Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia az emberi jogok és az arab–izraeli konfliktus terén fennálló nézeteltéréseik ellenére mintegy hét évtizeddel ezelőtt szoros szövetséget kötött. Ez a szövetség voltaképp egy megegyezésen alapult:
az USA biztonsági garanciákat adott a szaúdi uralkodóknak, ők pedig hozzáférést ígértek a királyság hatalmas olajtartalékaihoz.
A megállapodás az évek során ellenállt a vissza-visszatérő konfliktusoknak. Az utóbbi időben azonban a kötelékek mintha meggyengültek volna, ugyanis Amerika már nem függ annyira a szaúdi olajtól, a szaúdiak pedig kevésbé bíznak az amerikai védelemben. Ennek eredményeképpen a korábban háttérbe szorított viták újabban éket vernek a felek közé.
Kapcsolódó tartalom
A szaúdiak elhibázottnak találták az arab tavasz Barack Obama általi támogatását, valamint élesen ellenezték 2015-ben az Iránnal kötendő nukleáris megállapodásról szóló tárgyalásokat is. Trump alatt a két ország kapcsolata nem javult, de nem is romlott, Biden pedig az Obama által megkezdett irányvonalat vitte tovább.
A kétoldalú kapcsolatokat feszíti Washington külpolitikájának változása is, melyben a Közel-Kelet már nem élvez prioritást, sokkal inkább Kelet-Ázsia áll a középpontjában.
2019-ben, a választási kampány során Joe Biden úgy nyilatkozott, hogy amennyiben bejut a Fehér Házba, akkor Rijádot „páriaként” fogja kezelni. Egy tavaly év elején nyilvánosságra hozott amerikai hírszerzési jelentés azt erősítette meg, hogy a Hasogdzsi-gyilkosságért személyesen Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös a felelős. Az elnök aztán mindezek ellenére 2022-ben személyesen ment el Szaúd-Arábiába, hogy megpróbálja rendezni a megromlott viszonyt, és
hogy a szaúdi vezetéstől garanciákat kapjon az olajár stabilizálására. Mindez meglehetősen kudarcos vállalkozásnak bizonyult.
A palagáz-kitermelés felfutásának köszönhetően az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb olajtermelőjévé vált, így megszűnt a függősége a külföldi szállításoktól. Az importált nyersolaj elsődleges forrása ma már nem a Közel-Kelet, hanem Kanada. Ugyanakkor Szaúd-Arábia jelentős befolyással bír az olajárakra. A szaúdiak vezető szerepet vállaltak abban, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai, valamint a szervezeten kívüli nagy olajtermelők (OPEC+) több tagja elkezdte jelentősen csökkenteni olajkitermelését,
melynek következtében rövid idő alatt jelentősen emelkedett a kőolaj ára, ami hozzájárult a globális infláció növekedéséhez.
Kapcsolódó tartalom
Eközben a szaúdi kormány elkezdett nyitni Kína felé, mely ma már a királyság legfőbb kőolaj-felvásárlója. Hszi Csin-ping elnök jelentős diplomáciai eredményt ért el, amikor az év elején tárgyalóasztalhoz ültette Szaúd-Arábia és Irán képviselőit, aminek a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása lett az eredménye.
A kínai közvetítéssel létrejött szaúdi-iráni megbékélés természetesen érzékenyen érintette Washingtont, ahol egyáltalán nem is kommentálták az eseményeket.
Amerikai szakértők arra figyelmeztettek, hogy amennyiben az Egyesült Államok „űrt hagy” a közel-keleti térségben, azt óhatatlanul mások – jelen esetben Kína – fogják betölteni.
Harry S. Truman, az Egyesült Államok elnöke kezet fog Amir Faiszal Ibn Abdul Aziz szaúdi külügyminiszterrel az ENSZ San Franciscó-i konferenciáján 1945. június 25-én. (Forrás: Getty Images)Ott van még ráadásul Izrael kérdése is. Szaúd-Arábia vélhetően nem adja majd „ingyen” a zsidó állammal való kapcsolatai normalizálásáért tett erőfeszítéseit. Szaúdi tisztviselők világossá tették az amerikaiak számára, hogy az Izraellel kötendő bármilyen megállapodásnak tartalmaznia kell egy valódi gesztust a palesztinok irányába (például a Palesztin Területek függetlenségén elismerését) – írja a The Times of Israel.
Kapcsolódó tartalom
Ugyanakkor, ha Rijád valóban csatlakozna a 2020 szeptemberében megkötött Ábrahám-megállapodásokhoz (Bahreinnel és az Egyesült Arab Emírségekkel kötött kétoldalú egyezség), az egyfajta geopolitikai sokkot jelentene a térség számára.
Meg kell jegyezni, hogy a Saudi Aramco kőolajóriás 1933-ban kötötte első szerződését az amerikai Standard Oillal, majd miután 1938-ban felfedezték az országban a világ legnagyobb kőolajkészletét, a kitermelést amerikai vállalatok kezdték meg.
Az amerikai-szaúdi szövetség alapjait tehát már azelőtt lerakták, hogy Izrael állam megszületett volna.
Kiemelt kép: Barack Obama amerikai elnök integet az elnöki különgép lépcsőjéről 2009. június 4-én a szaúd-arábiai Rijádban. (Fotó: Pete Souza/The White House via Getty Images)