Jake Sullivan nemzetbiztonsági stábjának egyik azonnali feladata, hogy megállapítsák, az amerikai halálos áldozatok számát, és hogy hány túszt ejtettek a palesztinok. Ezt követően pedig az egész régióra kiterjedő sokkhullámok megfékezésére van szükség.
A politikus kijelentette, hogy a USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozó izraeli vizekre hajózik, a légierő közel-keleti századait megerősítik, és napokon belül fegyverutánpótlást küldenek Izraelbe.
„A lépések célja az USA katonai pozíciójának biztosítása a térségben, és a regionális elrettentés”
– közölte a Pentagon.
Miközben Izrael mozgósít, vagyis Benjámin Netanjahu szavaival élve megbosszulja ezt a sötét napot, a Fehér Ház nem követelt visszafogottságot a palesztin áldozatok számának tekintetében.
„Izraelnek joga van megvédeni magát és népét, és pont” – mondta Joe Biden.
Anthony Blinken külügyminiszter az X-en leírta, hogy a civilek védelme érdekében a legmagasabb szintű normák betartására van szükség, viszont miután az izraeli politikusok retorikája keményedett – az izraeli védelmi miniszter, Joáv Gallant elrendelte a Gázai övezet teljes ostromát –, törölték a tárca visszafogottságra felszólító tweetjeit.
„Nincs áram, nincs élelmiszer, nincs gáz, minden le van zárva. Emberi állatok ellen harcolunk, és ennek megfelelően cselekszünk”
– mondta az izraeli politikus.
A vérengzés egyik következménye az amerikai és izraeli közeledés
Joe Biden az elmúlt hónapokban, az Izraelben történt jobboldali fordulatot követően minimalizálta a kapcsolatot az ország miniszterelnökével. Most azonban az amerikai elnök eddigi stratégiája felborult. Izrael és Szaúd-Arábia közötti békemegállapodásra tett erőfeszítéseit is felfüggesztette. A palesztin kérdés rendezésére szolgáló kétállami megoldás távolabb került, mint valaha volt. A remény, hogy Iránnal kialakítható egy kevésbé ellenséges viszony, egyre valószínűtlenebb. És az a remény is szertefoszlott, hogy az Egyesült Államok a Közel-Keletről az erőforrásaikat átcsoportosítva Oroszországgal és különösen Kínával folytatott nagyhatalmi versenyre összpontosíthat.
Jake Sullivan az Atlantic magazin által szervezett konferencián elégedetten jegyezte meg:
„A közel-keleti válságokkal és konfliktusokkal töltött időm mára jelentősen csökkent, összehasonlítva bármelyik elődömével, egészen 9/11-ig visszamenőleg.”
Azonban azt hozzátette, hogy mindez változhat. A közel-keleti régió deeszkalációja most a visszájára fordulhat. Egyes arab államokat csodálattal töltött el a Hamász támadása, Izrael megtorló csapásai pedig elkerülhetetlenül felháborodást fognak kiváltani.
Mohammed Deif, a Hamász katonai szárnyának, az al-Kasszam Brigád vezetője sürgette az arabokat és a muszlimokat:
„Akinek van fegyvere, most vegye elő.”
A Hamász felhívására a tömegek nem igazán mozdultak meg
A Libanonnal és Szíriával határos vitatott területű Hezbollah nemet mondott a Hamász felhívására. A palesztinok Ciszjordániában, Jeruzsálemben vagy magában Izraelben nem lázadtak fel. Egyiptomban sem törtek ki jelentős zavargások. De minél tovább tartanak a harcok Gázában, annál valószínűbb, hogy az erőszak tovább terjed.
A Hamász erőszakossága Mahmúd Abbásznak, a Palesztin Hatóság ciszjordániai vezetőjének is problémát okoz. A palesztin szunnita iszlamista politikai mozgalom akciói ugyanis rávilágítanak a békefolyamat kudarcaira, és megkérdőjelezik az igényét annak, hogy ő vezesse a Palesztin Hatóság mozgalmát.
Európában is nőtt a megosztottság
Október 9-én az Európai Unió bővítési biztosa, Várhelyi Olivér bejelentette, hogy a Palesztin Hatóságnak nyújtott több száz milliárd dollár értékű támogatást befagyasztják, és felülvizsgálják az Izrael elleni támadás terrorja és brutális mértéke miatt. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi- és biztonságpolitikai képviselője azonban úgy fogalmazott: az egész palesztin nép megbüntetése ártana az uniónak. A felülvizsgálat folytatódni fog, de a kifizetéseket fenntartják.
Az izraeli és szaúd-arábiai kapcsolatok tönkretétele lehetett a cél?
A szakértőket megosztja, hogy mennyire lehetett szándékosan időzített a Hamász támadása, illetve, hogy Irán irányíthatta-e azt.
Iszmail Haníje, a Hamász egy magas rangú vezetője kijelentette:
„Azt mondjuk minden országnak, beleértve arab testvéreinket is, hogy ez az egység, amely nem tudja megvédeni magát az ellenállókkal szemben, nem tud védelmet nyújtani nektek.”
A szaúdi koronaherceg és uralkodó, Mohamed bin Szalmán a múlt hónapban adott interjút, amelyben azt mondta, hogy Izraellel a megegyezés kilátásban van: „Minden nappal közelebb kerülünk hozzá.”
A szaúdi külügyminisztérium azonban most gyakorlatilag Izraelt tette felelőssé a Hamász támadásáért.
A folyamatos megszállást, a palesztin nép törvényes jogainak megfosztását és a palesztin szentélyek elleni provokációkat nevezték a támadás kiváltó okának.
A megállapodás bővítené az Izrael és négy arab állam – Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán – között fennálló Ábrahám-megállapodásokat. Ennek azonban útját állja, hogy a szaúdi herceg hivatalos védelmi szerződést követel az Egyesült Államoktól, illetve engedélyt az urán dúsítására, amely odavezethet, hogy az öböl menti állam atombombát birtokoljon a jövőben.
Aaron David Millet, a Carnegie Endowment for International Peace nevű agytröszt munkatársa szerint Amerika lehetősége egy izraeli–szaúdi megállapodásra a nullára csökkent, legalábbis egyelőre: egyetlen izraeli vezető sem fog engedményeket tenni a palesztinoknak a vérontás közepette.
Szaúd-Arábiával is ugyanez a helyzet, Mohamed herceg pedig valószínűleg nem fogja elsietni a paktumot az amerikai és izraeli vezetőkkel, mivel azok elveszíthetik a hatalmukat − Netanjahu széke könnyen meginoghat a konfliktus katonai lezárását követően, jövő ilyenkor pedig elnökválasztást tartanak az USA-ban.
A Biden-kormányzat úgy tűnik, beletörődik a halogatásba. „A folyamatnak még hosszú utat kell megtennie” – mondta egy magas rangú amerikai tisztviselő.
A nagyobb politikai veszélyt Biden számára az Irán elleni harag jelenti. Az amerikai és az izraeli kormány szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy Irán közvetlenül részt vett volna a művelet szervezésében, bár Irán a Hamász egyik fontos támogatója.
A republikánusok párhuzamot vonnak az Izrael elleni támadás és Joe Biden gyengekezű politikája között
Joe Biden azzal a reménnyel lépett hivatalba, hogy újjáéleszti az iráni atomprogram korlátozásáról szóló megállapodást, amelyet Barack Obama volt elnök az izraeli miniszterelnök tiltakozása ellenére aláírt, majd Biden elődje, Donald Trump összetépett. A megállapodás nem született meg, Irán ennek ellenére azóta közelebb került ahhoz, hogy atombombát fejlesszen.
A republikánusok bírálják Bident, amiért enyhített az Iránra gyakorolt maximális nyomásgyakorlás politikáján, különösen az öt bebörtönzött amerikai szabadon bocsátását biztosító megállapodását, amely magába foglalta bizonyos iráni olajból származó bevételek feloldását.
Donald Trump erős kijelentéseket tett. Úgy fogalmazott:
az amerikai adófizetők dollárjai segítettek finanszírozni a napokban történt támadásokat.
Hozzátette később:
„erőtlennek tartanak minket, egy igazán gyenge vezetővel.”
A republikánusok nem sokat segítenek Izraelnek. A megosztottságuk és a közelgő 2024-es választások által keltett láz működésképtelenné tette a kongresszust. A képviselőház elnökének múlt héten történt leszavazása azt is előrevetíti, hogy a költségvetési tárgyalások akadoznak majd. Az Egyesült Államok ismét a költségplafon emeléséhez, novemberben a kormányzat leállása is fenyegethet.
Izraelnek szüksége van fegyverekre és lőszerekre – a Vaskupola légvédelmi rendszerhez szükséges rakétákra. Amerikának azonban számos igényt kell kiszolgálnia a fegyverszállítások terén. Több cikk firtatja, hogy az Egyesült Államok képes lesz-e ellátni fegyverekkel Ukrajnát és Izraelt egyaránt. Azt azonban érdemes látni, hogy a Közel-Keleten az Iron Dome-hoz használt elfogórakéták és egyéb precíziós irányítású fegyverek nagyrészt különböznek azoktól, amelyeket az ukrajnai konfliktusban használnak, vagy amire egy esetleges Tajvanért vívott háborúban lehet szükség. A washingtoni kormányzás bénultsága akadályozhatja a fegyverszállításokat.
Egyelőre azt látni, hogy az amerikai elnök támogatja Izraelt. Azonban sem Netanjahu, sem Biden nem tudhatja, mi történik Izraellel a megtorlást követően. Ki fogja irányítani Gázát, és mi lesz a palesztinok sorsa Izrael közepén? A 2001. szeptember 11. után Afganisztánban és Irakban tapasztaltak azonban egy fontos tanulsággal jártak. Könnyű belekeveredni a terroristák elleni háborúba, de sokkal nehezebb kiszállni belőle.