Amióta a brit csapatok a 19. századi ópiumháborúkban legyőzték a Csing-dinasztia erőit, Kína modernizációját támogatók arról álmodoztak, hogy világszínvonalú fegyveres erőt építenek, amely középpontjában egy erős haditengerészet áll majd. A kínai lándzsák és vitorlás hajók ugyanis nem voltak ellenfelei a gőzzel hajtott ágyúnaszádoknak – írta Li Hung-csang tábornok, a „Kelet Bismarckja”, aki segédkezett az ország első modern katonai hajógyárának felállításában. Ha Kína szisztematikusan tanulmányozza a nyugati technológiát, ahogy Oroszország és Japán tette, száz év múlva önellátóvá válhat – vélekedett akkor Li.
Ez tovább tartott, mint azt Li elképzelte, de ma már elérhető közelségbe került a tábornok nagy álma – írja a The Economist. A gazdasági lap emlékeztet, Kína haditengerészete 2020 körül megelőzte az Egyesült Államokét, már ami a méreteket illeti.
Kapcsolódó tartalom
Amerikai elemzők egy része úgy vélekedik, hogy Kína lassan túl van hatalmának zenitjén.
„Peking revizionista hatalom, amely át akarja rendezni a világot, ugyanakkor erre már nem sok ideje maradt” – mondta egyikük.
Annyi bizonyos, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök komoly kihívásokkal néz szembe, egyebek mellett az elöregedő népességgel, a helyi önkormányzatok elszabadult adósságállományával, valamint az amerikai kormánnyal, amely mindent megtesz azért, hogy korlátozza a kínai néphadsereg hozzáférését a fejlett nyugati technológiához. Az Economist szerzője kiemeli, az Egyesült Államok sem vár ölbe tett kézzel, folyamatosan fejleszti fegyveres erőit, és igyekszik szövetségeseit is a megfelelő irányba terelni, így készül fel egy esetleges Tajvanért vívott háborúra.
A nagy kérdés jelenleg az, hogy milyen erőben lehetnek a kínai fegyveres erők.
Kína hadászati kiadásai évente átlagosan több mint 9 százalékkal emelkedtek, mióta az ország vezetői az 1990-es évek végén ambiciózus katonai modernizációs programot indítottak.
Az előrejelzések szerint 2023-ban Kína hivatalos katonai költségvetése 224 milliárd dollár lesz, ami a második helyre elég a mintegy négyszer nagyobb amerikai költségvetés után. A védelmi kiadások ilyen ütemű növelése persze sokkal nehezebb egy lassuló gazdaság mellett.
Kapcsolódó tartalom
Ennek ellenére a védelmi kiadások a tervek szerint idén 7,2 százalékkal emelkednek, ami nagyjából összhangban van a kínai nominális GDP-növekedés prognosztizált ütemével. A katonai költségvetés nem tartalmaz néhány kulcsfontosságú tételt, például a fegyverfejlesztést. Mégis hasznos trendmutató, amely arra utal, hogy Hszi Csin-ping a védelmi kiadások alapját a GDP 1,6-1,7 százalékában határozza meg, hozzávetőlegesen úgy, mint az elmúlt évtizedben.
Ha ezt tartani is tudja, teszi hozzá a szerző, az IMF jelenlegi GDP-előrejelzései alapján Kína éves katonai kiadásai 2030-ra még mindig nem érik el az Egyesült Államokét, bár a kettő közötti különbség jelentősen csökkenni fog. Számításba kell venni persze azt is, hogy a kínai elnöknek jelentős mozgástere van, bármikor tud forrásokat átcsoportosítani, a fegyveres erőkön belül pedig olyan területeket helyezhet előtérbe, amelyeket stratégiailag fontosabbnak tart. (Így például csökkentheti a kiadásokat, ha valamelyest visszavágja a 2,2 millió aktív szolgálatot teljesítő személy létszámát.)
A védelmi kiadások nem mindig jelentenek katonai erőt, hiszen ez sok egyéb tényezőtől is függ, többek között a technológiától, a szövetségektől és a kitűzött céloktól. Kína esetében lakmuszpapírként tekinthetünk a haditengerészetre, hiszen egyértelműen rá hárulna a legkomolyabb feladat egy Tajvan elleni akció során. A hajók építése viszont költséges dolog, erős ipari bázist igényel, így szemléltetheti a gazdaság állapotát. Ráadásul össze is lehet hasonlítani Kína hajóépítési terveit az amerikaiakéval, amelyeket nyilvánosságra hoztak.
Kapcsolódó tartalom
A számok azt mutatják, hogy Kína haditengerészete az elmúlt két évtizedben az elavult hajókból álló, szerénynek mondható haderőből mára modern, hazai gyártású eszközöket felvonultató tengeri erővé nőtte ki magát, amely képes akár Kína partjaitól távol eső küldetést is végrehajtani – ezt mutatta meg az, ahogy áprilisban sikerült evakuálnia állampolgárait Szudánból.
Ez viszont még mindig elmarad a Hszi által elvárt szinttől, különösen azért, mert Kína továbbra sem nem rendelkezik elég partraszállító-hajóval ahhoz, hogy garantálja a sikeres tajvani inváziót.
A helyzet mindenesetre az előttünk álló években változni fog, mivel a kínai haditengerészet kivonja a forgalomból régebbi hajóit, és nagyobb, modern, multifunkciós hajókkal bővíti hajóparkját. Jelenleg mintegy 340 olyan hajóval rendelkezik, amely képes részt venni a harcban, beleértve a repülőgép-hordozókat, tengeralattjárókat, fregattokat és rombolókat. Ez a szám 2025-re valószínűleg eléri a 400-at, 2030-ra pedig a 440-et a Pentagon szerint. Az új hajók között lesz még mintegy tucatnyi partraszállító-hajó.
A kínai haditengerészet különleges műveleti erői hadgyakorlat közben (Forrás: Wikipédia)Összehasonlításképpen, az amerikai haditengerészet jelenleg 296 hajóval rendelkezik (a hidegháborús csúcsnak körülbelül a fele), ami az évtized végére 290-re csökken a tervek szerint, de 2040-re már ismét 355 hajóval számolnak az amerikaiak. Nagy különbség viszont, hogy miközben Kína Tajvant tarthatja szem előtt a haderőfejlesztésnél, az Egyesült Államoknak fenn kell tartania globális jelenlétét.
Hozzá kell tenni, a puszta számadatok félrevezetők lehetnek. Az amerikai hajók minőségben egyelőre biztosan a kínaiak előtt vannak, Kína azonban valószínűleg ezen a területen is felzárkózik az elkövetkező évtizedben. Jól jön az ázsiai szuperhatalomnak, hogy ő rendelkezik a világ legnagyobb, legjobban kiépített hajóiparával, amely a 2021-ben világszerte gyártott kereskedelmi hajók 44 százalékát adta.
Kapcsolódó tartalom
Egy területen Kína mindenképp komoly lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest, ez pedig a tapasztalat. Kína régóta nem viselt háborút, legutoljára 1979-ben Vietnam ellen, de azt is nagyrészt szárazföldön.
Nyugati elemzők rendre kiemelik, hogy a kínaiak még nem tökéletesítették a repülőgéphordozó-műveleteket, és még nem sajátították el a tengeralattjáróik rejtve tartásának képességét sem. Az amerikaiaknak évtizedek óta birtokukban vannak ezek a képességek.
A fentiek fényében stratégiai hiba volna Kína részéről a közeljövőben háborút indítani a sziget megszerzéséért, hiszen minél tovább vár, annál inkább javára billen a katonai egyensúly – és nem csak hagyományos értelemben. A Pentagon előrejelzése szerint Kína nukleáris arzenálja 2035-re majdnem megnégyszereződik. A kínai stratégák azt remélik, hogy ez megkönnyíti majd a békés megoldást.
Az idő tehát végső soron a kínaiaknak dolgozik.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt képen: A Nancsang kínai irányított romboló egyik fedélzeti helikoptere felszáll a kínai-orosz „Közös tenger 2021” elnevezésű orosz-kínai hadgyakorlaton az oroszországi Nagy Péter-öböl közelében, 2021. október 15-én. (Fotó: Sun Zifa/China News Service/Getty Images)