Időjárás

Kettészakad ma az ország – térképen mutatjuk, milyen idő várható

Francia politológus: Csak a rombolásról szól a woke ideológia

| Szerző: hirado.hu
A woke-ista gondolkodás olyan, mint a parazitáké, akik nem építenek, csak rombolnak. Minden javaslatuk a destruktivitás felé halad – jelentette ki Pierre Valentin francia politológus, újságíró, aki az MCC vendégeként vett részt azon a nemrég a Danube Istituite által szervezett nemzetközi konferencián, melynek középpontjában a kritikai fajelmélet fogalma, illetve annak társadalomra gyakorolt hatásai álltak.

 

A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza!

–Miért kezdett el a woke-izmussal foglalkozni?

– Londonban nőttem fel, hosszú időt töltöttem Nagy-Britanniában, ott találkoztam először ezzel a mozgalommal. Jól emlékszem azokra az óriási, 10, 20 vagy 30 méteres, szivárványos LMBTQ-zászlókra, amelyek a városok főterén lobogtak. Tudtam, hogy sokakat idegesítettek ezek, és azt is tudtam, hogy nemsokára hozzánk is eljutnak. Mint francia, és mint európai tisztában vagyok azzal, hogy

minden borzasztó dolog, ami Amerikából ered, Nyugat-Európába is eljut néhány év múlva.

Nagy-Britannia félúton van Amerika és Nyugat-Európa között. Franciaország még kitart egy kicsit, de nézze meg, mi van főleg a protestáns hagyományú európai országokban, Angliában, Skandináviában vagy Hollandiában, ott nagyon erős ez a mozgalom. Én a magam részéről büszke vagyok hazámra, hogy ellenáll ennek a vírusnak. Annak kellene tudatában lennünk nyugaton és keleten, hogy lefékezzük az amerikai hatást. Olyan ez, mint egy vonat: a mozdony Amerika és a vagonok az európai országok. De az is lehet, hogy kellene egy másik vonat, egy másik úttal. Vajon Franciaország vagy Magyarország tud-e alternatívát kínálni? Nem csak kritikát megfogalmazni, hanem valódi pozitív választ adni, másik utat mutatni, vagy csak arra vagyunk képesek, hogy másoljuk az amerikaiakat?

Kapcsolódó tartalom

– És van erre válaszunk, mit gondol?

– Ez jó kérdés. Én inkább a woke-izmus kritikájával foglalkoztam, de ahogy említettem, ez még nem elég. A most felnövő generáció legtöbb tagja csak a woke-izmusról hallott, meg esetleg annak a kritikájáról. De nincs másik út, amit felmutatunk, egy szép, emberi utat. Kérdezheti most, hogy kinek a feladata mindez. A tanároké például. De ők sokat veszítettek a tekintélyükből. A hatvanas évek óta tartó radikális baloldali gondolkodás például nem fejt már ki hatást az egyetemistákra. Angolul úgy mondják, nem tudtak ezek a tanárok bejönni a nyitott ajtón. Ha csak a francia egyetemistákat nézzük, az ő nagy hibájuk, hogy elfogadták a totalitárius diktatúra, a kommunizmus ideológiáját, és be is építettek a saját gondolkodásukba. Így vannak most a woke ideológiával is. Szerintem az új értelmiségi réteget ne az egyetemek falain belül keressük, máshol van a mi galaxisunk. Az egyetemisták megtehették volna, de nem tették meg, eljátszották az esélyt, ezért kell valahol máshol keresni a befogadó közeget. Meg kell velük értetni, hogy mekkora gond összekeverni a kritikai teóriát a kritikus szellemmel.

A kritikai teóriák tulajdonképpen dogmák, olyanok, mint amely a woke-istáknál nagyon elterjedtek, például hogy a fehérek rasszisták.

Ezzel szemben a kritikai szellem képes arra, hogy kritizálja ezeket. Amikor a rasszizmusról kérdezzük őket, gyakran azt a választ kapjuk, amelyet Ibram X Kendi, egy amerikai polgárjogi harcos fogalmazott meg, miszerint: „rasszista politikák sorozata, amelynek rasszizmus a vége.” Vagyis a rasszizmus terminológiát arra használja, hogy a rasszizmust magyarázza, definiálja. Ezt már az általános iskolában is úgy tanítjuk, hogy ciklikus definició (tautológia – a szerk.). Neki meg ez az egyik vesszőparipája, főleg abban a könyvében, aminek az a címe: Hogy legyünk antirasszisták? Gondoljunk csak bele! Ő talán ma a legismertebb harcosa ennek az ideológiának, és mennyire nem tud eredeti koncepciót alkotni! Az intellektuális sarlatanizmus legszebb példája.

– Változott az elmúlt évtizedekben a woke-izmus vagy ugyanolyan ma is, mint amikor megjelent az 1960-as években?

– A ’60-as években, amikor Franciaországban már jelen volt a mozgalom, nem volt annyira kihegyezve a rasszizmusra. Ez Amerikából érkezett. Engem az érdekel nagyon, hogy a régi jó francia baloldal miért nem tudott ellenállni a woke-izmusnak? A 60-as években megvolt az ellenállás és megvolt a válasz, hiszen ők maguk is fiatalok voltak. Mostanra azonban idősebbek lettek, akár 60-70 évesek és

nem tudnak semmit sem kezdeni a woke-istákkal, akik szerint a fiatalok mindent jobban tudnak, és az idősek már nem igazán valók semmire. A 60-as években még ők is ugyanezt gondolták,

mára azonban már nem mondhatják ugyanezt.

– Van hierarchia a woke-izmuson belül? Van például vezetőjük?

– Beszéltem már arról, hogy nagyon sok protestáns vonulatot érzek a mozgalmon belül, és a protestánsoknál nincs pápa. Vagyis nincs vezető, illetve nagyon gyorsan cserélődnek a vezetők. A már említett X Kendi az egyik pillanatban megkerülhetetlen ideológus, de könnyen rásüthetnek bármit. Hogy férfi, vagy nő, vagy fehér vagy fekete, és máris vége az egyeduralmának. Azt nehéz megértetni a wokeistákkal, főleg vezető ideológusaikkal, hogy

az egyik pillanatban még zászlaikra tűzik nevüket, majd két perc múlva guillotine-nal kivégzik őket.

Vagyis állandó vita van köztük is bizonyos kérdésekben. Állandó feszültségben élnek az állandó változások miatt. A mozgalom mindig feldarabolódik, az eszmék változnak, állandó a félelem. Megtanulsz úgy élni, hogy inkább másokat vetsz máglyára, és bízol abban, hogy nem Te kerülsz oda.

Kapcsolódó tartalom

– Akkor olyan ez, mint a marxizmus, állandó harccal?

–Pontosan, mindig a harcra van beállítva a mozgalom, a radikális változásokra. Ezeknek az embereknek az LMBTQ-zászló lassan fontosabb lesz, mint a francia lobogó. Érdekes az is, hogy változott a zászló, ami eredetileg négy színből állt: ehhez jött három újabb, például a kék vagy a rózsaszín. Aztán jött a fekete és a gesztenyebarna, ami már a fekete polgárjogi mozgalmakat is jelentette. Aztán jött a nemiség jele a sárga körrel, és így tovább. Mindegyik exkluzívabb és exkluzívabb akart lenni a másiknál.

Aztán jött egy újabb változás, ezt már le sem tudom írni, hogy néz ki, mert nem is lehet, szóval a zászló ma már semmire sem hasonlít, képtelenség leírni, mit jelent, hogy néz ki. Senki nem érezheti magáénak ezt a zászlót.

De jól ábrázolja az állandó tagadást, a változást, a haladást a semmi felé. Ezzel nem érnek el semmit, nem jutnak messzire. A jelképeikkel hasonlítanak egy kicsit a szabadkőművesekre, de azok, főleg a baloldali szabadkőművesek állandóan kritizálják a woke-istákat, Főleg azért, mert a woke-izmus nem fogadja el a tudomány téziseit, nem racionálisan közelít kérdésekhez, szóval harcban állnak egymással is. A szabadkőművesek azt mondják rájuk, hogy nem értettek meg semmit a baloldal mítoszából, a forradalom eszméiből. Én nagyon sok bátor szabadkőművest ismerek, akik nem fogadják el a woke-izmust.

– Mi a lényege és mi a célja a woke-izmusnak?

– A lényeg, hogy minden javaslata negatív alapokon nyugszik, minden a destruktivitás felé halad. Olyan a gondolatuk, mint a parazitáké, akik nem építenek, csak rombolnak. Ahogy nyernek, az tulajdonképpen a vesztük, mert nem építő jellegű a kritikájuk. Mondok egy példát:

néhány amerikai vagy francia médium eltűnt, mert túlságosan is átitatta azokat a woke-izmus, és egy idő után már nem érdekelte ez az olvasókat.

Vagyis nyertek, mert megszállták az intézményt, de hosszú távon vesztettek, mert nem sokkal később elveszítették az állásukat. Woke-ista körökben a legtöbbet használt kifejezés a destrukció. Akadémiai körökben is sikk ezt mondani: pusztítás. Vagyis nincs megoldási javaslatuk, ez a radikális mozgalom lényege.

Kapcsolódó tartalom

– Mi történik az Ön hazájában, ahol felgyújtották a bordeaux-i polgármesteri hivatalt, ahol többszázezren sztrájkolnak a nyugdíjreform ellen?

– Igen, az emberek nagyon dühösek a reform miatt. Amiatt is, hogy emelik a nyugdíjkorhatárt, de főleg amiatt, ahogy kommunikálják mindezt. Kaotikus és megalázó. Kaotikus, mert először azt mondták, hogy lesz egy minimum nyugdíj mindenkinek, később ezt visszavonták és megalázó, mert Macron úgy állította be, hogy szinte nincs is ellenállás az emberek részéről. Ezzel szemben mindenhol nagyon sok embert tüntetett és tüntet manapság is. Én is voltam az utcákon, volt egy pillanat, amikor a párizsi utcákat elborította a szemét, és patkányok sétáltak mindenfelé. Macron már régóta úgy pozícionálja magát, hogy vagy ő vagy a káosz. És tessék, itt a káosz az utcákon. Volt olyan pillanat, hogy nem tudtuk fogadni III. Károlyt , most már királyt, mert veszélyes lett volna. Ezeken a megmozdulásokon nem igazán látunk woke-istákat, őket leginkább a klímaharc és a szexuális kérdések érdeklik.

Ha kimennének a nyugdíjreform ellen tüntetni, akkor a saját kérdéseiket negligálnák vagy kisebbítenék.

A jövőt nem tudjuk, de Macronnak nagyon kell vigyáznia, hogy a láng ne terjedjen tovább és ne próbálja megváltoztatni a jelenlegei helyzetet.

(Kiemelt kép: Az LMBTQ-mozgalom zászlaja. Forrás: Wikipédia.)

Ajánljuk még