Aktuális

Kettészakad ma az ország – térképen mutatjuk, milyen idő várható

Hogyan kerülhetjük el a harmadik világháborút?

| Szerző: hirado.hu
Évtizedek óta nem visel semmilyen hivatalos tisztséget, nincs dollármilliárdos vagyona, nem vezet globális befolyást gyakorló civil szervezetet, és idén májusban már száz éves lesz. Mégis, ha ő mond, javasol, ellenez valamit, arra a világ minden táján odafigyelnek. A még mindig briliáns elméjű volt amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger most kísérletet tett arra, hogy elmagyarázza, hogyan kerülhetjük el a harmadik világháborút.

Április végén az Economist munkatársai több mint nyolc órán keresztül kérdezték Henry Kissingert a Kína és az Egyesült Államok közötti vetélkedésről, illetve a konfliktus elmérgesedéséről és a harmadik világháború veszélyeiről.

A volt külügyminiszter kifejtette, aggasztja a két nagyhatalom közötti egyre komolyabb ellentét.

Az első világháború előtti klasszikus helyzetben vagyunk – mondta – ahol egyik félnek sincs sok lehetősége komoly politikai engedményekre, és ahol az egyensúly bármilyen megbomlása katasztrofális következményekkel járhat”.

Kissinger sok bírálatot kapott a vietnami háborúban játszott szerepe miatt, ám ő elsősorban a nagyhatalmak közötti konfliktus elkerülését tartja életműve fő eredményének. Mindig is úgy gondolta, hogy a pusztító konfliktusok megelőzésének egyetlen módja a kitartó diplomáciai munka. Szerinte az emberiség sorsa most attól függ, hogy az USA és Kína meg tud-e valahogy barátkozni egymással. Jelentősen nehezíti a helyzetet, hogy az MI technológia gyors fejlődése sok dolgot kiszámíthatatlanná tesz. Ez újabb veszélyként nehezedik ránk.

Éppen ezért csak öt–tíz évünk maradt arra, hogy megtaláljuk a kiegyezés legjobb módját

– tette hozzá.

Kapcsolódó tartalom

Úgy véli, a kínai vezetés nehezményezi, hogy a nyugati politikusok szabályokon alapuló világrendről beszélnek, miközben valójában Amerika szabályaira és világrendjére gondolnak. A kínai vezetőket sérti az, amit a Nyugat ajánl nekik, miszerint kiváltságokat biztosítanak Kínának, ha „viselkedik”. Kissinger azonban óva int attól, hogy félreértelmezzük Kína ambícióit.

Washingtonban azt mondják, Kína világuralomra tör, a kínaiak viszont nem így gondolkodnak, és nem is gondolkodtak így soha a világrendről.

Az egyik kényes pont a felek között Tajvan kérdése. Kissinger felidézte, hogy Richard Nixon 1972-es első kínai látogatásakor csak Maónak volt felhatalmazása arra, hogy tárgyaljon a szigetről. „Valahányszor Nixon konkrét témát vetett fel, Mao azt mondta: »Én filozófus vagyok. Nem foglalkozom ilyen témákkal. Tárgyalja meg ezt Csou En-laj [miniszterelnök] és Kissinger«. De amikor Tajvanról volt szó, nagyon határozott volt. Azt mondta: »Ők egy csapat ellenforradalmár. Most nincs szükségünk rájuk. Tudunk várni akár száz évet is. Egy nap majd kéréssel fordulunk hozzájuk. De az még nagyon messze van.«”

Csou En-Laj kínai miniszterelnök (b), Tang Ven-Sen tolmácsnő (b2), Mao Ce-Tung (b3) kínai elnök, Richard Nixon (j2) amerikai elnök és Henry Kissinger (j), az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a Nixon–Mao Ce-Tung találkozón. (Fotó: MTI/UPI)

Amerika az utóbbi időben érezhetően harsányabb retorikára váltott Tajvan kapcsán. Kissinger nem ezt az utat választotta volna, hiszen ennek hosszú távon káros következményei lehetnek, és egy ukrajnai típusú háború tönkretenné az egész szigetet, és ahogy végső soron a világgazdaságot is.

Kapcsolódó tartalom

A háborútól való félelem okot adhat a reményre. A megoldás az indulatok mérséklésére a párbeszéd volna, és annak tisztázása, hogy egy ilyen háborúval az amerikaiak és a kínaiak képesek elpusztítani az emberiséget.

Nincs szükség nagy bejelentésekre, sokkal inkább a háttérben kell visszafogottságot gyakorolni.

Az nyilvánvaló, hogy egyik fél sem változtatná meg alapvetően Tajvannal kapcsolatos álláspontját, de Amerikának óvatosan kellene bánnia azzal, hogy hova és milyen erőket telepít, és nem szabad táplálnia a gyanút, hogy támogatja a sziget függetlenségét.

Kapcsolódó tartalom

Kissinger második tanácsa a leendő vezetőknek a következő: határozzanak meg olyan célokat, amelyekben a szuperhatalmak közös nevezőre juthatnak, növelve ezzel a globális stabilitást. Az éghajlatváltozással kapcsolatban kétségeit fejezte ki abban az értelemben, hogy az ügy közös nevezőre hozhatja Kínát és az USA-t, főként a gazdasági érdekek nagyfokú eltérése miatt.

Alapvető fontosságúnak nevezte azt, hogy Amerikának – már amennyiben tényleg meg akarja találni a Kínával való együttélés módját – nem szabad rendszerváltásra törekednie az országban. Egyes amerikaiak úgy vélik, hogy egy legyőzött Kína demokratikus és békés lesz, ám erre nem sok esély van.

Nem áll érdekünkben, hogy Kínát a felbomlásba hajszoljuk

– szögezte le.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban Kissinger úgy vélekedett, az orosz elnök „minden bizonnyal katasztrofális hibát követett el”, ahogy több tekintetben a Nyugat is.

Nagyon rossz elgondolás volt például, hogy nyitva hagyták Ukrajna NATO-tagságának lehetőségét. Ez destabilizálólag hatott, mert a NATO védelmét ígérte anélkül, hogy bármiféle konkrét terv létezett volna a megvalósítására, miközben rendkívüli módon feldühítette nemcsak Putyint, hanem az oroszok nagy részét is.

A feladat most az, hogy a háborút lezárjuk, méghozzá anélkül, hogy megteremtenénk egy következő konfliktus lehetőségét. Ehhez komoly kompromisszumok kellenek – hangsúlyozta az idős diplomata.

Henry Kissinger. (Fotó: MTI/EPA/Andreas Gebert)

Amit az európaiak most mondanak, az szerintem őrülten veszélyes” – bosszankodott kissé Kissinger.

Mert mit is mondanak? Azt, hogy nem akarjuk az ukránoknak jelenleg a NATO-ban látni, ugyanis az túl kockázatos lenne. Ezért pokoli módon felfegyverezzük őket, (…) olyan mértékben, hogy az [Ukrajna] lesz a legjobban felfegyverzett ország Európában – a stratégiailag legkevésbé tapasztalt vezetéssel.”

A tartós béke megteremtéséhez szerinte alapvetően az szükséges, hogy Ukrajna csatlakozzon a NATO kötelékéhez, miközben Európa lépéseket tesz Oroszország felé.

És itt ismét felvetődik Kína szerepe. Kínának elsőrendű érdeke – véli Kissinger –, hogy Oroszország „sértetlenül” kerüljön ki az ukrajnai háborúból, ami alatt azt érti, hogy ne omoljon össze, mivel ez esetben hatalmi vákuum keletkezne Közép-Ázsiában. Ez pedig polgárháborús veszélyekkel fenyegetne.

Erős kétségeit fejezte ki Kína és Oroszország szívélyes együttműködésével kapcsolatban. „Még soha nem találkoztam olyan orosz vezetővel, aki valami jót mondott volna Kínáról. És még soha nem találkoztam olyan kínai vezetővel, aki valami jót mondott volna Oroszországról” – magyarázta, hozzátéve, hogy nem tartja a két országot természetes szövetségesnek.

Vang Ji kínai külügyminiszter (j) Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter társaságában a pekingi Tiaojütaj állami vendégházban tartott találkozójukon 2018. november 8-án. (Fotó: MTI/EPA/Thomas Peter)

Gondolatait összegezve elmondta, szerinte lehetséges olyan, szabályokon alapuló világrendet létrehozni, amelyhez Európa, Kína és India is csatlakozhat. Ez a mai szuperhatalmak vezetőinek feladata, akiknek szükségük van realizmusra, hogy szembenézzenek az előttük álló veszélyekkel; széles látókörre, hogy belássák, a megoldás az országaik közötti erőegyensúly megteremtésében rejlik; végül visszafogottságra, hogy tartózkodjanak támadó erőik maximális kihasználásától.

Ez példátlan kihívás és nagyszerű lehetőség

– hangsúlyozta Kissinger.

Kapcsolódó tartalom

Kiemelt kép: részlet a Dr. Strangelove, avagy Rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című 1964-es amerikai mozifilmből.

Ajánljuk még