Az oroszországi rendszerváltás a 2014-es ukrajnai Majdan-forradalom óta az amerikai külpolitika globalista szárnyának egyik fő célkitűzése. Joe Biden elnök 2022. március 26-án egyértelműen kijelentette: Putyin nem maradhat hatalmon a február 24-i ukrajnai invázió után.
Kapcsolódó tartalom
A Wagner-csoport hétvégi lázadása most újra felszínre hozta a médiában az oroszországi rendszerváltást, így megint szóba került, hogy Putyint leválthatják. Azonban miután Jevgenyij Prigozsin Wagner-főnök elfogadta az Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök által javasolt alkut, lefújta a főváros felé irányuló menetelést, és Moszkva legközelebbi szövetségeséhez menekült – Putyin azonban még mindig a helyén van.
A Wagner-csoport orosz zsoldoshadsereg katonái elhagyják Rosztov-na-Donut 2023. június 24-én. Jevgenyij Prigozsin, a magánhadsereg vezetője visszarendelte embereit, akik, mint mondta, 200 kilométerre közelítették meg Moszkvát (Fotó: MTI/EPA/Arkagyij Budnyickij)Mindebből az következik – az Asia Times szerint –, hogy az orosz politika inkább az ultranacionalista jobboldal felé tolódott, ami súlyos stratégiai kockázatokat vet fel, beleértve a taktikai atomfegyverek használatának nagyobb valószínűségét is.
A cikkben azt is megemlítik, hogy az orosz nacionalizmus csúnyábbik arcát mutatja az ukrán Majdan óta, amelyet a korábbi amerikai külügyminiszter-helyettes, Victoria Nuland és kollégái Putyin megbuktatásának előjátékaként kezeltek. A Viktor Janukovics megválasztott ukrán elnök elleni, az amerikaiak által támogatott puccs veszélyeztette Oroszország fennhatóságát a Krímben, amely a fekete-tengeri flottájának otthona, és arra késztette Oroszországot, hogy annektálja a félszigetet, amely Nagy Katalin cárnő uralkodása óta orosz terület– írják.
Prigozsin tükrözi az orosz fegyveres erőkben és a társadalom egyes részeiben egyre növekvő konszenzust arról, hogy Putyin nem mutat kellő erőt azokkal a nyugati tervekkel szemben, amelyek Oroszország ellen irányultak. Ezen csoportok egyik emblematikus figurájának számít Ramzan Kadirov csecsen hadúr is, akit Putyin rávett, hogy küldjön csapatokat Moszkva védelmére Prigozsin fővárosba vonulásával szemben. Kadirov és Prigozsin szövetségesek voltak Putyin katonai vezetésével szemben, agresszívabb és határozottabb fellépést követelve Ukrajnában az óvatosnak vélt Kremlhez képest.
Kapcsolódó tartalom
Az Asia Times cikkében felhívja arra is a figyelmet, hogy Prigozsin több mint egy hét alatt képes volt összeállítani egy katonai konvojt Putyin tudta nélkül. Még inkább figyelemre méltó, hogy egyetlen orosz katonai erő sem állt Moszkva és Rosztov között, amikor a konvoj Moszkva 200 kilométeres közelébe ért, kivéve néhány helikoptert, amelyek közül hármat a Wagner-erők lelőttek.
És ami még kiemelkedő, hogy Putyinnak Prigozsin szövetségesét, Kadirovot kellett felkérnie a főváros védelmére, mielőtt kompromisszumot kötött Lukasenkával, és ejtett minden vádat a Wagner-csoport ellen. Úgy tűnik, hogy Oroszország állandó hadserege tétlenül ült, és hagyta, hogy Prigozsin üzenjen Putyinnak.
Kapcsolódó tartalom
A moszkvai nacionalista „Nagy Oroszország” eszme képviselői úgy gondolják, hogy Putyin „puhány” a Nyugattal szemben. A cikkben ezzel kapcsolatban felidézik, Putyin 2000-ben kérvényezte Bill Clinton akkori amerikai elnöknél, hogy Oroszország csatlakozhasson a NATO-hoz, amit az amerikaiak elutasítottak. Az orosz elnök ígéretet kapott Washingtontól, hogy nem avatkozik be Ukrajnában, amit a Bush-kormányzat megszegett, amikor támogatta a 2004-es ukrán narancsos forradalmat. Érdemes felidézni azt is, hogy Putyin megállapodást kötött Angela Merkellel kancellársága idején, hogy a Minszk II. révén garantálja Ukrajna orosz ajkú kisebbségének biztonságát és jogait, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2022-ben angol–amerikai támogatással visszautasított.
Az Asia Times szerint a Prigozsin-lázadás most Putyint az orosz nacionalistáktól teszi függővé. Ha megbuktatják,
utóda nem egy olyan liberális demokrata lesz, amilyenről Washington álmodik, hanem egy orosz nacionalista, aki abszolút győzelemre tör Ukrajnában, valószínűleg még akkor is, ha ehhez taktikai atomfegyverek bevetésére lesz szükség.
Kapcsolódó tartalom
Putyin leváltása esetén már csak azért is ez a forgatókönyv a legvalószínűbb, mert Oroszországban nincs jelentős liberális áramlat. Az uralkodó orosz elit tagjai egy újjáéledt „Nagy Oroszországról” álmodnak. Baljóslatú, hogy ezt az eszmét több különböző csoport is magának vallja.
Ezekhez a csoportokhoz tartozik a már korában említett filozófus, Alekszandr Dugin, a csecsen vezető, Kadirov, a nyugdíjazott volt orosz zászlós tisztek, és a Wagner-főnök, Prigozsin is, akik Putyin katonai gyenge kezűségét és az általa kiválasztott parancsnokok teljesítményét kifogásolják – írják a cikkben.
Ami összetartja ezt a vegyes koalíciót, az egy eszme: Oroszországnak mindenáron le kell győznie Ukrajnát, és a háború csak a volt Szovjetunió nyugati határainál aratott győzelemmel érhet véget.
A cikkben arra is felhívják a figyelmet, hogy Oroszország 2000 taktikai atomfegyverének esetleges bevetése nem pusztán a média spekulációinak kérdése. A „nagy orosz” nacionalizmus legjelentősebb szócsövei követelik bevetésüket.
Például a már említett Dugin a Telegram-oldalán 2023 márciusában közzétett bejegyzésében
a teljes orosz katonai erő általános mozgósítását, a hadigazdaságra való átállást, a internálásokat és taktikai atomfegyverek bevetését követelte, ha más intézkedések nem vezetnek eredményre.
Dugin azt írta: „tegyünk meg mindent a nem stratégiai nukleáris fegyverek” használatának elkerülése érdekében, de szükség esetén használjuk őket. Oroszországnak „készen kell állnia a stratégiai nukleáris fegyverek alkalmazására is” – fogalmazott. Mint ismert Dugin lánya 2022 augusztusában halt meg, amikor egy bomba robbant autójában. A támadás valódi célpontja minden bizonnyal maga Dugin lehetett.
Alekszandr Dugin orosz ideológus a meggyilkolt lánya, Darja Dugina újságíró, filozófus ravatalánál a moszkvai osztankinói tévétoronyban 2022. augusztus 23-án. A 29 éves újságírónővel pokolgépes merénylet végzett augusztus 20-án. Az orosz biztonsági szolgálat (FSZB) az ukrán állampolgárságú Natalja Vovkot gyanúsította meg Dugina meggyilkolásával (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)Talán azt is kijelenthetjük, hogy Oroszország háborúja Ukrajnával gyakorlatilag az Orosz Föderáció és a NATO közötti háború. Oroszország egy olyan ukrán hadsereg ellen harcol, amelyet az Egyesült Államok és más NATO-országok fegyvereztek fel, képeztek ki, és fizetnek ma is.
Az Oroszország elleni szankciókat pedig – beleértve a teljes hadüzenet nélküli, példátlan módon lefoglalt mintegy 500 milliárd dollárnyi orosz devizatartalék elkobzását – úgy tervezték, hogy szétzúzzák Oroszország harcképességét.
Az orosz közvélemény jelentős része úgy véli, hogy a nyugati cél ebben a háborúban a rendszerváltás kikényszerítése Oroszországban, és potenciálisan az etnikailag sokszínű és földrajzilag messze fekvő Orosz Föderáció feldarabolása.
A kérdés, hogy mi a jobb a Nyugatnak: ha Putyin marad, vagy ha egy sokkal markánsabb katonai beavatkozást kikényszerítő, radikálisabb vezető elit kerül az Orosz Föderáció élére?
Kapcsolódó tartalom
Forrás: Asia Times
Kiemelt kép: Győzelem napi parádé a Vörös téren 2007. május 9-én (Fotó: Dima Korotayev/Epsilon/Getty Images)