Aktuális

Zárlatos töltő okozhatott tüzet az Óbudai Egyetem kollégiumában

Régóta uralt térségben kérdőjelezhető meg az amerikai dominancia – kicsúszhat az USA kezéből Tajvan is?

| Szerző: hirado.hu
Jóval drágább „mulatság” lehet Amerikának, ha nem fektet kellő energiát és pénzt abba, hogy szorosan maga mellett tartsa a térség biztonsága szempontjából különösen fontos helyen lévő kis szigeteket. Kína élénk figyelemmel kíséri az eseményeket, és kész minden amerikai megingásra hathatós választ adni – ahogy azt korábban már tapasztalhattuk.

Az indo-csendes-óceáni térségben a kínai befolyás egy ideje fokozatosan erodálja azt, amit Washington ez idáig gránitszilárdságúnak hitt. Három egybefüggő szigetország: Palau, Mikronézia és a Marshall-szigetek körülbelül akkora területet foglalnak el, mint az Egyesült Államok kontinentális része. Ráadásul hatalmas folyosót alkotnak a Csendes-óceán középső részén.

A II. világháború vége után két évvel az ENSZ stratégiai jelentőségű területté nyilvánította a szigetcsoportot, és az Egyesült Államok igazgatása alá rendelte. Közel 40 évvel ezelőtt, amikor 1986-ban függetlenné váltak, mindhárom terület társulási szerződést kötött az Egyesült Államokkal, ez volt a szabad társulási megállapodás (COFA), ezért gyakran csak „szabadon társult államokként” hivatkoznak az említett országokra.

Kapcsolódó tartalom

Ezeket az összetett COFA-megállapodásokat jelenleg épp újratárgyalják. Tudni kell, hogy a szabadon társult államok számára az USA pénzügyi és egyéb segítséget nyújt, beleértve azt a jogot állampolgárai számára, hogy az Egyesült Államokban éljenek és dolgozzanak. A támogatás összegét és típusait rendszeresen újratárgyalják, ez folyik most.

Washington felelősséget vállal a három ország védelméért is, ami magában foglalja azt a jogot, hogy megakadályozza a külföldi katonai jelenlétet a COFA-államok mindegyikében. E terület ellenőrzése nélkül Amerika védelmi pozíciója az indo-csendes-óceáni térségben szinte tarthatatlanná válna. És Tajvan elfoglalásának megakadályozása is szinte lehetetlen lenne.

Ahogy az amerikai haditengerészet egy volt hírszerző tisztje fogalmaz: „Ha elveszítjük a COFA-államokat, akkor búcsút inthetünk Tajvannak.”

Az elmúlt 30 évben Kína erősen megkörnyékezte az Egyesült Államok védernyője alatt levő csendes-óceáni államokat, és – hangsúlyozza az Asia Times amerikai szerzője – az USA ma már talán el is veszítette őket.

Elvben az is lehetséges, hogy a társult országok egyszerűen visszamondják a COFA-megállapodásokat.

És Kína erre bátorítja is őket. Amennyiben nem születik megállapodás, olyan alapvető szolgáltatások kerülnek veszélybe, mint a posta, az oktatási programok, de leállhat az egész légi közlekedés is.

Grant Newsham nyugalmazott amerikai tengerésztiszt és diplomata szerint az amerikaiaknak elő kéne venniük a csekkfüzetet, hiszen ez a legjobb alku, amit az Egyesült Államok valaha is kötött. A COFA-megállapodások megújításához szükséges pénzösszeg is „csekély”, 7,1 milliárd dollár (mintegy 2300 milliárd forint) három országra és húsz évre elosztva. Ez országonként kevesebb mint 117 millió dollár évente, melynek egy része visszakerül az amerikai szolgáltatókhoz – húzza alá Newsham.

Kapcsolódó tartalom

Amennyiben mégsem így alakul, az amerikaiaknak számolniuk kell azzal, hogy jóval több hajót, tengeralattjárót, repülőgépet kell állomásoztatniuk a térségben. De ott vannak a szárazföldi csapatok is, melyekből minden egyes országban kellene tartani legalább egy zászlóaljat, hogy „rendet tartsanak.” Katonai építkezésekre is szükség lenne a régióban, méghozzá azért, hogy a megszálló erőknek legyenek olyan létesítményeik, amelyekben lakhatnak, és amelyekből elvégezhetik a rájuk bízott feladatokat. Szükség lenne továbbá rakétákra és védelmi rendszerek telepítésére is.

Ott van még az Egyesült Államok által elvesztett jó hírnév értéke is, emlékeztet a szerző, ami abból adódik, hogy megszálló erővé kell válnia. Ráadásul egy olyan területen, ahol az amerikaiak egykor jó hírnévnek örvendtek.

A COFA-államok képviselőinek találkozója a mikronéziai Koloniában 2019 augusztusában. Balról jobbra: Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, David Panuelo mikronéziai elnök, Hilda Heine Marshall-szigeteki elnök és Raynold Oilouch palaui alelnök (Forrás: Wikipédia)

Egy másik költség abból adódna, hogy jó eséllyel többen megkérdőjeleznék, Amerika komolyan gondolja-e érdekei védelmét és vigyáz partnereire, valamint utánpótlási vonalaira. Térségbeli szövetségesei nem egyszerűen úgy fogják látni, hogy az USA megingott, hanem hogy visszavonult. Ezután vélhetően sokkal kevésbé lennének együttműködők a nagyhatalommal.

Végül a legnagyobb ár, ha a szóban forgó terület megtartásához vagy visszaszerzéséhez háborúra van szükség.

Ez esetben a költségek mindenképp az egekbe szöknek, akárcsak mondjuk Afganisztán esetében, ahol évi 45 milliárd dollárt költött el az amerikai kormányzat. Még súlyosabb helyzet alakulna ki, ha Tajvan is „elveszne” a történtek miatt, ami hatalmas csapás volna Amerika számára az indo-csendes-óceáni térségben, nem is beszélve a globális presztízséről.

Kapcsolódó tartalom

Az egykori tengerésztiszt emlékeztet, az 1990-es évek elején az Egyesült Államok visszautasította a Fülöp-szigetek azon kérését, hogy a katonai létesítmények éves bérleti díját évi 116 millió dollárral emelje meg. Ez egy olyan alku volt, amit az amerikaiak nem fogadtak el, Kína pedig felfigyelt erre, és katonai bázisokat hozott létre a sziget környékén. Napjainkban Manila gyakorta panaszkodik arra, hogy folyamatos kínai „zaklatások” érik.

Kiemelt kép: A Theodore Roosevelt, a Ronald Reagan és a Nimitz amerikai repülőgép-hordozókat kísérik Aegis típusú rakétavédelmi rendszerrel felszerelt amerikai hadihajók a dél-koreai haditengerészettel tartott hadgyakorlaton a Csendes-óceánon, a Koreai-félsziget közelében 2017. november 12-én (Fotó: MTI/EPA/Amerikai haditengerészet/Aaron B. Hicks)

Ajánljuk még