Amikor október 7-én a Hamász támadói mintegy ezernégyszáz civilt öltek meg horrorisztikus támadásaik során, a nyugati politikusok mély megdöbbenésüknek adtak hangot és támogatásukról biztosították Izraelt. Ám ahogy a gázai konfliktus kibontakozott, és az izraeli erők megkezdték a válaszcsapásaikat, ez a politikai konszenzus pillanatok alatt elillant. Nyugaton leginkább a baloldalon okoztak hatalmas zűrzavart a történések. Mivel számos nyugati országban kulcsfontosságú választások közelednek, e megosztottságnak komoly ára lehet a baloldali pártok számára – mutat rá a Politico.
Egyesült Királyság
A Munkáspárt 18 százalékpontos előnye miatt sokan biztosra vették, hogy a baloldal megnyeri a soron következő, 2024-es választásokat, a közel-keleti válság azonban úgy tűnik, hogy rendesen megkeverte a lapokat. A Munkáspárt rendkívüli megosztottságot mutat. Képviselőik egyharmada és a párt több vezető politikusa – köztük Anas Sarwar skót vezető, Sadiq Khan londoni, valamint Andy Burnham manchesteri polgármester – egyre nyíltabban szorgalmazza a tűzszünetet.
Keir Starmer pártvezető – akinek sok munkája van abban, hogy a pártot megszabadítsa az antiszemita elemektől – ugyanakkor eddig határozottan ellenállt, és világossá tette, hogy egy tűzszünet csupán felbátorítaná a Hamászt, hogy újabb halálos támadást hajtson végre Izrael ellen. Képviselői többségét ezzel nem győzte meg.
A Politicónak nyilatkozó politikusok azt szeretnék, hogy Starmer egy markáns palesztinbarát álláspontot képviseljen, mivel aggódnak a mostani irányvonal választásokra gyakorolt hatása miatt. Egy munkáspárti árnyékminiszter úgy fogalmazott,
ha a muszlim szavazatok „elszivárognak”, akkor oda a választási győzelem.
Való igaz, Nagy-Britanniában igencsak gyakran és nagy számban vonulnak a nagyvárosok utcáira palesztinbarát tüntetők. A most hétvégén rendezett londoni demonstráción a Scotland Yard szombat esti becslése szerint 30 ezren vettek részt. Manchesterben pedig az október 7-én elkövetett támadás másnapján nagyszabású tüntetést tartottak, „Manchester támogatja a palesztin ellenállást” feliratú transzparensek alatt.
Kapcsolódó tartalom
Egyesült Államok
Az elmúlt hónapban az amerikai baloldal a háború miatt valóságos szakadást szenvedett el. Történelmileg ugyan az amerikai szavazók széles rétegei Izrael-pártiak voltak, a közvélemény támogatása az elmúlt években jelentősen csökkent. A háború kezdete előtt közzétett Gallup-felmérés szerint például az amerikaiak szimpátiája először fordult a palesztinok felé az izraeliekkel szemben. A tendencia hátterében a szakértők szerint a fiatal demokrata szavazók állnak.
A háború kezdete óta az egyetemi campusokon zajló tüntetések és egyéb konfliktusok országos beszédtémává váltak Amerikában.
Kapcsolódó tartalom
A zsidó származású amerikaiak, többségük demokratának vallja magát, szintén meglehetősen szkeptikussá váltak az izraeli politikával szemben az elmúlt években. A tendencia itt is a generációs szakadékhoz kötődik. A háború előtt készült Pew-felmérés szerint az ezredforduló környékén született amerikai zsidók értékelték a legkevésbé pozitívan Benjámin Netanjahu miniszterelnök ténykedését.
Baloldali aktivisták Izrael-ellenes tüntetése Washingtonban (Fotó: Probal Rashid/LightRocket via Getty Images)Ennél ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy az amerikai muszlimok és egyes demokrata párti aktivisták azzal fenyegetőznek, hogy több millió muszlim szavazót fognak mozgósítani, hogy visszatartsák adományaikat és szavazataikat a 2024-es elnökválasztáson Joe Bidentől, amennyiben nem tesz azonnali lépéseket a gázai tűzszünet biztosítása érdekében. „Az ön kormányának feltétel nélküli támogatása, amely magában foglalja a finanszírozást és a fegyverkezést, jelentős szerepet játszott a civil áldozatokat követelő erőszak állandósulásában, és aláásta a bizalmat azokban a választókban, akik korábban bíztak önben” – írta az amerikai muszlim demokrata tanács (NMDC) az elnökhöz szóló nyílt levelében.
A kormányzat azóta, ha úgy tetszik, már reagált is, amikor először együttérzését fejezte ki a palesztin civilekkel, majd
bejelentette, hogy muszlim egyesületek, érdekvédelmi csoportok, kongresszusi képviselők és más szervezetek képviselőivel együttműködve nemzeti stratégiát dolgoz ki az iszlamofóbia és a gyűlölet minden formája ellen.
Kapcsolódó tartalom
Spanyolország
Pedro Sánchez, Spanyolország ügyvezető szocialista miniszterelnöke számára a háború nem éppen a legjobb pillanatban tört ki. Az eredménytelen választások után most egy új koalíciós kormányt próbál összeállítani, amely pártja és a szintén baloldali Sumar-koalíció minisztereiből áll. Az új vezetés rendkívül megosztottnak tűnik az Izrael és a Hamász közötti háború kérdését illetően.
Sánchez szocialistái terrortámadásként ítélték el a Hamász vérengzését, és többé-kevésbé elfogadták Izrael önvédelmi jogait, amellett, hogy elítélték a Gáza elleni bombázásokat, melyeknek civil áldozatai is voltak, valamint humanitárius tűzszünetet szorgalmaztak.
Bár a Sumar is elítéli a támadásokat, arra már nem hajlandó, hogy terrorszervezetnek nevezze a Hamászt. Sőt,
a csoport szóvivője, Ernest Urtasun szerint Izrael felelős az erőszakért, mivel az a palesztin területek illegális megszállásának eredménye.
Urtasun emellett szélsőségesnek nevezte Netanjahu kormányát, és az Európai Bizottság elnökének is a szemére vetette, hogy figyelmen kívül hagyja az Izrael által elkövetett atrocitásokat és háborús bűnöket.
Bár a pártcsoport azt szerette volna elérni, hogy Palesztina egyoldalú és feltétel nélküli elismerése szerepeljen a Sánchezzel összehozott kormánymegállapodásban, a miniszterelnök és pártja elutasította ezt a javaslatot. Nem állíthatjuk tehát, hogy a baloldali kormánykoalícióban teljes volna az összhang.
Kapcsolódó tartalom
Németország
A német baloldal azóta nem tudja hova pozicionálni magát az izraeli–arab konfliktusban, amióta az 1967-es hatnapos háborút követően egyetemi hallgatók tömegei az Izrael ellenfeleivel való szolidaritás jeleként hordani kezdték a palesztin kendőt.
Németországban összességében kevesebb politikai vitát gerjesztettek az események a baloldalon. Ugyan néhány baloldali politikus figyelmeztette Izraelt, hogy úgymond arányos módon válaszoljon a támadásokra, és humanitárius tűzszünetre szólított fel, kevesen kérdőjelezték meg Izrael önvédelemhez való jogát. A kormányzó szociáldemokraták és a zöldek, valamint a szélsőbaloldali Die Linke is csatlakozott ahhoz az október 10-i parlamenti állásfoglaláshoz, amely szolidaritását fejezte ki Izraellel, és elítélte a Hamászt.
Kapcsolódó tartalom
Mindennek ellenére a németek támogatása sem határtalan, amit az is bizonyít, hogy Berlin múlt héten úgy döntött, hogy tartózkodik az ENSZ gázai tűzszünetre felszólító határozatában, ahelyett, hogy elutasította volna azt, ahogyan Izrael kérte. A németországi zsidók központi tanácsa keményen bírálta is a kormányt emiatt.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy
a Németországban tapasztalható Izrael-ellenes hangulat nagyrészt a bevándorolt muszlim közösségekből ered.
A német nagyvárosok utcáit valósággal ellepték a tüntetők, és bár a hatóságok a legtöbb palesztinbarát tiltakozást betiltották, néhányat mégis megtartottak, a résztvevők pedig egyes esetekben radikális jelképeket, például ISIS- és al-Kaida-zászlókat lobogtattak.
Olaf Scholz német kancellár kipában (Fotó: Carsten Koall/Getty Images)A Berlinben és más németországi városokban zajló iszlamista tüntetések mértéke elfogadhatatlan, ez pedig kemény politikai választ igényel – mondta a német alkancellár. Robert Habeck gyakorlatilag zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, keményen bírálta az országban jelen lévő muzulmán szervezeteket, és azt ígérte, hogy határozottan fognak lecsapni azokra, akik antiszemita cselekményeket követnek el, például izraeli zászlót égetnek.
Egyelőre tehát a német baloldal nem állt be azok sorába, akik a muszlim szavazatok elvesztésétől tartva kifejezetten Izrael-ellenes és palesztinpárti megnyilvánulásokkal igyekeznek mérsékelni a politikai károkat.
Kapcsolódó tartalom
Kanada
Kanadában Justin Trudeau liberális miniszterelnöknek is a belső megosztottságon kell valahogy úrrá lennie. Több mint húsz liberális törvényhozó csatlakozott ugyanis a baloldali Új Demokrata Párt, valamint a Zöld Párt képviselőihez, akik aláírtak egy levelet, amelyben az ellenségeskedések mielőbbi beszüntetését követelik, és nem tartják indokolhatónak az izraeli válaszcsapásokat.
Trudeau, aki eddig pro-izraeli irányvonalat vitt, ellenállt annak a nyomásnak, hogy tűzszünetet szorgalmazzon, bár előfordult, hogy csatlakozott a „humanitárius tűzszünetet” kívánókhoz, valamint kiemelkedően fontos ügynek nevezte a segélyek eljuttatását a gázaiakhoz.
Kapcsolódó tartalom
A legkomolyabb viták azonban az egyik kanadai tartományban alakultak ki. Sarah Jama, Ontario állam törvényhozásának új demokrata párti tagját megfosztották a felszólalás jogától, miután
a Hamász támadását követő napokban tűzszünetre, valamint a palesztin földek mindenfajta megszállásának befejezésére szólított fel, ráadásul esze ágában sem volt elítélni a véres terrortámadást.
Később bocsánatot kért kijelentéseiért, de nem vonta vissza azokat. Jamát végül kitették a párt frakciójából is.
Hollandia
Hollandiában a konfliktus erőteljes hatást gyakorol a november 22-én esedékes előre hozott parlamenti választásokra, valamint a Munkáspárt és a Baloldali Zöldek újonnan létrejött szövetségére is.
Frans Timmermans, aki hosszúra nyúlt uniós politizálás után tért nemrég haza, azért kapott komoly kritikákat, mert határozottan kiállt Izrael mellett. A volt munkáspárti miniszter egy tweetje, amelyben elítélte a Hamász október 7-i támadásait, anélkül, hogy a palesztinok sorsáról említést tett volna, kihúzta a gyufát az elmúlt években látványosan Izrael-ellenes fordulatot végrehajtó zöldek néhány tagjánál.
A pártok azután megpróbálták rendezni a soraikat, és
egy olyan indítványt is elfogadtak, amely a gázai humanitárius helyzetre helyezi a hangsúlyt, miközben továbbra is elítéli a Hamász rémtetteit.
Kompromisszumos megoldás született tehát. Ez pedig nem mindenkinek tetszett. Kauthar Bouchallikht zöldpárti képviselő nem sokkal a konferencia után bejelentette, hogy visszalép a választásokon való indulásától, arra hivatkozva, hogy pártja nem veszi figyelembe a közel-keleti konfliktus „összefüggéseit”. Vajon milyen összefüggésekre gondolhatott a politikusnő?
Kapcsolódó tartalom
Olaszország
Olaszországban meglehetősen mélyek a törésvonalak a balközép és a szélsőbaloldali külpolitikai megközelítések között. A szélsőbaloldal hagyományosan támogat mindenféle „globális tiltakozó mozgalmat”, beleértve a palesztin ügyet is, annak morális alapjainak vizsgálata nélkül. Az ő álláspontjuk tehát nem különösebben meglepő.
A langyos vízhez hasonlítható balközép viszont nem képes egységes álláspontot kialakítani. A Demokrata Párt vezetője, az egyébként zsidó felmenőkkel rendelkező Elly Schlein – még mielőtt pártelnök lett volna – támogatta a palesztinokkal szimpatizáló csoportosulásokat, most azonban nincs könnyű helyzetben, nem függetlenül attól, hogy pártjában a washingtoni irányvonalat szinte szolgai módon másolók jelentős befolyással rendelkeznek. A szakadás elkerülése érdekében egyfajta kötéltáncot kell járnia.
Arra a vagy-vagy kérdésre például, hogy Izrael vagy Palesztina pártján áll-e, Schlein így válaszolt: „Izraellel és Palesztinával.”
Majd azt is kifejtette a parlamentben, hogy a Hamászt el kell szigetelni, de rögtön figyelmeztetett, hogy van egy határvonal az igazságosság és a bosszúállás között, amelyet soha nem szabad átlépni.
Kapcsolódó tartalom
Az olasz baloldal Ukrajnával kapcsolatos megosztottsága Mario Draghi kormányának bukásához vezetett, Schlein érkezése pedig újra felcsillantotta az egységes baloldal reményét, ám az ismét felszínre kerülő ellentétek azzal fenyegetnek, hogy a baloldal továbbra sem lesz képes valódi kihívást intézni a jobboldali kormánnyal szemben.
Franciaország
Franciaországban él a legnagyobb muszlim és a legnagyobb zsidó közösség is Európában. Emmanuel Macron elnök érthető okokból attól tart, hogy a közel-keleti konfliktus erőszakhullámot szabadíthat el országában. Október 7-e óta kényesen ügyel arra, hogy kiegyensúlyozott álláspontot képviseljen Izrael önvédelemhez való joga és a polgári lakosság tiszteletben tartásának kötelezettsége között lavírozva.
Kapcsolódó tartalom
Ez az egyveleg a közvélemény-kutatások szerint meglepően kedvező fogadtatásra talált. Az elnök közvetlen környezete ugyanakkor olyannyira nem tudott a kérdésben vele tartani, hogy még Franciaországban is szokatlan módon külön közleményben szólították fel Izrael feltétel nélküli támogatására.
Ezzel szemben a szélsőbaloldal vezetője, Jean-Luc Mélenchon – teljesen önazonos módon – egyáltalán nem hajlandó terrorista szervezetként beszélni a Hamászról.
Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország mozgalom alapítója (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)Ez persze heves vitákat vált ki, és felmelegített egy ellene korábban indított antiszemitizmus-pert is. Szövetségesei többnyire elhatárolódtak Mélenchontól, néhányan közülük felfüggesztették részvételüket a költségvetéssel kapcsolatos közös munkában. Egy évvel a nagy baloldali összeborulás után tehát ismét repedezni látszik a szövetség.
Eközben pedig 1040-re emelkedett az antiszemita cselekmények száma, és 486 embert előállítottak október 7-e óta az országban. A szocialisták erre antiszemitizmus elleni nagygyűlést rendeztek a párizsi Köztársaság téren, természetesen Mélenchon részvétele nélkül.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Palesztinokat támogató tüntetés Párizsban 2023. november 4-én. A felirat jelentése: nem háború, népirtás (Fotó: MTI/EPA/Teresa Suárez)