Előrehozott választásokat tartottak szerdán Hollandiában. Erre azután került sor, hogy az országot 12 éve vezető Rutte idén júliusban lemondott, mivel nem jutott egyezségre koalíciós partnereivel a migrációt érintő kérdésekben, például a bevándorlók családegyesítésének kezelésében. A 98 százalékos feldolgozottsága mellett közölt részeredményekből kiderült, hogy
a jobboldali Geert Wilders által vezetett Szabadságpárt (PVV) lett a befutó, mely a voksok legkevesebb 25 százalékát szerezte meg, amivel a 150 képviselői helyből 37-et szerezhet meg törvényhozásban,
szemben a 2021-ben elért 17 hellyel. Az ezt megelőző választásokon a Szabadságpárt 2017-ben 20, 2012-ben 15, 2010-ben pedig 24 mandátumot szerzett. Wilders pártja a 2006-os választáson debütált, akkor kilenc mandátumot szerzett.
„Barátaim, hallotok engem? Harmincöt mandátum. Hollandia legnagyobb pártja lettünk! Az emberek véleményt formáltak, és azt mondták: elegünk van ebből. El fogjuk érni, hogy a hollandok újra az elsők legyenek” – fogalmazott győzelmi beszédében a nemzetközi sajtó által gyakran csak „holland Trumpnak” nevezett Wilders, aki azt is hozzátette: „többé egyetlen párt sem hagyhat figyelmen kívül minket, együtt akarunk működni más pártokkal.”
„Kemény munka lesz, de készen állunk a kormányzásra”
– hangoztatta a Szabadságpárt vezetője.
A győzelem megvan, de lesz kormány is?
Mindazonáltal a kormányalakítás messziről sem tűnik lefutott meccsnek. A balközép Munkáspárt és a Zöld Baloldal vezetője, Frans Timmermans az előrejelzések szerint 25 mandátummal a második helyen végez, és már jelezte, esze ágában sincs együttműködni a Szabadságpárttal. A jelenleg kormányzó jobboldali-liberális Szabaddemokrata Néppárt (VVD), és Mark Ruttét követő új vezetője, Dilan Yesilgöz, kapta a harmadik legtöbb voksot, ami 24 mandátumra lehet elég. Egyelőre a néppárti-szabadságpárti koalíció sem tűnik valószínűnek.
Wilders mellett a legnagyobb meglepetést Pieter Omtzigt kereszténydemokrata politikus frissen alakult pártja, az Új Társadalmi Szerződés (NSC) szolgáltatta, mely nagyjából 20 mandátumot kaphat a holland parlament alsóházában. Egy PVV vezette kormányban való részvétele viszont már csak azért is kizártnak tekinthető, mert felesége török származású, így finoman szólva sem kompatibilis a bevándorlás-kritikus és gyakran kemény szavakat használó Wildersékkel. (Bár egyes orgánumok szerint Omtzigt mégiscsak nyitott volna a tárgyalásokra.)
Mivel a kormányalakításhoz abszolút többségre van szükség, Wildersnek alaposan fel van adva a lecke, hiszen Hollandiában jellemzően igencsak sok párt jut be a parlamentbe a rendkívül alacsony küszöb miatt, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a győztes párt képes lesz többségi koalíciót létrehozni.
Igaz, Wilders már előrebocsátotta, akár kisebbségi kormányzást sem tart kizártnak.
Nagy meglepetések az eredményeket tekintve már nem várhatóak, ám azt hozzá kell tenni, hogy a külföldön élők által postán küldött szavazatok számlálása napokig is eltarthat.
Mi jöhet akkor, ha sikerül kormányt alakítani? Wilders ars poeticája
Az NL Times című angol nyelvű holland hírportál megkérdezésen alapuló felmérése szerint a 2023-as előrehozott hollandiai választásokon
a PVV szavazóinak mintegy 80 százalékát a párt bevándorlási és a menekültügyi politikája motiválta.
75 százalékuk számára lehettek vonzóak az egészségügyi juttatásokra, 61 százalékuknak pedig a megélhetési költségek mérséklésére tett ígéretek. A Szabadságpárt támogatóinak 56 százaléka szerint a nemzetbiztonság kérdése az egyik legfontosabb kérdés ma Hollandiában.
A 60 éves veterán politikus hosszú éveket töltött ellenzékben, és mindössze egyetlen alkalommal került kormányzás közelébe, amikor 2010-ben támogatta a Mark Rutte miniszterelnök által alkotott első koalíciót. Wilders azonban hivatalosan nem csatlakozott a kisebbségi kormányhoz, és mindössze 18 hónapos hivatalban töltött idő után a megszorító intézkedések miatti vita meg is buktatta azt. Azóta a mainstream pártok rendre kerülik a Szabadságpártot, szélsőségesnek, iszlamofóbnak bélyegezve. A nemzetközi sajtó általában szintén szélsőjobboldaliként hivatkozik a formációra és vezetőjére.
Pakisztáni muzulmánok Geert Wildersnek, a holland Szabadságpárt (PVV) vezetőjének óriásfotóit égetik. (Fotó: MTI/EPA/Arsad Arbab)Wildersnek valóban voltak meghökkentő kijelentései: Mohamed prófétát például „pedofilnak”, az iszlámot egyfajta „fasiszta ideológiának” és „elmaradott vallásnak” nevezte, és volt, hogy kijelentette, betiltaná Hollandiában a mecseteket, valamint a Koránt is.
Iszlám szélsőségesek ezért számtalanszor fenyegették meg halálosan, és évek óta egésznapos védelem alatt él.
Mindazonáltal Wilders nem szélsőjobboldali (már ha ez az elkoptatott kifejezés hordoz még bármiféle jelentést), de a fősodratú holland politikusokhoz képest jóval határozottabb, a bénító kompromisszumokra kevésbé hajló állásponttal rendelkezik számos kérdésben.
Az 1963-ban a német határhoz közeli Venlo városában született Wilders katolikus családban nőtt fel. A Szabadság és Demokrácia Néppárt (VVD) tagjaként lépett be a politikába, de hamar ki is lépett a pártból, mert szerinte az túlontúl megengedő módon viszonyult a radikális iszlámhoz és a tömeges bevándorláshoz.
2004-ben alapította meg saját pártját, ami gyorsan a kritikák kereszttüzébe került. Sokáig úgy tűnt, hogy a Szabadságpárt az örök ellenzékiségre van kárhoztatva, ráadásul az elmúlt években olyan fiatal, ambiciózus jobboldali politikai szereplők is feltűntek, mint például Thierry Baudet, akik nagy népszerűségre tettek szert, főként Wildersék kárára.
A bevándorlásról szóló, újra és újra felélénkülő vita azonban „helyzetbe hozta” az ügyesen manőverező és rendkívül szuggesztív stílusú Wilderst.
A választások előtt a politikus igyekezett kissé „tompítani” retorikáját, és mivel már nem volt szüksége rájuk, elhagyta karcos kijelentéseit, melyek korábban a figyelemfelkeltés érdekében nélkülözhetetlenek voltak.
Geert Wilders a holland kormányfőjelöltek hatpárti választási vitaestjén Rotterdamban. (Fotó: MTI/EPA/ANP/Koen Van Weel)Igyekezett az egyre növekvő gazdasági problémákra és a holland társadalom aggodalmaira összpontosítani. Témája akadt bőven a lakhatási válságtól kezdve az infláción át az energiakrízisig.
Persze a választók leginkább bevándorláskritikus megjegyzéseire rezonáltak. Wilders egyebek mellett megígérte a határellenőrzés visszaállítását, az illegális módon bejutott bevándorlók őrizetbe vételét és kitoloncolását, valamint a szigorúbb munkavállalási engedély visszaállítását. A kampány során nem egyszer emlékeztetett arra, hogy 2009-ben a brit kormány megtagadta tőle, hogy belépjen Nagy-Britanniába, mondván, veszélyt jelent a közbiztonságra, holott a Lordok Háza egyik tagjának meghívására indult útnak.
„Most már elég. Hollandia nem bírja tovább. Most először a saját népünkre kell gondolnunk. A határokat le kell zárni, nincs több menedékkérő”
– mondta Wilders egy televíziós vitában.
Nem árult zsákbamacskát Hollandia EU-tagsága kérdésében sem, amit ő nem tekint létfontosságúnak, és erről akár a lakosságot is megkérdezné.
A hisztérikus ruszofóbia miatti tiltakozásai és Vlagyimir Putyin orosz elnök iránti mérsékelt szimpátiája miatt oroszbarátnak minősített Wilders az ukrajnai háború kirobbanása óta számtalanszor elhatárolódott a Kremltől, az inváziót pedig egyértelműen hibás lépésnek nevezte.
Az Ukrajnának nyújtott segélyek kérdésében azonban nem meglepő módon egyedi álláspontot képvisel. A választások előtti utolsó viták egyikén kijelentette, nem támogatja a további fegyverszállításokat, kizárólag a humanitárius segítségnyújtást.
Kiemelt kép: A PVV választási plakátjai a párt eredményvárójának helyszínén. (Fotó: Carl Court/Getty Images)