Ha a két ország közötti közeledés megszilárdul, azzal igencsak jól járhat Jemen, Libanon és Szíria, viszont katasztrofálisan Izrael – írja a The Guardian.
2016 óta először van iráni nagykövetség Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban. Ez csak egy a gesztusok sorában, amely arra utal, hogy a két közel-keleti hatalom eltökélt abban, hogy megszüntesse a régiót négy évtizede gyötrő rivalizálást. A közeledés valódiságát támasztja alá az is, hogy a két ország közötti polgári repülőjáratok újraindulnak, iráni acél kerül a szaúdi piacokra, és hogy Ibrahim Raisi várhatóan hamarosan bejelentheti: 2007 óta először tesz iráni elnök látogatást Rijádba.
Kapcsolódó tartalom
A megbékélést Szaúd-Arábia 37 éves koronahercege, Mohammed bin Szalmán, valamint Irán 83 éves vallási és politikai vezetője, Ali Hamenei ajatollah hajtották végre.
A felek március 10-én Kínában jelentették be hivatalosan, hogy két hónapos tervet dolgoztak ki a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok normalizálására nyolc feszültségekkel teli év után.
A kapcsolatok 2016-ban szakadtak meg, miután tüntetők megrohamozták Szaúd-Arábia teheráni nagykövetségét egy disszidens szaúdi síita lelkész kivégzése miatt. A valóságban azonban a két fél – melyek az iszlám különböző irányzatait képviselik – az 1979-es iráni forradalom óta proxy-háborúkat vív egymással a régió ellenőrzéséért.
A Guardian szerint a kérdés most az, hogy a változás szele átterjedhet-e a Közel-Keleten, feloldva a jemeni, libanoni, iraki, szíriai, sőt izraeli konfliktusokat, amelyeket kis túlzással a szaúdi–iráni rivalizálás tartott fenn.

Cinzia Bianco, az Európai Külkapcsolati Tanács kutatója szerint a megállapodás valódi, de nagyon törékeny. „Van néhány kritikus pont, például egy esetleges új republikánus elnök az USA-ban, vagy egy izraeli támadás Iránban. Mindkét fél még mindig a lehetséges biztosítékokat keresi” – fogalmazott Bianco.
Egy, a lap által megkérdezett londoni arab diplomata a folyamatot egy olyan alapkőletételhez hasonlította, amelyre más országok építkezhetnek, utalva arra, hogy a régióra gyakorolt hatásai végül is jelentősek lehetnek. A megállapodás megerősítheti Washington csökkenő befolyását a Közel-Keleten, gyengítheti Izraelt, javíthatja Bassár el-Aszad szíriai elnök pozícióit, új, hosszú távú felvevőpiacot biztosíthat Szaúd-Arábiának Kínában, végül segíthet Iránnak leküzdeni gazdasági elszigeteltségét – mondta.
Kapcsolódó tartalom
Mások szerint ugyanakkor ezt lassabb folyamatként kell elképzelnünk, még úgy is, hogy Kína egyértelműen közvetítőként lép fel, és szorgalmazza a közeledést. „Nem lehet egyik napról a másikra átállni a versenyről a jelentős együttműködésre. Gyanítom, hogy a Perzsa-öböl menti kapcsolatok a konfrontáció korszakából egy természetesebb korszakba kerülnek, ahol vannak nézeteltérések, van verseny és van együttműködés” – mondta Ayham Kamel Közel-Kelet kutató.

A közel-keleti átrendeződés része az is, hogy Szaúd-Arábia és az öböl menti országok globális partnerséget akarnak, amelynek az Egyesült Államok a fő, de nem az egyetlen pillére.
A Washingtonnal való szoros kapcsolat mellett ezek az országok nem hajlandók lemondani más fontos nagyhatalmakkal, például Kínával kialakított kapcsolataikról.
Rijád távolodása az USA-tól közel egy évtizede kezdődött, miután az amerikaiak szaúdi olajtól való függősége megszűnt. A szaúdiak elhibázottnak látták az arab tavasz Barack Obama általi támogatását, valamint élesen ellenezték 2015-ben az Iránnal kötendő nukleáris megállapodásról szóló tárgyalásokat is.
Trump alatt a két ország kapcsolata nem javult, de nem is romlott, Biden pedig az Obama által megkezdett irányvonalat viszi tovább – véli a Guardian.
Kik járnak jól az enyhüléssel? Jól járhat például Jemen, az arab világ legszegényebb országa, ahol Irán felfegyverezte a szaúdi vezetésű koalíció ellen harcoló húti lázadókat, de most úgy tűnik, támogatja a béketörekvéseket. Cserébe Szaúd-Arábia késznek tűnik normalizálni kapcsolatait a szíriai Aszad-rezsimmel.
A harmadik ország, amely valószínűleg profitálna a szaúdi–iráni rivalizálás megszűnéséből, Libanon lenne, melynek október óta nincs elnöke, mert a két ország által támogatott politikai erők nem voltak képesek megegyezni egymással.

Ezek a fejlemények az USA mellett elsősorban Izraelt tölthetik el aggodalommal. A zsidó állam szemszögéből úgy nézett ki, hogy a Trump-kormányzat által kidolgozott megállapodások normalizálják a kapcsolatokat Szaúd-Arábiával, ám a demokrata vezetés megváltozott hozzáállása után Rijád inkább Izrael ellenségeivel – Iránnal, Szíriával, sőt a Hamásszal is – rendezte viszonyát.
A Hamász magas rangú tisztviselői 2015 óta először látogattak Szaúd-Arábiába, és Rijád nemrégiben tett lépése, hogy megkezdte a csatlakozási folyamatot a Sanghaji Együttműködési Szervezethez, amelyben Irán megfigyelői státusszal rendelkezik, csak tovább fokozhatja Izrael aggodalmát.
Kapcsolódó tartalom
Benjamin Netanjahu nemrég a CNBC-nek adott interjújában úgy fogalmazott: azok, akik Iránnal társulnak, a „nyomorúsággal társulnak”. Példának hozta Libanont, Jement, Szíriát és Irakot. Hozzátette, „a közel-keleti problémák 95 százaléka Iránból ered”.
Két évvel ezelőtt Szaúd-Arábia talán még egyetértett volna ezzel az értékeléssel, de úgy tűnik, mostanra egy egészen más út mellett döntött
– összegezte a szerző.
A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: Getty Images)