeli–szaúdi normalizáció is kútba eshet.)

Az egyre jobb kínai kapcsolatokkal együtt sem valószínű, hogy Szaúd-Arábia feladja szoros politikai és stratégiai kapcsolatát az Egyesült Államokkal, mivel az USA a királyság biztonságának szavatolója: Szaúd-Arábiában több mint 2700 fős amerikai katonai személyzet van, a légierő öt bázissal rendelkezik, amelyek légvédelmi és rakétaelhárítási képességeket biztosítanak.

Amennyiben a konfliktus tovább eszkalálódik, Szaúd-Arábia az Egyesült Államokhoz fordulhat védelemért, ami érthető módon feszültséggel töltené el Pekinget.

A két szuperhatalom közötti geostratégiai versenyben Washington arra használhatja fel a konfliktust, hogy jelezze, még mindig ő a legkomolyabb játékos a Közel-Keleten. Katonai szempontból mindenképp.

(Igaz, az komoly kihívást jelent az amerikaiaknak, hogy megvédjék saját bázisaikat.)

Kapcsolódó tartalom

Kiemelt kép: Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg és Hszi Csin-ping kínai elnök (Fotó: Bandar Algaloud/Anadolu Agency/Getty Images)

Ajánljuk még