Joe Biden amerikai elnök nemrég pótlólagos, 13 milliárd dolláros keretet kért a kongresszustól Ukrajna folytatódó katonai támogatásához egy nagyobb, 40 milliárd dolláros kiegészítő költségvetésre vonatkozó indítványban. Tavaly novemberben az elnök 37 milliárd dollár ukrajnai támogatás jóváhagyását kérte a kongresszustól, amely akkor ennél nagyobb összeget, 48 milliárdot szavazott meg. Az a keret mintegy 9 hónap alatt elfogyott, ugyanakkor a Biden-kormány szerint az ukrajnai ellentámadás további segítséget igényel, mert a harcok miatt a készletek nagyon gyorsan elfogynak. Júliusban John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács kommunikációs koordinátora úgy nyilatkozott, hogy a Fehér Ház nem habozik majd pótlólagos támogatásért a törvényhozáshoz fordulni, ha elfogy az idei évre szánt Ukrajna-keret.
Kapcsolódó tartalom
Bár a közvélemény egy – folyamatosan növekvő – része és a kongresszus republikánus tagjai egyre szkeptikusabbak egy végtelen konfliktus finanszírozására szánt újabb hatalmas összeggel szemben, ez sokak szerint gyakorlatilag aprópénz lehet ahhoz képest, amennyit a háború befejezése után kell majd Ukrajnára fordítaniuk az amerikaiaknak. A Világbank a háború első évének adatai alapján készített egy felülvizsgált becslést az újjáépítési igényekről, melyből kiderült, hogy
Ukrajnának mintegy 411 milliárd dollárra volna szüksége az újjáépítésre tíz év alatt.
Ráadásul ezt a becslést célszerű tovább növelni, hogy a 2023 februárjától mostanáig tartó (és a még előttünk álló időszakot) is figyelembe lehessen venni. Feltételezhetően ha már holnap véget érne a háború, akkor is 600 milliárd dollárra vagy annál is többre rúgna az újjáépítési támogatás – írja az Asia Times amerikai szerzője. Az összehasonlítás kedvéért: az iraki háborúban 60 milliárd dolláros újjáépítési program volt, Afganisztán támogatására pedig tizenkét év alatt 90 milliárd dollárt költött az USA. (Hozzá kell tenni, hogy ezek az összegek közel sem fedezték a két ország teljes rekonstrukcióját.)
Az Afganisztánnak nyújtott amerikai támogatás nagy részét valószínűleg ellopták, vagy átadták a táliboknak, és több milliárd értékű amerikai haditechnikai eszköz is hátramaradt, amelyet most a tálibok hasznosítanak. Irak esetében a segélyek nagy része a rossz irányításnak, a korrupciónak és a nem megfelelő tervezésnek köszönhetően veszett kárba.
A számokat az európai országoknak a második világháború utáni amerikai segítségnyújtáshoz is hasonlíthatjuk: a Marshall-terv az inflációval kiigazítva három év alatt körülbelül 150 milliárd dollárt tett ki.
Stephen Bryen kutató úgy véli,
az USA-nak és szövetségeseinek évente 60 milliárd dollárt kell kiadniuk Ukrajna támogatására, és számítaniuk kell arra, hogy ennek az összegnek a túlnyomó részét el fogják lopni.
Németország időközben vállalta, hogy „amíg szükséges” évi 5 milliárd dollárral támogatja Ukrajnát, a német belpolitikai helyzet azonban ingatag, ezért azt ígéretet illik fenntartásokkal kezelni. (Plusz a németek a fegyverszállítás terén is jócskán elmaradnak saját ígéreteiktől.) Mivel a britek sem állnak a legfényesebb pénzügyi helyzetben, nagy a valószínűsége annak, hogy az újjáépítési költségek döntő részét Washingtonnak kellene majd kigazdálkodnia.
Kapcsolódó tartalom
Lehet, hogy néhány washingtoni bennfentes úgy gondolja, hogy az a legjobb, ha a háborút a lehető leghosszabb ideig meghosszabbítják, mert
ameddig a harcok tovább folytatódnak, az USA-nak „csak” katonai segítséget és költségvetési támogatást kell nyújtania, de újjáépítési támogatást nem.
Persze ez is felfoghatatlanul sok pénz, több mint amennyit Amerika más, „hagyományos” szövetségesére együttesen költ. Az ukránoknak küldött pénzmennyiség messze meghaladta a Tajvannak nyújtott amerikai támogatást, hiába kapott az július végén egy nagyjából 300 millió dollár értékű katonai támogatásra ígéretet a Biden-kormányzattól.
Könnyen lehet, hogy a demokrata adminisztráció úgy számol, a háború folytatásával meggyőzheti a kongresszust a további támogatások létjogosultságáról, és „életben tarthatja Ukrajnát” azáltal, hogy fegyvereket és pénzt ad a fizetésekre és a szükséges ellátmányokra. De vajon a kongresszus hajlandó lesz-e tovább költeni egy „végtelenített” háborúra?
Sok mindent meghatározhat majd a nemsokára kezdődő kampányidőszak. Bidennek komoly kihívást fog jelenteni meggyőzni az amerikaiakat, illetve még saját párttársait is, hogy támogassanak egy vélhetően vesztes ügyet. Az ukránok ugyanis minden józan számítás szerint nehezen nyerhetik meg a háborút, a saját maguk által kitűzött célokat elérni pedig a lehetetlenség kategóriájába tartozik. Ahogy arra Orbán Viktor miniszterelnök is rámutatott a Tucker Carlsonnak adott minapi interjújában, a harctéren végül a katonák száma fog számítani. És az oroszok ebben sokkal erősebbek, jóval többen, sokkal többen vannak, mint az ukránok.
„Meg kell értenünk, hogy nem tudjuk őket a jelenlegi módszerrel legyőzni. Lehetetlen”
– fogalmazott a kormányfő.
Kapcsolódó tartalom
Éppen ezért a jelenlegi amerikai elnök stratégiája, amely valamilyen módon szét akarja zúzni az oroszokat, nem fog működni.
Visszatérve az újjáépítés kérdésére, félő, hogy amikor a súlyosabb pénzek elkezdenek folyni, az ukrán politikai és katonai tisztviselők lelkesen segítenek majd az Egyesült Államoknak, de nem felejtik majd el megtömni saját zsebüket sem. A még mindig erőteljesen jelen levő korrupció egyik látványos megnyilvánulását láthattuk a múlt hónapban, amikor
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kirúgta a toborzóirodák vezetőit, mert azok toborzási igazolványokat árultak olyan fiatal férfiaknak, akik el akarták kerülni azt, hogy a frontra kerüljenek.
A V4NA pedig a korrupció egy másik veszélyes formájára, az Ukrajnába támogatásként küldött nyugati fegyverek feketekereskedelmére figyelmeztet. A hírügynökség emlékeztet, hogy a NATO és az EU is riasztást adott ki már tavaly nyáron az ukrajnai fegyvercsempészet miatt. Erős a gyanú ugyanis, hogy Nyugat-Európában már több helyen megjelentek az orosz–ukrán háborúba küldött fegyverek, és további államokat is fenyeget a veszélye, hogy bűnözői csoportok szerzik meg a pusztító eszközöket.
A számokból mindenesetre az derül ki, hogy a világ nagy fegyvergyártóinak nem érdeke az orosz–ukrán béke. A gond csak az, hogy ami a hadiiparnak lehetőség, az a költségvetésnek kiadás – és nem csak Amerikában.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Az orosz tüzérség által okozott károk a kelet-ukrajnai Kramatorszkban. (Fotó: Ukrinform/NurPhoto via Getty Images)