Az ezredforduló utáni amerikai elnökök, vagyis George W. Bush, Barack Obama és Donald Trump intézményesítették a nagyszabású kommunikációt Kína és az Egyesült Államok között, amit jól mutat egyebek mellett az a tény is, hogy több tucat magas rangú tisztviselő rendszeresen találkozott és egyeztetett egymással. Persze a legvitatottabb kérdésekben (pl. Tajvan, vagy az amerikaiak számára igencsak fontos szellemi tulajdonról szóló vita) nem született egyetértés, ám a tisztviselők megértették egymást, és alapvetően kezelhetővé tették a nézeteltéréseket – írja az Asia Times.
A szerző, William H. Overholt Kína-szakértő szerint amikor Donald Trump lett az elnök, Hszi Csin-ping kínai vezető eltökélten törekedett arra, hogy a kommunikáció nyitott és konstruktív maradjon, és kezdetben Trump is pozitívan nyilatkozott Hsziről. „Hszi elnök úr egy briliáns ember” – jelentette ki például egyszer. A 2020-as davosi fórumon a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról a következőképp fogalmazott: „Kínával a kapcsolatunk valószínűleg soha nem volt még ilyen jó. Ő [Hszi] Kínáért dolgozik, én pedig az USA-ért, de ettől eltekintve kedveljük egymást.”
Később aztán Trump hozzáállása megváltozott, a párbeszéd el-elmaradozott, és miután Joe Biden került az elnöki székbe, az intézményesített párbeszéd teljesen megszűnt.
Hszi Csin-ping kínai elnök és Donald Trump amerikai elnök (Fotó: MTI/EPApool/Thomas Peter)Igencsak zavarba ejtő belegondolni abba – írja Overholt –, hogy a hidegháború idején, és még utána is sok évig nagy szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező szakértők (pl. Kissinger, Brzezinski, Scowcroft) segítették a hivatalban levő elnököt a Kínával kapcsolatos döntések meghozásában. Ennek a „hagyománynak” Obama vetett véget, de Trump is követte példáját.
Biden aztán azt is kijelentette, hogy Kína Amerika legfőbb ellenfele, de nem áll szándékában kinevezni egy olyan tanácsadót, aki alaposan ismeri az ázsiai óriást.
Külügyminisztere, nemzetbiztonsági tanácsadója, valamint a CIA igazgatója a Közel-Kelettel és Európával kerültek közelebbi kapcsolatba; védelmi minisztere pedig szintén a Közel-Kelettel foglalkozott tudományos munkáiban. Még Biden kínai nagykövete is a Közel-Keleten és Európában építgette karrierjét kinevezése előtt.
Kapcsolódó tartalom
A vezetői szint alatt még rosszabb a helyzet, véli Overholt. A hírszerzési és védelmi minisztériumi tisztviselők szerint annyira megszigorították a nemzetbiztonsági átvilágítás menetét, hogy azok számára, akik valódi Kína-szakértelemmel és értékes tapasztalatokkal rendelkeznek, csaknem lehetetlen megkapni a szükséges engedélyeket.
„Az USA szinte elvakította magát”
– szögezi le a szerző.
Alapvető különbség Trump és Biden között, hogy előbbi mindig az alkura törekedett, vagyis az általa meghirdetett kereskedelmi háború az egyenlőtlenségek megszüntetéséről szólt, és amikor Peking neki tetsző lépéseket tett, akkor a kereskedelmi háború is ezzel arányosan enyhült.
Biden ezzel szemben semmiféle alkut nem ajánl, hanem inkább különböző szankciókkal eszkalálja a helyzetet. Amelyek egyébként – teszi hozzá Overholt –, a valóságban nem is működnek.
Kapcsolódó tartalom
Szakértelem híján Washington gyakran csapongónak tűnik, és a fejlődő világ vezetői, akik rendszeresen részesülnek kioktatásban amerikai részről, egyre inkább elfordulnak a világ első számú hatalmának narratívájától.
Sokan hitelt adnak például annak az érvelésnek, hogy a legfőbb probléma Európában és Ázsiában is az Egyesült Államok azon törekvése, hogy bekerítse és végső soron térdre kényszerítse ellenfeleit.
Ezért Latin-Amerika, Afrika és a Közel-Kelet jelentős része Kínához csatlakozott az Oroszországgal szembeni amerikai szankciókkal szemben – hangsúlyozza a szerző.
Jacob Zuma dél-afrikai elnök, Narendra Modi indiai miniszterelnök, Michel Temer brazil, Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai, Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi, Alpha Conde guineai, Enrique Pena Nieto mexikói, Emomali Rahmon tadzsik elnök és Prajuth Csan-ocsa thaiföldi miniszterelnök (b-j) a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS-országok csúcstalálkozóján Hsziamenben 2017. szeptember 5-én (Fotó: MTI/EPA pool/Fukuhara Kenzaburo)A legfontosabb probléma természetesen Tajvan. Henry Kissinger arra figyelmeztet, hogy Tajvan miatt egyre inkább a háború közelébe csúsznak a felek.
A Biden-kormányzat teljesen elutasította a korábban oly sikeresen letárgyalt kompromisszumot, és négyszer ígérte meg, hogy megvédi Tajvant. Nem érdemes szépíteni, ez szövetség – írja Overholt.
Kapcsolódó tartalom
Nancy Pelosi amerikai házelnök azt hangsúlyozta, hogy augusztusi tajpeji útja hivatalos út volt; a tajvani elnökkel való találkozója után az elnöki szóvivő a szigetországban sugárzott televízióban kijelentette: „Szuverén és független ország vagyunk.”
Kínában, hívja fel a figyelmet a szerző, sokan elégedetlenek amiatt, hogy szerintük Hszi Csin-ping nem reagál elég határozottan az ilyen amerikai provokációkra – ami végső soron egy olyan kockázat, amely még Hszi hatalmára is kihatással lehet. Ha pedig így van, folytatja, akkor ez kiválthatja a közvetlen támadást Tajvan ellen.
Ha háborúra kerül sor, az nem az amerikai hadgyakorlatokon felvázolt korlátozott konfliktus lesz – szögezi le. Szerinte
Kína vagy azonnal lecsap Okinawára, vagy veszít, az Egyesült Államok pedig vagy azonnal megtámadja a kínai szárazföldi támaszpontokat, vagy szintén veszít.
Kapcsolódó tartalom
Mindehhez véleménye szerint a kompromisszumokat megvető, elvakult politika vezethet el. A pragmatikus megközelítés Amerikában belpolitikai okokból párolgott el, és jelenleg az „önelégült ideológusok” uralják a kongresszust. Hozzáteszi, több jel mutat arra, hogy Kína is ugyanilyen veszélyes fordulatot vehet, szintén belpolitikai okokból.
Bidennek nincs Kína-csapata, nincs Kína-politikája, és stratégiai víziója sincs. Éppen ezért nem lenne szabad hazárdjátékot játszania, nehogy még a végén úgy emlékezzenek rá, mint aki véletlenül kirobbantott egy világháborút. A gyakori, látszólag megmagyarázhatatlan hangnemváltoztatások, valamint a „hétvégi kiruccanások” nem fogják megoldani az égető problémákat
– összegez Overholt.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Joe Biden – még alelnökként – Kínában (Forrás: Getty Images)