Időjárás

Visszatér a nyári idő, mutatjuk, hány fok várható

Kiűzték az amerikai helikoptereket, hogy aztán beengedjék a jenki nagytőkét – Így lett a kommunista Vietnam az Egyesült Államok egyik legfontosabb partnere

| Szerző: Vizvári Soma
Vietnam komoly tapasztalatokkal rendelkezik azzal kapcsolatban, milyen nagyhatalmak útjába kerülni, talán ezért is ragaszkodik annyira semlegességéhez. Az elköteleződés helyett a lavírozás politikája pedig úgy tűnik, kifizetődő. Ma az Egyesült Államok tizedik legnagyobb kereskedelmi partnere Vietnam. A hirado.hu-nak Klemensits Péter, az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa magyarázta el, hogyan jutott idáig a két ország a háborús vérontás emlékei ellenére.

„Magunk mögött hagyhatjuk a múltat (…) , de teljesen nem feledhetjük el azt” – mondta a Vietnamban hősként tisztelt tábornok, Vo Nguyen Giap még 2000-ben az amerikai–vietnami kapcsolatokról.

A franciák elleni indokínai és az amerikaiakkal vívott vietnami háború veteránja, Vietnam korábbi honvédelmi minisztere, akit csak Vörös Napóleonként szokás emlegetni, élete vége felé letette a garast az Egyesült Államok és a kommunista délkelet-ázsiai ország gazdasági közeledése mellett. Persze csak a fentebb idézett vezérelvet szem előtt tartva.

Vietnam történelmében márpedig sok minden van, amit ugyan – ha az aktuális helyzet úgy kívánja – érdemes zárójelbe tenni, de az éber túlélési ösztönök által diktált vastörvények szerint soha nem szabad feledni.

Ez, a nagyhatalmak természetét jól ismerő, ezért óvatos, lavírozó külpolitika jellemző a mai Vietnamra, és mint kiderült, a délkelet-ázsiai állam rendkívül jól profitál belőle.

Vo Nguyen Giap, a „Vörös Napóleon” (Fotó: Pictures From History/Universal Images Group via Getty Images)

A nagy mutatvány: egyszerre Kína és az USA legfontosabb kereskedelmi partnerei közé kerülni

Amikor az amerikaiak rohamtempóban elhagyták Dél-Vietnam központját, Saigont (ma Ho Si Minh-város) – és épp alapanyagot szolgáltattak azoknak a videófelvételeknek, amelyek – illusztrálva az Egyesült Államok beavatkozó külpolitikájának kudarcát – évtizedekre beleégtek a világ közös emlékezetébe, még kevesen gondolták, hogy a 2020-as évekre a nyugati világot vezető Egyesült Államok és a kommunista Vietnam egymás legfontosabb kereskedelmi partnerei lesznek.

Márpedig ez a helyzet. Egészen pontosan

ma Vietnam az Egyesült Államok tizedik legnagyobb kereskedelmi partnere,

ahogy arra Scot Marciel, az USA egyik fontos távol-keleti diplomatája felhívta a figyelmet nemrég egy elemzésében.

Az utóbbi időben ráadásul arról is egyre több szó esik, hogy Washington és Hanoi kapcsolatait magasabbra, a stratégiai partnerség szintjére kellene emelni.

A témát a közelmúltban az amerikai Brookings Institute, az Egyesült Államok külpolitikájával foglalkozó befolyásos think tank is népszerűsítette egy írásában.

Kapcsolódó tartalom

„Az elmúlt évtizedben az amerikai–vietnami kapcsolatok virágoztak. Miután 2016-ban Washington feloldotta a Vietnammal szembeni fegyverzeteladási embargót, a Trump-adminisztráció szintén a kapcsolatok erősítése mellett tette le a voksát, amit Biden is folytatott. Gazdasági értelemben az amerikaiak jóindulata (hiszen Kína ellen szükségük van Vietnamra) szintén sokat jelent az ország számára” – nyilatkozta a hirado.hu-nak Klemensits Péter, az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa, Délkelet-Ázsia kutatója.

„Az új »stratégiai« megállapodás önmagában nem jelentene átfogó változást az amerikai–vietnami kapcsolatokban, inkább a 2010-es években meginduló gazdasági és katonai, valamint a külpolitikai együttműködés fokozását jelentené, egyúttal az

USA hivatalosan is bekerülne abba a nagyhatalmi körbe, amelyet Vietnam a legfontosabb nemzetközi partnereként tart számon”

– tájékoztatott Klemensits.

Vietnam ugyanis eddig az ENSZ BT két állandó tagjával – Kínával 2008-ban és Oroszországgal 2012-ben – kötött átfogó stratégiai partnerséget. További kettővel pedig stratégiai partnerséget: 2010-ben az Egyesült Királysággal és 2013-ban Franciaországgal.

Kelemensits Péter elmondta, optimista vélemények szerint 2023 második felében sor kerülhet a megállapodásra, az Amerikával kötött megállapodásra is, de ez jelenleg véleménye szerint nem valószínű, inkább csak az elkövetkezendő években lehet rá esély.

Ettől függetlenül – ahogy azt az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársától megtudtuk – 2002 óta az Egyesült Államok Vietnam első számú exportpiaca.

Az amerikai–vietnami kétoldalú kereskedelmi megállapodás 2001-es hatálybalépése óta a két ország közötti kereskedelem drámaian megnőtt,

és 2023-ban várhatóan már a harmadik egymást követő évben meghaladja a százmilliárd dollárt. Hasonló mértékben nőttek az ázsiai országban az amerikai befektetések is.

Ugyanakkor az USA egyik legjelentősebb ellenfele, Kína Vietnam legnagyobb kereskedelmi partnere (a kereskedelem 22%-a irányul Kínába); ráadásul a turisták 29,5 százaléka kínai.

Kína alapvetően igyekszik megőrizni gazdasági pozícióját Vietnamban, de Hanoi részéről sincs törekvés arra nézve, hogy leépítse a gazdasági kapcsolatokat – mondta a Délkelet-Ázsia-kutató.

Vietnamban diktatúra van, Amerika pedig továbbra is demokráciát exportálna

Az amerikai–vietnami együttműködésnek persze vannak korlátai. „A gazdasági téren elért sikerek ellenére Vietnam mindeddig óvatos volt az USA-val való stratégiai partnerség megkötésével kapcsolatban. Sokan ezt a vonakodást az esetleges kínai megtorlástól való félelemnek tulajdonították, de Hanoi megfontolásai túlmutatnak a puszta pekingi reakciók miatti aggodalmon.

Valójában Vietnam inkább az USA belső beavatkozása miatt aggódik, a két nemzet stratégiai partnerségével kapcsolatban”

– fogalmazott Klemensits Péter.

Mint mondta, Hanoi szerint Washington túlzott figyelmet fordít a sajtószabadságra, a vallásszabadságra és az emberi jogokra, ez pedig az ország belügyeibe való beavatkozásnak tekinti. Vietnam elsődleges céljai a stratégiai autonómia, a gazdasági növekedés és a kommunista párt uralmának megőrzése.

Vietnam semleges és az is akar maradni (és Kína is azt akarja)

Vietnam semleges országnak tekinti magát a „négy nem” politikája alapján:

1. nem köt katonai szövetséget,

2. nem áll egyik hatalom mellé sem, annak érdekében, hogy ellensúlyozza a másikat,

3. nem hoz létre külföldi katonai támaszpontot vietnami területen,

4. és nem alkalmazhat erőszakot vagy fenyegethet erőszakkal a nemzetközi kapcsolatokban – tudtuk meg Kelemensits Pétertől.

„Kína megérti Vietnam kényes egyensúlyozását,

és kétféle módon igyekszik megerősíteni Vietnam semlegességét. Először is, igyekszik tompítani a két ország közötti biztonsági nézeteltéréseket, hogy csökkentse az USA és Vietnam közeledését a biztonsági kérdésekben. Kína tehát azt szeretné, ha Vietnam továbbra is ragaszkodna a »négy nem« politikájához. Másodszor, hangsúlyozza a Kínai Kommunista Párt (KKP) és a Vietnami Kommunista Párt (VCP) közös ideológiai értékeit, és

igyekszik megerősíteni Hanoi félelmét az USA által támogatott színes forradalomtól, annak érdekében, hogy távol tartsa Vietnamot az amerikai tábortól”

– fogalmazott a szakértő.

Mindennek komoly jelentősége van a katonai együttműködések terén is. Klemensits Péter szerint „Hanoi mérlegelni fogja azokat a pragmatikus előnyöket, amelyeket a korszerűsítésből nyerhet, mint például a dél-kínai-tengeri kínai követelésekkel szembeni hatékonyabb fellépés képessége, vagy a védelem megerősítése a legmodernebb amerikai haditechnikai eszközök beszerzésével. Amennyiben a két partner ilyen katonai megállapodásra jut, az nem lehet ellentétes Vietnam azon politikájával, amely tiltja a katonai szövetségekhez való csatlakozást, és hogy bármely nemzet katonai támaszpontokat létesítsen vagy Vietnam területét elrettentő eszközként használja másokkal szemben”.

Hiába a háború emléke, az amerikai soft power még Vietnamban is jól működik

Vietnam ragaszkodása a semlegességhez kőkemény és véres történelmi tapasztalatokon alapul. Nem véletlen, hogy igyekszik távolságot tartani minden nagyhatalomtól és inkább egyensúlyra törekszik közöttük.

Az Egyesült Államokkal nem is olyan régen még háborúban álltak, bizonyára még szép számmal akadnak olyan vietnamiak, akik átélték a háború borzalmait. És, ugyan az USA mint demokrácia harcolt az emberiességellenes kommunista ideológiával szemben, ám ez nem azt jelenti, hogy minden esetben sikerült tiszteletben tartaniuk az amerikaiaknak az emberi jogokat a vietnami háborúban.

Ahogy Magyarics Tamás egyetemi tanár, Amerika-szakértő fogalmazott a Rubicon történelmi folyóirat 2022., 7–8. havi számában megjelent cikkében: „Az észak-vietnamiak és a dél-vietnami gerillák az 1950-es évek végétől gyilkosságok sorozatát hajtották végre dél-vietnami hivatal­nokok és kormánytisztviselők ellen az ellenfél terrorizálása érdekében. 1967-től kezdődően az amerikaiak és a dél-vietnamiak is átvették ezt a módszert. Az ezt követő hat évben a Phoenix hadművelet során – amelyet a későbbi CIA-igazgató, William Colby irányított – a speciális amerikai és dél-vietnami alakulatok körülbelül 67 000 ellenségesnek vélt embert »semlegesítettek«. Közülük

nagyjából 20 000 embert gyilkoltak meg vagy kínoztak halálra. Az is előfordult, hogy helikopterből dobták ki a gerilla- vagy kollaboránsgyanús áldozataikat.

Ugyanakkor ún. kihallgatóközpontokat is felállítottak, amelyekben mindenféle vádemelés nélkül tartottak fogva embereket, és próbáltak különböző információkat kihúzni belőlük. A Phoenix hadművelet mellett hasonló, de kisebb arányú akciókra is sor került; így a Cherry-projekt keretében az észak-vietnamiakkal állítólagosan kollaboráló kambodzsaiakat gyilkoltak meg, míg az Oak-projekt során a Hanoival együttműködő dél-vietnamiakat próbálták »levadászni«.”

Egy vietnami nő könyörög egy amerikai katonának, hogy könyörüljön a fián, akit tévedésből vietkongként tartóztattak le (Fotó: Photo12/Universal Images Group via Getty Images)

Kínával viszont Vietnam szembenállása még ennél is mélyebb gyökerű.

A Rubicon ugyanazon számában írta Salát Gergely sinológus a következőket:

„…Vietnam története kis túlzással Kína-ellenes szabadságharcok sorozata, ezen országokban a legnagyobb nemzeti hősök a kínaiakkal szembeni hőstetteikkel írták be magukat a történelemkönyvekbe.”

Klemensits Pétert arról kérdeztük, melyik „ellenségképnek” van ma erősebb hagyománya a vietnami nép körében.

„Az idősebb generáció még élénken emlékszik a háború borzalmaira, ők még inkább tekintenek az USA-ra mint ellenségre. A fiataloknál már más a helyzet,

ők már az USA-val való együttműködés jegyében nőttek fel. A nép körében Kína számít az ősi ellenségnek, főleg, hogy például a dél-kínai-tengeri viták miatt ma is komoly nézeteltérések vannak a két ország között, még ha a két kommunista párt között alapvetően nem is ellenséges a viszony. Különböző felmérések szerint a lakosság döntő többsége az Amerikával való szorosabb együttműködést támogatja.

Az amerikai soft power itt is erősen érezhető, a vietnamiak többsége ezen nőtt fel, Kína ezen a téren is háttérben van”

– fogalmazott az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.

Kapcsolódó tartalom

Kiemelt kép: Saigon 1975-ös elestét megelőzte a városban tartózkodó szinte teljes amerikai civil és katonai személyzet, valamint a déli rezsimhez kötődő civilek tízezreinek evakuálása (Fotó: Pictures From History/Universal Images Group via Getty Images)

Ajánljuk még