A Japán déli partjainál fekvő elhagyatott, vulkanikus szigetről, Mageshimáról származó 2023. januári felvételek tanúsága szerint építőmunkások érkeztek ide, akik azt a feladatot kapták, hogy kifutópályát és fegyverraktárakat építsenek. Egyes médiumok arról számoltak be, hogy a japán kormány 17 millió dollárt (mintegy 600 milliárd forint) fizetett a helyi halászoknak, hogy maradjanak távol Mageshimától – a feltételezések szerint azért, mert azt katonai bázissá alakítják át a japánok. A szigettel nem Japánnak, sokkal inkább az Egyesült Államoknak vannak elsősorban céljai. Amerikai vadászgépek és repülőgép-hordozók eddig is gyakorlatoztak a sziget körül, a fejlesztések után viszont már állomásozhatnak is, ami által sokkal közelebb kerülnek az óceánhoz és különösen egy másik szigethez, Tajvanhoz.
Mageshima csak egy a sok sziget közül, amelyeket az Egyesült Államokból érkező katonai eszközökkel töltenek fel. Ez része annak a militarizált szigetláncolatának, amely gyakorlatilag egy védelmi vagy agressziós törekvés, attól függően, hogy honnan nézzük. A vonal – mely a globális szuperhatalmak közötti növekvő feszültség szimbóluma – középpontjában egyértelműen a Kínai Köztársaság (Tajvan) áll.
A legkomolyabb ellenfél: Kína
Az amerikai védelmi minisztérium által négyévente kiadott dokumentum, a nemzeti védelmi stratégia (NDS) most a szokásosnál is részletesebb, és nagy hangsúlyt fektet Kínára, mely a jelentés szerint fenyegeti az amerikai szuverenitást. A védelmi minisztérium kifejti, „Kína marad a legkövetkezetesebb stratégiai versenytársunk az elkövetkező évtizedekben”. Az okok között a Pentagon első helyen említi, hogy Kína terrorizálja szomszédait, valamint hogy a régiót és a nemzetközi rendszert a saját autoriter preferenciáinak megfelelően kívánja átalakítani.
A tavaly kiadott stratégiai dokumentum arra is kitér, hogy Kína hihetetlenül gyorsan modernizálja és bővíti a hadseregét, ami az amerikaiak szerint nyugtalanító fejlemény. Való igaz, a kínai hadsereg négyévente a teljes brit haditengerészetnek megfelelő haderővel gyarapodik.
A kínai haditengerészet egy rombolója (Forrás: Wikipédia)Az is igaz, hogy Kína az egyetlen olyan ország, amelynek megvan az ereje arra, hogy ténylegesen megkérdőjelezze az Egyesült Államok által dominált világrendet, és megpróbálja átírni a globális szabályokat, normákat. Ezért tartja Amerika Kínát az előttünk álló évtizedek legkomolyabb stratégiai kihívásának.
Az amerikai hadsereg már most is nagy erőkkel van jelen Ázsiában, és komoly szövetségesei is vannak
Jelenleg mintegy nyolcezer amerikai katona van Guamban, több mint 100 amerikai támaszpont működik Japán területén, körülbelül 21 ezer amerikai katonával a szárazföldön, és további 24 ezer állomásozik Okinava szigetén (aminek sokan nem örülnek, pedig az USA csak nemrég kezdte meg a gyorsreagálású tengerészgyalogos erői telepítését), valamint 22 ezer Dél-Koreában. Ott van még ráadásul az amerikai haditengerészet, amely egy szingapúri kikötőből kiindulva fejt ki élénk tevékenységet.
Az Egyesült Államok ugyanakkor nemcsak katonákkal és támaszpontokkal, hanem szövetségesei segítségével is igyekszik biztosítani érdekeit a térségben. Az egyik legközelebbi szövetségese Japán, amelynek komoly aggodalmat okoznak Kína Tajvannal kapcsolatos törekvései. Mindez nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy japán szigetek kanyarognak egészen Tajvanig. Az sem meglepő, hogy az érvényben levő japán nemzetbiztonsági stratégia feltűnő hasonlóságokat mutat az amerikaiéval. Tokió ebben leszögezte, készen áll arra, hogy komoly lépéseket tegyen az „egyre agresszívabb Kína” elrettentése érdekében.
Azt, hogy a japánok mennyire nem a levegőbe beszélnek, jól mutatja, hogy a Mageshimától délre fekvő Amami szigetén nemrégiben nagy hatótávolságú rakétákat telepítettek, illetve további – Amerikától vásárolt – cirkálórakétákkal is szeretnék kiegészíteni az arzenált. Ezek a rakéták egyértelműen a Tajvani-szoros hatótávolságán belül vannak. A már említett Okinaván Japánnak is vannak katonai bázisai, nagy hatótávolságú rakétái, illetve a kommunikációs jelek megzavarására és blokkolására szolgáló katonai létesítményei is. A közeljövőben a szigetország katonákat fog telepíteni Isigakira is, valamint technikai egységeket a lánc utolsó szigetére, Jonagunira, mely a legközelebb helyezkedik Tajvanhoz.
Az Egyesült Államok (elöl) és Japán parti őrségének hajója a manilai kikötőben 2023. június 1-jén, amikor a Fülöp-szigetek, Japán és az Egyesült Államok közös tengeri gyakorlatot kezdett a térségben (Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig)Összességében ez a megnövekedett katonai jelenlét a szóban forgó szigetláncolaton lehetővé teszi Japánnak (és ezen keresztül az Egyesült Államoknak), hogy figyelemmel kísérje Kína kommunikációját és csapatmozgásait, felkészítve őket a gyors cselekvésre. Továbbá lehetőséget ad arra is, hogy csapatokat és ellátmányt helyezzenek el a térségben, ami jelentős logisztikai előnyt jelent számukra.
Mindennek azonban hatalmas ára van: a papíron pacifista Japán védelmi kiadásai megduplázását tervezi a következő öt évben. Tokió nagyságrendekkel jelentősebb összegeket fog fegyvervásárlásra költeni, mint korábban, és ezen fegyvereknek 97 százaléka az Egyesült Államokból fog érkezni.
A másik kulcsfontosságú tényező Tajvan ügyében a Fülöp-szigetek, mely évtizedekig az Egyesült Államok gyarmata volt, ezért itt sokkal nehezebb dolga van Washingtonnak, mint Japán esetében. Az amerikaiak még az ország függetlenedése után is fenntartották katonai jelenlétüket, egészen a 90-es évekig, amikor is kiebrudalták onnan őket. Ma már viszont más szelek fújnak, a mostani amerikabarát kormányzat szerint Kína egyre komolyabb fenyegetést jelent a szigetre. A Fülöp-szigetek tengeri területe magában foglalja a Dél-kínai-tengernek egy olyan részét, amely stratégiailag fontos és nyersanyagokban gazdag, és amelyre Kína is igényt tart.
A kínai haditengerészet egy ideje igyekszik erőteljes nyomást helyezni a Fülöp-szigetekre, egyebek mellett lézeres eszközökkel vakítják el a szigetre érkező vagy onnan távozó hajókat, vagy épp vízágyúkkal zavarják meg tevékenységüket.
Manila áprilisban jelentette be annak a négy új amerikai katonai támaszpontnak a helyszínét a szigetországban – egyebek között a Tajvani-szoros közelében –, ahol rotációs rendszerben, határozatlan ideig amerikai erők állomásoznak majd.
A bejelentés ellen Peking természetesen azonnal tiltakozott, azt vetve Manila és Washington szemére, hogy a lépéssel csak növelik a térségben lévő feszültséget.
Kapcsolódó tartalom
Az amerikai jelenlét technikailag olyan bázisokon lesz, amelyek a Fülöp-szigetek tulajdonában vannak, de az Egyesült Államok csapatokat állomásoztathat, laktanyákat és más katonai létesítményeket építhet, és ellátmányt is elhelyezhet ott. Sokak szerint ez valójában nem különbözik attól, mintha az Egyesült Államoknak lennének ott bázisai. Az új bázisokkal egyébként a Fülöp-szigeteken lévő amerikai támaszpontok száma kilencre emelkedett, ezek jelentős részét pedig az ország északi részén, Tajvanhoz közel helyezték el.
„Az Egyesült Államok továbbra is vasszigorral tartja fent a szigetország védelmét, többek között a Dél-kínai-tengeren is, és továbbra is támogatni fogjuk a Fülöp-szigeteki hadsereg modernizációját” – mondta Joe Biden elnök a Fülöp-szigeteki elnökkel való találkozóján májusban.
Az amerikai stratégiai kirakós utolsó eleme voltaképp a legjelentősebb, ez pedig Ausztrália, amelyet szintén aggaszt Kína térhódítása a régióban. Az AUKUS nevű szövetség keretein belül az USA, az Egyesült Királyság és Ausztrália egy egységes tengeralattjáró-erő létrehozásán dolgoznak, amely a Csendes-óceánon fog járőrözni; ráadásul más fegyverek, köztük hiperszonikus rakéták kifejlesztésére is törekednek.
Nagy-Britannia HMS Astute nukleáris meghajtású tengeralattjárója a nyugat-ausztráliai Perthben lévő HMAS Stirling haditengerészeti bázison. 2021 szeptemberében az Egyesült Államok, Ausztrália és Nagy-Britannia biztonsági partnerségi szerződést kötött AUKUS néven, amelynek értelmében Ausztrália nukleáris meghajtású tengeralattjárókat épít a két másik ország segítségével (Fotó: MTI/EPA/AAP/Richard Wainwright)Az amerikaiak és a britek tengeralattjárókat készülnek állomásoztatni Perth kikötőjében, méghozzá nem is hagyományos, hanem nukleáris meghajtású tengeralattjárókat, amelyek hónapokig a víz alatt lehetnek, így hosszú járőrözésekre indulhatnak Tajvan és a Dél-kínai-tenger felé, kulcsfontosságú pontokat zárhatnak el, és lépéshátrányba kényszeríthetik Kínát. Elemzők egy része szerint
egyes tengeralattjárók elrettentő célzattal nukleáris fegyvereket is szállítani fognak.
Az együttműködés keretein beül Ausztrália megfelelő helyet fog biztosítani a nukleáris fegyverek hordozására is képes amerikai B–52-es bombázók számára az észak-ausztráliai Tyndall légibázison. Ez pedig egy nagyon határozott üzenet Kína felé.
Van-e menekvés a sas karmai közül?
Ha megnézzük a szigetláncolat és Ausztrália irányából jövő fenyegetéseket, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy Kína reménytelen helyzetbe került Tajvannal kapcsolatban. Még ha tudjuk is azt, hogy a tajvani kérdés alapvetően egy eszköz az amerikai politika kezében, amelynek az élezésével fokozni tudja a Kínára gyakorolt nyomást, akkor is nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy talán túlságosan jól is sikerült Amerika elrettentési stratégiája, amit Peking nem hagyhat szó nélkül.
Kapcsolódó tartalom
Az amerikai erőfeszítések elvben arra irányulnának, hogy megértessék Kínával, túl költséges volna számára Tajvan lerohanása. Valójában azonban a konfliktus évek óta csak eszkalálódik, az Egyesült Államok térségbeli tevékenysége, hogy megpróbálja bekeríteni riválisát, katonai felszerelésekkel és bázisokkal árasztja el a közvetlen régióját, a két szuperhatalom közötti feszültség növekedéséhez vezet. Globális biztonsági szempontból ez a legrosszabb dolog, ami történhet.
Amerikai katonai jelenlét Tajvan körülHszi Csin-ping kínai elnök ezt a bekerítés és az elnyomás politikájának nevezte, azt pedig már többször is leszögezte, hogy Tajvan kérdésében Kína nem hajlandó sem kompromisszumra, sem engedményre. Ezt egyébként a nemzeti egységről szóló törvény alapján sem tehetné meg, az ugyanis lefekteti, hogy bizonyos esetekben – például ha Tajvan kinyilvánítja függetlenségét, vagy ha a sziget külföldi megszállás alá kerül – a pekingi kormányzatnak kötelessége fegyveres erőt alkalmaznia.
A kölcsönös elriasztás érdekében Kína nemrég megkezdte nukleáris elrettentő politikájának felülvizsgálatát, vagyis azt elvet, mely szerint csak és kizárólag akkor vethet be nukleáris fegyvereket, amennyiben atomcsapás éri területeit. Kínai kormányzati forrásoktól származó információk szerint a kínai nemzetvédelmi egyetem már egy 2022 második felében kiadott jelentése arra hívta fel a figyelmet, hogy szükséges lenne módosítani a nukleáris elrettentési politikát,
amennyiben ez képes volna megakadályozni, hogy az Egyesült Államok (és más országok) beavatkozzanak egy tajvani vészhelyzet esetén.
„Az első világháború előtti klasszikus helyzetben vagyunk, ahol egyik félnek sincs sok lehetősége komoly politikai engedményekre, és ahol az egyensúly bármilyen megbomlása katasztrofális következményekkel járhat” – mondta nemrég Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter, aki szerint a háborútól való félelem talán okot adhat a reményre. Kissinger azt is kifejtette, nyilvánvalónak tűnik, hogy egyik fél sem változtatná meg alapvetően Tajvannal kapcsolatos álláspontját, ugyanakkor
Amerikának óvatosan kellene bánnia azzal, hogy hova és milyen erőket telepít, és nem szabad táplálnia a gyanút, hogy támogatja a sziget függetlenségét.
A mostani tendenciák azt mutatják, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetése nem veszi túlságosan komolyan a diplomata intelmeit.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: Getty Images)