A hidegháború végén George H. W. Bush amerikai elnök népszerűsítette azt az elképzelést, hogy a védelmi kiadások csökkentése fellendíti a gazdaságot. A világ felfigyelt erre. Az Egyesült Államok az 1989-es 6 százalékos védelmi kiadásait egy évtizeden belül GDP-je nagyjából 3 százalékára csökkentette. Ezt követően jöttek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások, valamint az afganisztáni és iraki háborúk. Most, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, háborús konfliktus kezd kialakulni Amerika és Kína között Tajvan miatt, és egyre komolyabb a feszültség Irán nukleáris ambíciói körül, a világ országai elképesztő mértékű fegyverkezésbe kezdtek – írja az Economist.
A hidegháborút követő időszakban az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy ha kevesebbet költünk fegyverekre, akkor többet költhetünk infrastruktúrára és a közszolgáltatásokra, továbbá csökkenteni lehet az államadósságot vagy a lakosságot terhelő adókat. Ezt a brit gazdasági lap szerzője „békeosztaléknak” nevezi. Nos, ennek vége.
Kapcsolódó tartalom
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint tavaly a védelmi kiadások reálértéken közel 4 százalékkal, több mint kétmilliárd dollárra nőttek világszerte. A fegyvergyártó cégek részvényárfolyamai jobban teljesítenek, mint a részvénypiac egésze. Sok NATO-szövetséges, különösen Németország, azt tervezi, hogy eléri vagy meghaladja a szövetség által kitűzött célt, vagyis a GDP 2 százalékának védelemi kiadásokra fordítását. Más országok is erőteljes fegyverkezés mellett döntöttek. Japán egyenesen védelmi kiadásai megduplázását tervezi 2027-ig, amivel a világ harmadik helyére lépne ezzel előre.
Az Economist becslései szerint az új védelmi kötelezettségvállalások és az előre jelzett kiadásnövekedések összessége – amennyiben persze megvalósulnak – évente több mint 200 milliárd dollár többletkiadást generálnak világszerte. És ez még akár sokkal több is lehet.
Az Egyesült Államoktól nemrégiben vásárolt Abrams harckocsik sorakoznak a Poznan megyei Biedrusko kiképzőközpontjában 2022. december 23-án. Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon alá tartozó Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökség (DSCA) december 6-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma jóváhagyta 116 M1A1 Abrams típusú harckocsi és járulékos felszerelése eladását Lengyelországnak mintegy 3,75 milliárd dollár (közel 1414 milliárd forint) értékben. Az M1A1 a Lengyelország által korábban rendelt 250 M1A2 SEPv3 Abrams régebbi verziója, és az Ukrajnát tankszállítmányokkal támogató lengyel szárazföldi haderő nehézfegyverzetében keletkezett hiányt hivatott pótolni (Fotó: MTI/EPA-PAP/Jakub Kaczmarczyk)A Nyugat egyre több és egyre kifinomultabb fegyvert küld, hogy segítse Ukrajnát az Oroszország elleni ellentámadás megindításában. A kilenc új páncélosdandár nagy részét modern harckocsikkal és egyéb fegyverekkel szerelte fel. Közben megkezdődött az ukrán pilóták kiképzése amerikai gyártmányú F–16-os vadászgépekre.
A 2 százalékos célt elérő NATO-országok száma a 2014-es háromról tavaly kilencre emelkedett. A szövetség állítólag most azt kommunikálja, hogy ennek „a padlót, nem pedig plafont” kell jelentenie, és ezt az irányelvet minden bizonnyal a júliusi litvániai csúcstalálkozón rögzítik is majd. Vannak országok, melyek már jóval túllépték a meghatározott számot. Lengyelország célja, hogy idén elérje a 4 százalékot, majd 2030-ig megduplázza hadserege létszámát. Franciaország a „hadigazdaságra” való áttérésről beszél.
Kapcsolódó tartalom
A világ másik felén is fokozódik a fegyverkezési verseny.
Tajvan négy hónapról egy évre hosszabbítja meg a katonai szolgálatot. Az AUKUS-megállapodás értelmében az Egyesült Államok és Nagy-Britannia segít Ausztráliát nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal ellátni, ráadásul más fegyverek, köztük hiperszonikus rakéták kifejlesztésére is törekednek. Az elmúlt évtizedben India védelmi költségvetése reálértéken mintegy 50 százalékkal nőtt, akárcsak Pakisztáné. A Közel-Keleten az Öböl menti államok ismét nagy tételben vásárolnak a fegyverpiacon.
Kína védelmi költségvetése az elmúlt tíz évben reálértéken mintegy 75 százalékkal nőtt, és az ázsiai nagyhatalom 2035-ig teljes mértékben modernizálni akarja erőit,
2049-re pedig első osztályú katonai hatalommá akar válni. (A CIA igazgatója szerint Kína arra törekszik, hogy legkésőbb 2027-ig képes legyen Tajvan lerohanására.)
Az Egyesült Államok furcsa helyzetben van. A közelmúltban végrehajtott emelések ellenére az ország védelmi költségvetése 2012 óta mintegy 5 százalékkal csökkent. A kiadások megvágása a 2007-2009-es pénzügyi válságot követően indult el. A kongresszus azonban még a jelenlegi, globális feszültséggel teli időszak előtt létrehozott egy bizottságot, amelynek az a dolga, hogy folyamatosan mérlegelje az amerikai védelmi kiadásokat. A testület 2018-ban azt javasolta, hogy legalább öt éven keresztül minden évben 3-5 százalékkal emeljék a kiadásokat.
Kapcsolódó tartalom
Összességében Amerika előnye riválisaival szemben az elmúlt évszázadban számottevően csökkent
– állapította meg Andrew Krepinevich amerikai katonai gondolkodó. A szakértő rámutatott, hogy a két világháború, valamint a hidegháború idején az Egyesült Államok ellenfeleinek sokkal szerényebb gazdasága volt, ugyanakkor ma egyedül Kína is megkerülhetetlen a világgazdaságban.
Az amerikai védelmi minisztérium által 2017. augusztus 2-án közreadott felvételen az új, elektromágneses indítóberendezést (EMALS) tesztelik az amerikai légierő egyik F/A–18F Super Hornet harci gépével az új, Ford osztályú Gerald R. Ford anyahajó felett az Atlanti-óceánon 2017. július 28-án (Fotó: MTI/EPA/Amerikai védelmi minisztérium/Erik Hildebrandt)Az amerikaiak persze a legtöbb ország számára felfoghatatlan összegeket fordítanak hadászati kutatás-fejlesztésre és innovációra. Ebbe a kategóriába tartoznak egyebek mellett a high-tech hiperszonikus rakéták, a drónok és rakéták lelövésére szolgáló nagy teljesítményű lézerek, valamint a mesterséges intelligencia és a robotika is. A tengerentúlon arra is gondot fordítanak, hogy mindig legyen megfelelő mennyiségű lőszerkészletük a standard 155 milliméteres tüzérségi lövedékektől a hajók elleni rakétákig. Az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy milyen rendkívüli mennyiségű lőszerre van szükség egy konfliktusban, valamint arra is, hogy a békeidőben működő gyártósorok képtelenek kielégíteni ezt a keresletet.
Kína költségvetésének megoszlása átláthatatlan, nem utolsósorban a technológiai fejlesztések „polgári-katonai fúziója” miatt – világít rá a szerző. Sok tekintetben a kínaiak élen járnak. Az úgynevezett hozzáférést akadályozó (Anti-Access/Area Denial – A2/AD) rendszerek fejlettségében, valamint a föld-levegő és a hiperszonikus rakéták egyes típusaiban is vezetnek, és haditengerészetük már most is nagyobb, mint az amerikai.
A nukleáris arzenál fejlesztését minden nagyhatalom komolyan veszi.
Amerika a földi, légi és tengeralattjáróról indítható atomfegyverekből álló triász minden elemét korszerűsíti. Oroszország olyan gigantikus fegyvereken dolgozik, mint például a nagy hatótávolságú, nukleáris meghajtású Poszeidón torpedó, amelyet víz alatti nukleáris robbanásra terveztek, és pusztító szökőárat képes okozni. Kína is gyorsan bővíti arzenálját, a Pentagon szerint a mostani néhány száz robbanófejtől 2035-re eljuthatnak 1500-ig is.
Kapcsolódó tartalom
Mit okozhat mindez? Sokan aggódnak amiatt például, hogy a védelmi ipar ilyen erőltetett felpörgetése inflációnövelő hatást válthat ki és lassíthatja a gazdasági növekedést. Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem professzora szerint a tetemes ideiglenes kiadások priorizálása könnyen megnövelheti a hitelfelvételi költségeket.
Bizonyos aggodalmak ugyanakkor sok tekintetben feleslegesnek tűnnek, véli a szerző. Példája szerint a védelmi iparban tapasztalható infláció az Egyesült Államokban jelenleg körülbelül 5 százalékot tesz ki, ami ugyan évtizedek óta a legmagasabb aránynak számít, ám a korábbi katonai fejlesztések során ez a fajta védelmi infláció a mostaninál sokkal meredekebben emelkedett. Az 1980-as évek elején, amikor Ronald Reagan beindította a „csillagháborús tervet”, az infláció meghaladta az egész gazdaságra kiterjedő áremelkedést. Még korábban, a vietnami háború idején – igaz, csak rövid időre, de – elérte a 48 százalékot is éves szinten.
Ma még a „legádázabb katonai héják” sem követelik, hogy a védelmi kiadások GDP-arányosan térjenek vissza az 1960-as vagy 1970-es évek szintjére.
A nagyhatalmak közötti tényleges háborút leszámítva a globális védelmi kiadások valószínűleg nem fognak kétjegyű értéket elérni, ami azt jelenti, hogy az inflációra gyakorolt hatásuk sem lesz olyan magas.
Kapcsolódó tartalom
A kiadások nagyrészt azért maradhatnak relatíve alacsonyak, mert a hadiipar sokkal fejlettebb, mint korábban volt. A modern hadseregeknek egyre kevesebb emberre van szükségük, ami lehetővé teszi a hadmérnökök számára, hogy csökkentsék a létszámot. Brazília a védelmi költségvetésének 78 százalékát költi emberi erőre, míg nyugaton ez az arány kevesebb mint 50 százalék. Az Egyesült Államokból származó hivatalos adatok azt mutatják, hogy a minőség javulását figyelembe véve a rakéták ára nominálisan mintegy 30 százalékkal csökkent az 1970-es évek vége óta. A katonai repülőgépek ára nagyjából stagnál.
Ez a tendencia akár folytatódhat és újabb lendületet is vehet. Régebben az volt az általános trend, hogy a haditechnikai újításokat ültették át sokszor a civil szektorba (gondoljunk csak a GPS-re vagy az internetre). Ma inkább az ellenkezője történik, a hadiipar importál technológiát a polgári világból.
Itt talán elég megemlíteni a dróntechnológiát, esetleg az Elon Musk által alapított SpaceX műholdakat és a nyílt forrásokból dolgozó hírszerző cégeket.
Mindez a techcégek gondolkodásmódjának megváltozását is jelzi, hisz korábban a honvédelem finoman szólva sem tartozott a preferált területeik közé. Amerikában mára kialakult egy sajátos védelmi-technológiai ökoszisztéma. A Szilícium-völgy nagy befektetői egyre inkább érdeklődnek a nemzetbiztonság iránt. A Palantir, amely Big Data elemzésére specializálódott, nemrégiben egy új, MI-alapú védelmi platformot adott ki, hogy felpörgesse a döntéshozatalt.
A több, hosszú expozíciós idővel készült felvételből számítógéppel összeállított képen Starlink-műholdak látszanak az égen az egykori fűtőerőmű szállítópályájának betonalapja felett Salgótarján Zagyvaróna településrészéről fotózva 2020. április 19-én este. A hosszú expozíciós idővel készült felvételen a műholdak mozgása egy-egy fényes szakaszként látható. A Starlink program a SpaceX világméretű, a globális internetszolgáltatást célzó műholdas projektje (Fotó: MTI/Komka Péter)Mi a helyzet a növekedésre gyakorolt hatással? Sok történész szerint a védelmi kiadások egyszerűen a gazdaság többi része elől szívják el a forrásokat. Ez részben igaz is. De vannak ellenpéldák. Izrael és Dél-Korea élénk gazdaságot és fejlett védelmi ipart ötvöznek, magas katonai kiadásokkal. Az Economist munkatársai az 1960-as évektől 2021-ig elemezték a Világbank adatait, megvizsgálva a katonai kiadások és a GDP növekedése közötti kapcsolatot. Megállapításuk szerint a „több fegyver nem jelent kevesebb vajat.” A katonai vonatkozású fejlesztések fellendíthetik az innovációt, a védelmi képességekbe történő beruházások pedig pozitív tovagyűrűző hatásokkal járhatnak a gazdaság többi részének is.
A kormányoknak mindazonáltal más komoly kiadásokkal is szembe kell nézniük: többek között az elöregedő népesség ellátása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az adósságaik magasabb kamatainak kifizetése jelenthet komoly problémákat a jövőben.
Sok kormányra nyomás nehezedik majd, hogy gondolja meg magát a magasabb katonai kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalások terén. Egy nemrégiben kiszivárgott hírszerzési jelentés szerint Justin Trudeau kanadai miniszterelnök úgy nyilatkozott a NATO vezetőinek, hogy országa soha nem fogja elérni az elvárt 2 százalékos célt. Egyelőre nem világos, jegyzi meg a szerző, hogy Japán és Lengyelország miből fogja fedezni védelmi kiadásaik nagymértékű növelését.
Kapcsolódó tartalom
A fellendülés mértékét és időtartamát a lap szerint Washingtonban határozzák meg elsősorban. Az amerikai politikai elit elkötelezettnek tűnik abban, hogy az ország megtartsa vezető szerepét a világban, és elhárítsa az Oroszország, illetve Kína irányából érkező fenyegetéseket. A jobboldal (egy része) azonban csökkenteni kívánja az Ukrajnának nyújtott támogatásokat. Egy másik csoport a katonai kiadások átirányítását támogatja Európától és a Közel-Kelettől, hogy Kínára koncentrálhassanak. A rendszerkritikus baloldaliak ugyanakkor jóval kevesebbet költenének védelemre, és többet szociális ügyekre.
Több tényező is kiválthatja a kiadások még erőteljesebb növelését, például ha az Egyesült Államok közvetlenül is részt venne egy konfliktusban. Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke nemrégiben a szenátusban elmondta:
„A nagyhatalmak közötti háború megelőzése, a folyamatos készenlét és az elrettentés révén rendkívül drága, de közel sem olyan drága, mint háborút vívni.”
És ennél csak egy dolog drágább, tette hozzá, elveszíteni egyet.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: Getty Images)