Aktuális

Kényszerleszállást hajtott végre Lengyelországban egy amerikai drón

Volt francia kémfőnök: Franciaország elesett, „végzetes koktél” jött létre

| Szerző: hirado.hu
Megdöbbentően őszinte interjút adott Pierre Brochand a Le Figarónak. Az egykori kémfőnök, nagykövet szerint klasszikus migránslázadás zajlik szülőföldjén, amely végzetes elegyet alkot a befogadó, liberális társadalom, valamint az eltérő kulturális hátterű népes diaszpórák találkozásának formájában. Pierre Brochand szerint a bevándorlók kemény magja sosem fog integrálódni, asszimilálódni, és irányítószerveik épp ezt várják el tőlük. Szerinte jelenleg egyfajta lázadás zajlik, amelynek megelőzésére a francia politika irányítói és a társadalom sem tett semmit.

Bronchand úgy véli, az, ami most Franciaországban történik, az az ott élő nem európai származású fiatalok lázadása a francia nemzetállam ellen. Másképpen:

klasszikus migránslázadás.

A helyzet robbant, és ez a bevándorlással kapcsolatos több évtizedes vakság és propaganda eredménye, amelynek következményeit az egykori budapesti francia nagykövet szerint soha nem mérték fel reálisan. Ahogy fogalmaz, egy

„végzetes koktél” jött létre a nyitott és a demokrácián alapuló társadalom, valamint a teljesen más kulturális háttérrel rendelkező, népes diaszpórák bevándorlása közötti találkozásból. Pesszimista hangulatú elemzését olvasva könnyen arra a következtésre juthat bárki, hogy már túl késő, és Franciaország elesett.

Kapcsolódó tartalom

A volt kémfőnök a Res Publica Alapítvány által szervezett, Egy valódi bevándorlási politikáért című konferencián tartott előadásában nemrégiben arra szólította fel a politikusokat, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint a múltban, és megoldást is javasolt a Franciaország történelmében példátlan válságra. Arról beszélt, hogy a migráció betiltása, azaz a határok lezárása az elővigyázatosság elvének nevében Franciaországban soha nem került komolyan megfontolásra, humanista és a gazdasági megfontolások miatt. Ugyanígy nagyon gyorsan, önkéntes alapon feladták az asszimilációt is, ugyanis a hatalmas migránstömeget már nem lehetett így kezelni.

Bronchard szerint a bevándorlók keménymagja sem nem asszimilálódik, sem nem integrálódik, nem működik együtt a befogadó társadalommal, és ennek következtében a disszidensség kettős dinamikája alakul ki. E folyamat egyik hajtóereje az, hogy nincsenek visszatérési kötöttségek. Ezeknek a csoportnak az irányítószervezetei

nyomás alá helyezik őket, eredeti erkölcseik, meggyőződésük és életmódjuk követését várják el tőlük, miközben egyre inkább eltávolítják őket a befogadó ország normáitól.

Pierre Brochand egyértelműen és tényszerűen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ezek az enklávék folyamatosan saját lavinaeffektust generálnak, a (migráns közösségek) nagyfokú természetes szaporodásának és a jogszabályi környezetnek köszönhetően, hogy mást ne említsünk, mint a családegyesítés gyakorlatát. A volt kémfőnök szerint az „elszakadás felé tartó menetelés” megdöbbentette a francia politikai elitet, és hosszú távú megoldások helyett rövid távon gondolkodott, pénzügyi és egyéb támogatásokkal meg akarta vásárolni a társadalmi békét.

„De mindig ugyanaz a régi lemez forog. Amikor a diaszpórák mértéktelenül felduzzadnak (2005 óta legalább 5 millió további bevándorlót fogadtak be), és elérik azt a kritikus tömeget, amely ráébreszti őket ellenállhatatlan erejükre, vagy amikor a többségi táradalom részéről tett kompromisszumok és egyoldalú engedmények a gyengeség beismeréseivé válnak, akkor ez túlkapásra sarkallja a diaszpórákat. Egymással versengő, szuverén ellentársadalmak jönnek létre ugyanabban az egy és oszthatatlan térben. Ez az az a pillanat, amikor – ahogy Brochand találóan fogalmazott – lerepül a fazék teteje és felrobban…”

Érdemes megjegyezni, hogy az

elszigetelt zavargások negyven éve mindennaposak Franciaország valamennyi szegletében, ezeket technokrata nyelven városi erőszaknak nevezték el, és ez olyannyira így maradt, hogy ma már senki sem fordít figyelmet ezekre a kisebb-nagyobb összecsapásokra, bandaháborúkra, kábítószer-elosztási területekért folyó harcokra, mintha ezek a táj részei lennének. Mintha ez lenne a normalitás.

Kapcsolódó tartalom

Kísérteties a hasonlóság azokkal a zavargásokkal, amelyeket az amerikai gettókban figyelhetünk meg. Ugyanaz a kizárólag városi környezet, és az éjszaka utáni ugyanolyan vonzalom jellemzi a francia lázadásokat, mint ahogy a világ összes gerillaharca működik, de van egy komoly eltérés is:

a halált okozó lőfegyverek használatának gyakorlatában az Egyesült Államok jóval megengedőbb, eltér a francia gyakorlattól. A mi rendfenntartó erőink a maximális mozgósítás ellenére is erőtlenek. Továbbra is szeretnénk hinni abban, hogy ez a robbanás spontánnak tekinthető, a felkelők mögött nem áll nemzeti koordinátor vagy militáns csoport, sem egy központi bizottság vagy iszlám döntőbizottság, sem a drogkereskedők szindikátusa

− mondta Brochand.

Ami a méreteket illeti, a hivatalos statisztikák azt sugallják – ez a kérdés nyilván a történészek számára ellenőrizendő –, hogy az 1789-es forradalom, de legalábbis a II. világháború utáni felszabadulást követő hetek óta semmi hasonló nem történt a francia városokban.

Különösen a bűnözés dimenziójának rendkívüli kiterjedése, az önkívületi állapotba került diaszpórák járványszerű túlbűnözése okozott döbbenetet. Sajnos nincsenek pontos számaink arról, hogy hányan vettek részt ezekben a kegyetlen lázadásokban, de a szám nagyjából százezer és kétszázezer fő közé tehető, ami biztos:

abszolút kétségessé teszi a médiumok és a baloldali, ultraliberális politikusok által közkedvelt csekély kisebbség közhelyét.

Az egykori nagykövet szerint a zavargások megjelentek kis, korábban csendesnek számító franciaországi településeken, amely aggasztó képet ad a bevándorlás mértékéről. Ráadásul – közli Brochand szavait az Origo – a nagyvárosok központjában is megjelentek a zavargók, a rendbontók, ott, ahol eddig ez egyáltalán nem volt jellemző.

Pierre Brochand meglátása szerint akadnak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy polgárháborús állapotok jelentkeznek Franciaországában, ám a kifejezés használatát elutasítja. Véleménye szerint

a jelenlegi helyzet a francia nemzetállam ellen, a területén jelen lévő nem európai származású fiatalok jelentős részének felkelése vagy fellázadása.

Az egykori kémfőnök kételkedik abban, hogy Franciaország levonja a megfelelő konzekvenciákat a zavargásokból – olvasható az Origo cikkében.

Kapcsolódó tartalom

Kiemelt kép: Zavargások Franciaországban 2023 júniusában. Nanterre, 2023. június 29. (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

Ajánljuk még