Aktuális

Egy fegyveres túszejtő több embert megölt az Egyesült Államokban

Michael Knowles: Magyarország a Nyugat egyik vezérfénye

| Szerző: hirado.hu
Michael Knowles, amerikai konzervatív politikai kommentátor, író, műsorvezető az idei MCC Feszt egyik előadója volt, és ezzel egy időben jelent meg könyvének magyar kiadása, ami 2017-ben az Egyesült Államokban bestseller lett. A kötet a liberális politikai megoldások zsákutcáját mutatja meg szatirikus módon. Magyarul a címe Miért is szavazzunk a libernyákokra? A szerző a Kossuth Rádiónak adott interjút még Amerikában.

Az interjút itt visszahallgathatja!

.

 

Mi legfőbb lényege a könyvének, aminek eredeti címe: Miért szavazzunk a demokratákra – egy átfogó útmutató. 

Azt hiszem, hogy talán mindennél jobban megérti majd a magyarországi közönség könyvem érveinek apró részleteit, mint bárhol Nyugaton. Azt hiszem, hogy a magyar fordítás „meglepően” hasonló a „mesterművem” amerikai kiadásához. Nagyon örülök annak, hogy 6 évvel az üres lapokat tartalmazó könyv megjelenése után a tartalma még mindig visszhangra talál, sőt talán jobban, mint valaha, és nem csak az Egyesült Államokban, de világszerte.

 

Kemény munka volt megírni ezt a könyvet?

A megírása olyan 4-5 percet vett igénybe, viszont a téma tanulmányozása egy egész élet munkája, és nagyon részletesen vizsgálom már régóta. Azt tartom, hogy a tömörség a bölcsesség forrása, megpróbálok gazdálkodni a szavakkal, és, amikor semmi jót nem tudok mondani, akkor hajlok arra, hogy inkább semmit ne mondjak.

 

2017-ben jelent meg először, azóta 6 éve eltelt, és, ami a politikai történéseket hangulatot illeti, ezek csak megerősítik talán a könyvében szereplő – mondjuk úgy érveket. Gondolja, ha ma írná, akkor ennyire hosszú lenne?

Azt hiszem, hogy a demokrata-liberális politika elmúlt 6 évben történt elfajulása, indokolna egy átdolgozott és bővített kiadást is, azaz még több üres oldalt. Ez tudná kifejezni az ürességét a liberálisok teljesítményének. Magyarország pedig a legjobb hely az első külföldi kiadás megjelentetésére, mert Magyarország a Nyugaton az egyik vezérfény abban, hogy megmutasson egy alternatív utat, ami kivezet a liberalizmus kelepcéjéből, kudarcából és dekadenciájából, és a valóban keresztény civilizáció helyreállításához visz el.

 

Épp a közeli hetekben több magyar miniszter is ide az Egyesült Államokba látogatott. Többi között egy nemzetközi hálózat, együttműködés kialakításáról is tárgyaltak, konzervatív gondolkodásúak együttműködéséről. Ebben az amerikai konzervatívok jó partnernek tűnnek, de mit gondol, vannak ügyek, amelyek összekapcsolják Magyarországot és az itteni konzervatívokat?

Természetesen! Ami nekem Orbán Viktor miniszterelnök kormányának politikájából elsőre kitűnik az a családközpontúság, ami érvényes a magyar emberekre is. Felismerték azt, hogy Magyarország, mint a nyugati világ többi része is, gyakorlatilag kihal, hiszen kevesebben születnek, mint amennyien meghalnak. Miközben a nyugat-európai országok jórésze azon küzd, hogy miként lehet megküzdeni ezzel, megpróbálja ezt népszerűtlen és katasztrofális tömeges bevándorlás útján kezelni, addig Magyarország úgy döntött, hogy a családokat támogatja. Micsoda egyszerű politikai lépés. És néha a legegyszerűbb válasz a legjobb, sőt nem is néha, hanem nagyon gyakran ez a helyzet. De ez több, mint pusztán egy politikai lépés, hiszen a család a társadalom legalapvetőbb politikai építőeleme.

A liberalizmus azt tartja, hogy az egyén az alapvető politikai egység, csakhogy ez nem igaz, hiszen a család a társadalmi élet legkisebb alkotóeleme.

Magyarország pedig minden irányból foglalkozik ezzel a kérdéssel; az elmúlt években komoly lépéseket tett az élet védelme érdekében már az anyaméhben. Helyesen meghatározta, hogy mit jelent a házasság, amit egyébként mindig is jelentett, ahogy ennek szükségszerűen lennie kell. Vagyis, hogy egy férfi és egy nő közössége. Magyarországon felismerték, hogy természetesen miközben egy nemzetet az eszmék ösztönöznek, aközben, a nemzet több, mint pusztán egy eszme, hiszen emberekből áll. Ennek alapján Magyarország megvédte az állampolgárok jogainak sérthetetlenségét, megakadályozta a nyugati liberálisok és globalisták erőfeszítéseit, hogy tömeges migrációt szabadítsanak rá. Ezek a liberális erők kitartóan támadják Magyarországot, viszont a magyaroknak és Orbán Viktor miniszterelnöknek sikerül a támadásoknak ellenállni, ami bizonyos tekintetben egyedülálló siker.

Kapcsolódó tartalom

 

Ezek a kérdések, és a család is a kultúra részét képezik. Ha a kultúrát most széles értelemben fogjuk fel. Nagyon gyakran és sokat emlegetik, hogy egy kulturális háború zajlik az Egyesült Államokban és a nyugati világon, elsősorban. Gondolja, hogy lehet ebben szövetségeseket, nemzetközi szövetségeseket találni? Ahogy mondjuk látjuk a szövetségépítést az Ukrajnában zajló tragikus és valós háború kapcsán. Az ott egy fizikai erőkkel vívott háború, na de a kulturális harcban épülnek ilyen szövetségek a világban?

Természetesen és ezek a szövetségek már megalakultak. Egy kultúrát az határoz meg, amiben hisz, és sajnálatos módon az elmúlt évtizedekben a Nyugaton mi az egyénben kezdtünk hinni, a társadalmi létezést, vagy éppen a szexuális forradalmat illetően.

Érvényes ez a dekadencia felkarolására, a radikális egyénközpontúságra és szélsőséges szkepticizmusra, ami tagadja, hogy megkülönböztethető lenne az igaz a hamistól, a jó a rossztól, és a szépség a csúnyaságtól.

Emellett anyagi értelemben is az egyént helyeztük a középpontba, a mohóságot magasztalva, és ez nem csak a baloldalra, de még a jobboldalra is igaz. Ugyanúgy az egyén került a középpontba az állampolgári létezést illetően, többé nem azt kérdezve, hogy mit tehetünk az országunkért, hanem, hogy az országunk mit tesz értünk.

Úgy kezeljük magunkat, mint aki sehova nem kötődik, gyökértelen, és pusztán önérdeket követő gazdasági szereplő. Ez pedig a társadalmaink összeomlásához vezet.

A konzervatívok azt ismerték fel, hogy egy virágzó kultúrának hinnie kell Istenben. A Nyugatnak kereszténynek kell lennie, vagy megszűnik létezni. Magyarország felismerte ezt, keresztény nemzetként határozva meg magát. Amerika pedig alapítása óta mindig is így definiálta magát, akkor is, ha erről az alapvető igazságról az elmúlt években megfeledkezett.

 

Olyan dolgok történnek meg, amelyekkel néhány éve még viccelődtünk. Csak, hogy egyet említsek: amikor biológiai férfiak a nők között versenyeznek, és, ha ezt szóvá teszi, akkor homofóbnak, szélsőségesnek mondják. Vagy éppen, ha csak leírja, megemlíti a „biológiai nő” kifejezést egy egyetemi dolgozatban, és emiatt nulla pontot kap, megbukik, ahogy ez megtörtént itt az Egyesült Államokban. Ilyen dolgokkal csak néhány éve is még viccelődtünk volna.

Ugyanis az eszméknek következményei vannak, ahogy idáig eljutottunk.

Ha nevetséges és abszurd előfeltevésekből indul ki, akkor annak eredménye és a végkövetkeztetés is nevetséges és abszurd lesz.

Csakhogy míg régen nevettünk a nevetséges és abszurd dolgokon, ma felmagasztaljuk, mint komor és örök igazságot. A baj nem néhány éve kezdődött, amikor a Nyugaton elkezdték azt mondani, hogy a kisfiúk tulajdonképpen kislányok is lehetnek. Ez csak egy különösen elborzasztó következménye a nagyon rossz elképzeléseknek.

A gyerekek nemének megváltoztatása következménye annak, hogy felnőttek nemét meg lehet változtatni, ami pedig a következménye annak a meggyőződésnek, hogy egy férfiból lehet nő, és egy nőből valóban lehet férfi.

Egy meglehetősen újszerű embertan a Nyugaton, ami tagadja az évezredek óta létező igazságot. És, hogy jutottunk el arra gondoltra, hogy a férfiból nő, a nőből pedig tényleges férfi válhat? Ez a szexuális forradalom következménye volt, ami tagadta, hogy a nemek egymás kiegészítői lennének, hogy férfi és nő egymás számára teremtettek, és állította, hogy egymással harcban állnak, és egymásnak megfeleltethetők. Következett ez a házasság újraértelmezéséből is, hiszen ha két férfi egybekelése ugyanaz, mint egy férfi és egy nő egybekelése, akkor egy nő tulajdonképpen férfi és vissza. Nem egy bonyolult logikai lánc, hogy eljussunk ahhoz az állításhoz, hogy egy férfiból lehet nő, és nőből férfi. De, hogy jutottunk el a házasság újraértelmezéséhez, és a szexuális forradalomhoz? Ez pedig magából a feminizmusból nőtt ki, ami azt állítja, hogy egy nőnek annyira van szüksége egy férfira, mint „egy halnak a biciklire”, ami azt mondja, hogy a nemek nem egymás kiegészítői, hanem megegyezők és megkülönböztethetetlenek. És hogyan jutottunk el a feminizmushoz? Meg az összes többi csúf „izmushoz”?

A következménye volt annak, hogy elutasítottuk a tartósan létező igazságokat és hagyományokat, amelyek lehetővé tették a civilizációnk virágzását.

Így, ha szeretnénk visszanyerni a nemzetben és civilizációban rejlő nagyságot, akkor nem elégedhetünk meg fél-intézkedésekkel, hanem az eszméket logikai úton a végső következményekig kell követnünk.

Valamint végig kell mennünk az úton, hiszen vagy felkaroljuk az igazságot-jóságot-szépséget, vagy továbbra is megtaláljuk a megalkuvó középutat, a maga hamisságával és bűnösségével.

Kiemelt kép: MCC Feszt

Ajánljuk még