– Izraelt a kelet-ukrajnai progromokra emlékeztető brutalitással támadta meg a Hamász múlt szombaton. Nyugat-Európában pedig azonnal ünneplő, a palesztin terrort éljenző tömegek jelentek meg az utcákon. Ezzel szemben Magyarországon valami egészen más történt. Miért hívták életre a pénteki demonstrációt?

– Gyomorforgató látni, hogy a nyugat-európai városokban több száz és több ezer, zömében bevándorló hátterű fiatalnak van mersze a barbár kivégzésekről szóló videók után kimenni az utcára, és skandálva éltetni a Hamászt és a palesztin „szabadságharcot”. A tömeggyilkosokat mosdatják, és a vérbefagyott áldozatok holttestén taposnak – szégyen, hogy ezt engedik és tűrik a hatóságok.

„Jól látható, hogy mekkora veszélyt jelent valójában a tömeges bevándorlás, milyen iszonyatot engednek be a határaikon a bevándorláspárti döntéshozók, és lényegében ott ketyeg Európában egy időzített bomba, ami bármikor robbanhat.”

Muszáj megemlíteni itt a Magyarországon tanuló muszlim diákok és palesztinpárti aktivisták ügyét is, akik két éve is a Szent István téren demonstrálva lamentáltak Izrael államának eltörlésén, és most is éppen aznapra terveztek megmozdulást a Külügyminisztérium épülete elé, amely napon a Hamász terrorszervezet tömeges megmozdulásokra szólította fel a támogatóit.

– Ez végül nem valósult meg, Magyarország egyértelművé tette, hogy terrort ünneplők számára nix ugri-bugri. De mi volt a harmadik ok?

– A harmadik ok talán a legfontosabb és legmegosztóbb. Európa nagy részéből a véres gyerekszobák és élve elégetett civilek fotója nyilvánvalóan együttérzést és szolidaritást váltott ki. Akinek egy minimális erkölcsi érzéke van, az ilyenkor az áldozatok mellé áll, és nem kezd el végtelen értekezést folytatni a közel-keleti békekötési kísérletek eredménytelenségéről. Viszont a gyász és a sokk pillanatai után – ahogyan az minden hasonló helyzetben lenni szokott – a hangulat egyszer csak megfordul, amikor Izrael teljesen érthető és igazságos módon válaszcsapást mér a gázai terrorsejtekre. Pedig

nemcsak, hogy joga, de kötelessége is Izraelnek, hogy megvédje állampolgárait, az időseket, nőket és gyerekeket,

és ezt úgy nem lehet, hogyha Gázában a lakosság támogatásával, zavartalanul működhet egy terrorállam és halálgyár, amely nem csak a zsidók, de a palesztinok közül is évtizedek óta szedi az áldozatait. Még össze sem tudták számolni az utcákon fekvő halottakat, a nemzetközi közösség már önmérsékletre, és visszafogottságra, valamint az erőszakos cselekményektől való tartózkodásra szólították fel Izraelt. Ugyan melyik országtól lenne elvárható ez, amikor a civiljeit halomra mészárolják? Mit tenne Magyarország, ha mondjuk a határ menti falvakban – Allahu akbar kiáltásokkal – az ágyaikban mészárolnának le magyar kisgyermekeket, az őket védő anyákat, idős nagymamákat? Ha a Sziget fesztivál bulizó fiataljait lőnék szitává siklóernyős terroristák?

Fotó: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula

– Egyértelmű álláspont rajzolódik ki abból, hogy a magyar politika környezetéből nem érkeztek ilyen önuralomra intő megnyilvánulások.

– Éppen ezért, ebből a viszonyulásból kiindulva volt abszurd hallani a NATO-főtitkár részéről, hogy Izraelt figyelmezteti: a válaszlépés legyen arányos. Mégis mi az arányos válaszcsapás? Tényleg azt várják az izraeli hadseregtől, hogy tegyen ugyanúgy, mint a Hamász? Menjenek be a palesztin falvakba kisbabákat lefejezni, megerőszakolni palesztin nőket, és elrabolni nagymamákat? Úgy tűnik, elment a józan eszük.

– Nemcsak izraelieket gyilkoltak meg, raboltak el a palesztin terroristák, hanem más nyugati országok állampolgárait is. Valahogy mégsem fedezhető fel az, hogy ez a mainstream közvéleményt vagy az érintett országok államapparátusát megérintette volna.

– Azt azért látni lehet, hogy miután amerikai, vagy például német, osztrák állampolgárok is vannak az áldozatok és túszok között, Washington, Berlin és Bécs is sokkal erélyesebb hangot ütött meg, mint szokott. Az Egyesült Államok már támogatásokról, fegyverszállításokról, katonai jelenlétről beszél. Ez bizakodásra ad okot.

– Amennyiben nem csak a status quo a fenntartása a cél. Menteni a menthetőt. Oltani a tüzet.

– Joe Biden mégis tőle egészen szokatlan együttérzéssel nyilvánult meg.

– Biztosan jó napot fogott ki a beszédíró algoritmus.

– Vannak más jelek is. Ausztria és Németország pedig a palesztinoknak folyósított ellenőrizetlen eurómilliók kapcsán mutatott felülvizsgálati hajlandóságot. Kérdésként fogalmazták meg, hogy az általuk küldött segélyek az élet védelmére voltak szánva, nem pedig a terrorizmusra. Hajmeresztő persze, hogy eddig mégis melyik univerzumban élt az éppen aktuális osztrák és német kormány? A Hamász ezelőtt több mint tíz éve ejtette túszul és szállta meg a gázai övezetet, és csinált belőle Palesztina helyett, Hamászföldet – egy terrorállamot, amelyben minden államigazgatási kérdést az Izraellel szembeni háborúnak vetnek alá. Eddig is sok száz áldozatot szedett a palesztin terror, akkor valamiért ezek a kormányok nem voltak ennyire határozottak. Most, hogy van érintettség – és egyben brutalitás, jobban észhez kaptak a döntéshozók. Ugyanakkor döbbenetes, hogy még most is csak néhány vezetőről beszélünk.

– Magyarul: a Hamász kiterjesztette minden nyugati államra a terrorháborúját?

– Azzal, hogy a Hamász halálosztagai nem csak izraelieket és nem csak zsidókat gyilkoltak, figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy itt messze nem csak zsidógyűlöletről van szó.

„Ezek az emberek, ez az eszme a civilizációnk ellensége, mindannyiunk ellensége.”

Válogatás nélkül gyilkolnának Berlin, Párizs és London utcáin is, és ilyen szempontból kiemelt célpontjaik lehetnek a jövőben a cionista keresztények is.

– Az európai terrortámadások is a feledés homályába vesztek. Kikoptak az emberek érzésvilágából. Ez lesz ennek a tragédiának is a végkifejlete?

– A történelmi emlékezet elképesztően rövidtávú, és ez minden más világégésre igaz. Még azt sem hisszük el, ami valós időben történik – mindennek zajlik a relativizálása,

lényegében csak akkor döbbenünk rá a valóságra, ha azt a saját bőrünkön tapasztaljuk.

Most is el fog tűnni a gyilkosságok által kiváltott szívszorító fájdalom érzése az emberekből, és az izraeli katonai csapások láttán megfordul a trend. Tudom, hogy iszonyú nyersen hangzik, de ez az igazság: az emberek szemében a gyenge, védtelen és áldozat zsidó a jó zsidó, akivel együttéreznek, az erős, magát megvédeni tudó, fegyveres zsidó pedig rossz zsidó. Pedig ha lett volna Izrael állama a holokauszt idején, talán meg sem történt volna az a felfoghatatlan népírtás, ami Európában történt, és ugyanígy – ha most nem létezne Izrael állama, annak ütőképes hadseregével – akkor viszont lehet, hogy a népírtás ismét megtörtént volna, talán pont az arab világ részéről. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a zsidók biztonságát végső soron nem az együttérzésünk, mécsesgyújtásunk, átszínezett profilképeink, hanem egy erős hadsereg és erős állam képes garantálni, és természetesen a Mindenható Isten és a hozzá intézett szüntelen imádkozás.

Izraeli zászlót égetnek Izrael ellen, a Gázai övezetben élő palesztinokat támogatva tüntető irániak Teheránban 2023. október 13-án. (Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)

– Hiába a korábban említett vezetők kérdésfelvetései. A palesztinok továbbra is jogosultak az európai uniós támogatásra.

– Ordító a kettős mérce: szerintem egy ilyen népirtási kísérlet után erkölcsi kötelesség lenne a támogatások azonnali befagyasztása, és az eddig elutalt dollár-, és eurómilliárdok alapos elszámoltatása. Mire költötte a Palesztin Hatóság az oda folyó összegeket? Mire adott pénzt az ENSZ? Az amerikai és európai, köztük talán magyar adófizetők pénzéből mennyi jutott a terrorszervezet vezetőinek magánszámláira, robbanó mellényekre, Hamász-rakétákra, terroralagutakra, gépfegyverekre?

„Abból a pénzből, ami Gázába befolyt, már a Közel-Kelet Szingapúrja felépülhetett volna – ehelyett egy terrorállam működik ott, sok szegénységgel, nyomorúsággal, kivégzésekkel.”

Gáza valóban egy megszállt terület. A Hamász szállta meg. Mindeközben pedig mondacsinált okokra hivatkozva jogállamisági aggályokból Magyarországnak még mindig nem tudják odaadni a szerződések által rögzített, jogosan járó összegeket. A gázai övezet mennyire jogállam, amikor a politikai ellenfeleket, árulónak mondott embereket – vagy, hogy nyugati elmével is értelmezhető példát mondjak – LMBTQ-embereket időnként kivégeznek? Álszent és képmutató Brüsszel, morális ítélőképesség nélkül.

– Mi lehet annak a hátterében, hogy Európa a unalmas szolidaritási médiagesztusokon túl (például „izraelire” festenek néhány középületet) semmi másban nem fejezi ki az elkötelezettségét? Az európai vezetők félnek, rettegnek a bevándorló hátterű tömegek dühétől, ellenhatásától?

– Ezek az alapvető gesztusok is fontosak lehetnének, ha lenne mögötte valódi szándék. De teljes a sötétség a politikai vezetés körében a Közel-Kelettel kapcsolatban. Nyilván komoly kockázati tényező, hogy a bevándorlók tömegeivel lényegében Nyugat-Európa önmagára húzta fel az öngyilkos merénylők bombamellényét, ami bármikor rájuk robbanhat, hiszen a szintén hasonló ellenségeskedést tanúsító iráni és török vezetésnek is rengeteg híve van az európai társadalmakban, akik azonnal az utcára mennek tízezrével, ha otthonról azt kapják utasításba. Másrészt az Izrael melletti egyértelmű kiállást nehezíti, hogy a politikai vezetők jelentős része érzékeny gazdasági kapcsolatot tart fenn az arab világ Izrael-ellenes részével, így minden megnyilvánulásukat a muszlim polkorrektség patikamérlegén mérik ki. Nem könnyű helyzet, de az igazság mellé mindig fontosabb állni, mint a pillanatnyi érdekekből dönteni.

– Mit üzen azoknak, akik nem tartják Európai vagy éppen magyar szempontból fontosnak Izrael ügyét?

– Meg kell érteni, hogy a jelenlegi helyzetben nem izraeli-palesztin konfliktusról van szó, hanem a jó és a gonosz harcáról, az élet és a halál küzdelméről. Most vált igazán egyértelművé, hogy Izrael valójában a nyugati civilizációt is veszélyeztető gonoszságot tartotta féken egészen eddig. A mi közös civilizációnkat védelmezi a zsidó állam akkor, amikor szembeszáll a gyilkos iszlamizmussal és terrorral.

Egy radikalizálódó Közel-Kelet nem csak a helyi zsidóságra jelentene halálos veszélyt, hanem mindannyiunkra, még itt Magyarországon is.

Mi magyarok kívánunk maradni Európában, ők meg zsidó Izrael a Közel-Keleten. Mi fontosnak láttuk felépíteni a határkerítést a tömeges bevándorlás megállítására, Izrael pedig védőfal építésére kényszerült a biztonsága érdekében. Mindketten dacolunk a nemzeti, vallási, kulturális keretek lerombolását célzó nemzetközi trenddel, és vállaljuk az ezért járó megbélyegzést is. Osztozunk a Biblián, közös kultúrkörhöz tartozunk, egy szóval: természetes szövetségesek vagyunk. Isten óvjon mindkettőnket!

Kiemelt kép: A Hamász palesztin iszlamista szervezet által október 7-én hajnalban megtámadott Izrael mellett tartott szolidaritási tüntetés résztvevői a budapesti Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél 2023. október 10-én. (Fotó: MTI/Mónus Márton)