– Mi a lényegi különbség a mérsékelt iszlám vallás és a radikális iszlamista mozgalmak hitrendszerében?

– A fő különbség a mérsékelt és a radikális iszlám között az, hogy a doktrína olvasatainak prioritásait és azonosságát a radikális tanítás teljesen manipulálta. Egy olyan ideológiát hozott létre, amely csak néhány szlogent használ a forradalom megteremtése és a hatalom megszerzése érdekében. Pedig a vallási doktrínáknak, beleértve az iszlám vallást is, van egy sajátos nyelvezete, ami a lélekhez szól. A megtisztulást, a békét és az igazságot keresi.

Tehát a radikális iszlamista mozgalmak olyan ideológiai mozgalmak, amelyek úgy tesznek, mintha a Koránt értelmeznék, azonban ezt minden megbízható tudás és felhatalmazás nélkül teszik. És ezt azért teszik, hogy politikai-ideológiai mozgalmat és pártot hozzanak létre, illetve zűrzavart és forrongást idézzenek elő.

De a zsidók, a hívők vagy nem hívők iránti gyűlölet semmiképpen sem lehet legitim az iszlám doktrína valódi hívők általi olvasata szerint.

Kapcsolódó tartalom

– És honnan ered az iszlám radikalizmus?

– Nos, azt kell mondanom, hogy a radikalizmus okai között van a lélek betegsége, amely nem találta meg a módját annak, hogy megértse és kezelje a modernitás következményeit.

Tehát a hagyomány és a modernitás közötti szakadék volt az egyik oka a radikalizmus kialakulásának. A második pedig a vallási irányultságú életfilozófiával rendelkező keleti és az ultraszekuláris, vallásellenes nyugati életmód közötti szakadék.

Ez a két fő szempont. Ezenfelül pedig van néhány történelmi-pszichológiai elem is, amelyek főként a posztkoloniális sérelmekből fakadnak.

A képen Yahya Sergio Yahe Pallavicini imám (Forrás: Imam Yahya Sergio Yahe Pallavicini)

– Van széles körű befogadókészség a radikális tanokra az arab világban, vagy inkább szűk körben terjed?

– Úgy gondolom, hogy egyes olyan intézmények, mint például a Marokkói Királyság, az Egyiptomi Arab Köztársaság, Közép-Ázsiában Kazahsztán, Azerbajdzsán, sőt Indonézia is, nagyon komoly ellennarratívát hoztak létre annak érdekében, hogy elkerüljék a radikális mozgalmak terjedését.

Tehát Marokkótól Indonéziáig vannak olyan muszlim többségű országok, ahol a politika és az akadémiai világ is biztosítja az iszlám helyes értelmezését a modern, plurális és liberális társadalmakban egyaránt.

De sajnos néhány más országban valahogy korrumpálódott a tanítás. Gondoljunk csak Libanonra, ahol a társadalmi és gazdasági válság hatására nincs erős kormányzás. Nem tudnak elnököt választani és közben a radikális iszlamista Hezbollah tagjai ott ülnek a kormányban.

Kapcsolódó tartalom

Tehát van egyfajta intézményi fertőzöttség, ahol a demokratikus hatalmi struktúrának el kell fogadnia, hogy a radikális muszlimok eltérítik az eredeti irányvonaltól. Ennek legrosszabb változata valósult meg Afganisztánban, ahol a tálibok a saját iszlám-értelmezésüket alkalmazzák a hatalomban, és ami egy totális katasztrófát jelent a szabadságjogokra, az oktatásra, a társadalmi jólétre és az élet minőségére az egész afgán társadalomra nézve.

És valami nagyon hasonló mehet végbe Palesztinában, mert a Hamász egy terrorszervezet, aminek semmi köze a hadsereghez. Azonban sajnálatos módon előnyt kovácsoltak a többi palesztin párt korrupciójából és úgy tüntetik fel magukat, mintha a palesztin emberek érdekeit képviselnék. És mindezt úgy teszik, hogy az iszlámot használják hivatkozási alapként.

És sajnos sok palesztin, afgán és libanoni állampolgár kezdi azt gondolni, hogy ez maga az iszlám vallás, miközben ezek valójában politikai mozgalmak.

– Elnyomják a lakosságot?

– Nos, szerintem pszichológiai és kulturális értelemben is nyomást gyakorolnak a társadalomra, mert Palesztinában, Afganisztánban és Libanonban is hiányzik egy olyan civil társadalom, amelynek van tudása az iszlám igazi tanításairól és természetesen a többi vallásról is. Ez az igazi probléma, hogy azok a politikusok és vezetők, akik rendelkeznének ezzel a tudással, eltűntek, és ez az oka annak, hogy a dekadencia és a radikális ideológia elhódította a hatalmat.

Kapcsolódó tartalom

– Lehetnek ezek a radikális mozgalmak a közel-keleti háborúk, az arab tavasz és az azokat követő társadalmi összeomlás, valamint mélyszegénység következményei?

– Nem hiszem. Úgy értem, persze a szegénység hozzájárul, mert az ember megpróbál küzdeni és megoldásokat találni. Egyes ideológiák pedig úgy tesznek, mintha megoldást nyújtanának ezekre a dolgokra. De azt is látni kell, hogy a mélyszegénység mindenhol jelen van a világban, mégsem vezet terrorizmushoz. Tehát táptalaja lehet a radikális tanoknak, de nem közvetlen okozója.

Azt mondanám inkább, hogy a legfőbb ok nem a szegénység, hanem az oktatás hiánya.

Mert amikor az iskolázottság minden területen magasabb, akkor a vallások ismerete, a tanítások megértése, valamint a politika, a gazdaság és a társadalom működésének megértése miatt kevésbé hatékony a radikálisok agymosási kísérlete.

Azaz a radikális mozgalmak legfőbb ellenszere, ha az oktatásba fektetünk, a vezetők és a politikusok képzésébe egyaránt nyugaton és keleten.

– A közel-keleti válságot illetően lát rövid távú megoldási lehetőséget?

– A megoldás szerintem elsőként azzal kezdődne, hogy nem tárgyalnak a Hamásszal és nem adnak hitelt a szavainak.

Másodsorban dolgozni kell azon, hogy minden túszt kiszabadítsanak és visszavigyenek Izraelbe. A harmadik pedig egy olyan vezetőség felállítása lenne Palesztinában, akik nem Izrael-ellenesek, hanem valóban a palesztin emberek érdekeit és jólétét akarják szolgálni. Ha nyugati és az arab világ által adományozott pénzeket nem a Hamász használta volna fel arra, hogy föld alatti hálózatot építsen ki és háborúra készüljön Izrael ellen, hanem a palesztinok oktatására és a társadalmi struktúrák megerősítésére költötték volna, akkor már ma létezne értelmes alternatíva a radikális muszlim mozgalmak agymosásával szemben.

Kapcsolódó tartalom

Tehát ismételten, alternatívára van szükség az iszlám radikalizmus agymosásával szemben, ami csak az oktatáson és képzésen keresztül valósítható meg, beleértve a vallási és politikai felvilágosítást, valamint a törekvést a párbeszédre és a hatalom megosztására.

– Szekularizációra lenne szükség a muszlim világban?

– Ez egy nagyon jó, de kényes kérdés, mert a szekularizáció problémát válthatna ki egyes egyetemes, szent értékek eltörlése miatt. Vagyis nem akarjuk szekularizálni a társadalmat, de a világi hatalomnál sokkal rosszabb történik most, amikor olyan radikális vallási vezetés uralkodik ezekben az országokban, amely nemcsak közömbös az emberek szükségleteivel kapcsolatban, hanem arrogáns is. A szekularizáció a szó eredeti jelentésében számomra egy negatív töltésű fogalom, azonban még mindig jobb, mint a közöny és az arrogancia.

A legnagyobb kihívás tehát a muszlim radikalizmussal szemben, hogy úgy fogadtassuk el a modernitást ezekkel a társadalmakkal, hogy közben tiszteletben tartjuk a vallási értékeiket, és nem akarjuk rájuk kényszeríteni a világi hatalmi berendezkedést.

– Mit üzenne a magyar olvasóknak?

– Eddig csupán egyszer jártam Magyarországon, de nagyon pozitív tapasztalatom van az Erdő Péter bíborossal folytatott párbeszéd minőségét illetően, amely a politikusokat és a társadalmat egyaránt inspirálhatja Magyarországon. És Sulok Szultán, a magyar muszlim közösség vezetőjével is kifejezetten jó kapcsolatom van, aki szintén arra törekszik, hogy a magyarországi muszlim közösségek igényei és a magyar társadalom elvárásai között hidat képezzen. Azt gondolom, hogy ezek a törekvések segíthetik elő a közös társadalmi jólét megvalósulását.

Kiemelt kép: Résztvevők az athéni parlament előtt rendezett palesztinpárti szimpátiatüntetésen 2023. október 12-én. (Fotó: MTI/EPA/ANA-MPA/Jánisz Koleszidisz)