A kormányzatnak sikerült elkerülnie a komolyabb politikai veszteségeket
A török vezetés épp széleskörű szociális intézkedések életbe léptetésére és a minimálbér megduplázására, tehát kedélyjavító lépésekre készült, amikor február 6-án erős földrengések ráztak meg 11 dél- és délkelet-törökországi tartományt. Az emberéletek és a sérültek mellett elképesztő, a becslések szerint közel 100 milliárd dollárt (35,45 ezermilliárd forint) is meghaladó károkat okozott a katasztrófa, ami miatt felmerült a választások elhalasztásának lehetősége is, de ezt végül elvetették.
Kapcsolódó tartalom
Nagyon komoly kritikák érték a kormányzatot amiatt, mert sok helyre jelentős késésekkel érkeztek csak meg a mentőcsapatok. A török kormányzatot sokan bírálták azért is, mert – noha ismert a térség szeizmikus aktivitása – az utóbbi években olyan épületek kaphattak tömegével építési engedélyt, melyek egyáltalán nem feleltek meg az építési szabványoknak. Ráadásul egyes vélemények szerint rengeteg ház épült fel engedély nélkül is, ami felett a hatóságok rendre szemet hunytak.
A lakosság egy része a lakhatási válság közepette értékelte az ilyesfajta „lazításokat”, ám a katasztrófa megváltoztatta a társadalmi vélekedést. Mindezek ellenére a történések érdekes módon nem tépázták meg a várt módon a török elnök népszerűségét, hiszen az az elmúlt időszak csökkenése után mostanság inkább stagnál.
Összedőlt ház romjai a délkelet-törökországi Kahramanmarasban 2023. február 18-án, tizenkét nappal a Dél-Törökországot és Észak-Szíriát sújtó 7,7-es és 7,6-es erősségű két földrengés után. (Fotó: MTI/EPA/Erdem Sahin)Erdogan népszerűségének korábbi meredek csökkenését egyértelműen az egyre inkább begyűrűző gazdasági problémák okozták, és a koronavírus-járvány idején zuhant be igazán. Az immár két évtizede tartó uralmának elejét még a gyors és jelentős gazdasági növekedés jellemezte, azonban pár évvel ezelőtt ez megfordult. Kritikusai szerint ebben Erdogannak (és a központi banknak) is hathatós szerepe volt, ugyanis az elnök akkor is ragaszkodott, sőt a mai napig ragaszkodik az alacsony kamatlábakhoz, amikor az infláció meghaladta a 85 százalékot is az országban. Szokatlannak mondható gazdaságpolitikai manőverei nem tudták visszafordítani a káros folyamatokat, ezért nem meglepő, hogy
a pénzromlás mértéke 2017 eleje óta folyamatosan két számjegyű Törökországban.
Ott van ráadásul az a több millió szíriai menekült is, akikre a török társadalom mindinkább aggodalommal és félelemmel tekint. Elterjedt az a nézet, miszerint gazdasági tekintetben a menekültek jelenléte fölöttébb negatív hatást gyakorol, ráadásul rontják a közszolgáltatások színvonalát, illetve veszélyeztetik a békét és a biztonságot.
A kormányzat most igyekszik ismét magabiztosságot mutatni a gazdasági problémák kezelésének kérdésében. Az államfő kampánynyitó beszédében ígéretet tett arra, hogy nemsokára egyjegyűre sikerül csökkenteni az inflációt és felpörög a gazdasági növekedés is.
A kihívó és a többiek
Ugyanezt ígéri az ellenzék is a körülbelül 61 millió törökországi szavazó, és a 3,3 millió külföldről voksoló választópolgár számára. A Nemzeti Szövetség nevű – a nemzeti radikálisoktól szocialistákon át, volt Erdogan-pártiakig és keményvonalas iszlamistákig tartó – „szivárványkoalíció” jelöltje, a baloldali Kemal Kilicdaroglu jó kilátásokkal bír a választások előtt, hiszen a közvélemény-kutatások eredményei szerint magabiztosan vezet Erdogan előtt.
A gyakran „török Gandhinak” nevezett 74 éves korrupcióellenességéről és visszafogott természetéről ismert közgazdász a Kemal Atatürk alapította Köztársasági Néppárt (CHP) elnökeként a gazdasági válságból való kilábalás mellett azt kínálja a török választóknak, hogy helyreállítja a megtépázott demokráciát és gyakorlatilag felszámolja az Erdogan által bevezetett elnöki rendszert. (A korábbi parlamentáris berendezkedést egy 2017-es népszavazás következtében váltotta fel végrehajtó elnöki rendszer, több jogkörrel ruházva fel az államfőt.)
Kemal Kilicdaroglu (Fotó: Burak Kara/Getty Images)A koalíció választási programjában szerepel a teljes jogú európai uniós tagság eléréséért való küzdelem – melyre a törökök az 1970-es évek óta várnak – és a szíriai menekültek hazaküldésének kilátásba helyezése is, melyet egyébként nemrég maga Kilicdaroglu is megerősített egy kampányrendezvényen. Az elnökjelölt azt viszont nem fejtette ki bővebben, hogy milyen eszközökkel kivitelezné tervét. (Korábban már számos szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy jogilag igencsak bonyolult vállalkozás távozásra kényszeríteni az országban levő szíriaiakat.) Programjuk szerint folytatni fogják a – nemzetközileg el nem ismert – Észak-Ciprusi Török Köztársaság szerzett jogainak védelmére irányuló erőfeszítéseket is, mely sokak szerint kiválthatja a Nyugat rosszallását.
Kapcsolódó tartalom
Az ellenzéki összefogás számára a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy a hat párt szimpatizánsai hajlandók lesznek félretenni személyes meggyőződésüket és leszavazni a közös jelöltre.
A kérdés magyarán az, hogy az Erdogan-ellenesség elegendő mobilizáló erővel fog-e hatni.
Jelen van továbbá a kurd-probléma is. Az összefogás tagjai arra számítanak, hogy sikerül megszerezniük az összes választó 15-20 százalékát kitevő törökországi kurdok szavazatait, ami nélkül szinte lehetetlen választást nyerni. Ez ugyanakkor korántsem egyértelmű. Derűlátó viszont kurdbarát párt jelenleg börtönben levő vezetője, Selahattin Demirtaş, aki szerint Erdogan nagy különbséggel veszíti el a választás első fordulóját.
Kapcsolódó tartalom
A két fő esélyes mellett nem nagyon rúg labdába a többi induló, ugyanakkor indulásuk elsősorban az ellenzéki összefogást gyengíti és nem a kormánypárttól csenhetnek el szavazatokat. Az egyikük az 58 éves Muharrem İnce, aki egyszer 2018-ban a CHP színeiben már megmérette magát az elnökválasztáson, de csupán a szavazatok 30 százalékát sikerült megszereznie. A vereséget követően kilépett a pártból és saját mozgalmat alapított. Győzelme kisebb csodával érne fel, jelenleg 7 százalék körül mérik a közvéleménykutatók.
A másik jelölt a nacionalista Sinan Ogan, aki mikropártok szövetsége támogat. Ogant balhés alaknak tartják Törökországban, rendre hangzatos kijelentésekkel véteti észre magát.
Pályafutása eddigi legnagyobb kihívása vár Erdoganra
A rutinos, ízig-vérig politikus Erdogan talán sosem élt meg ilyen nehéz időket, már ami a karrierjét illeti. A februári földrengéssel újabb válságot kellett kezelnie, amiből ugyan akadt már jó pár (elég csak a 2013-as tömegtüntetésekre vagy a 2016-os puccskísérletre gondolni), ám az eleddig nem fordult még elő, hogy ennyire elveszítette volna a közvélemény támogatását. Ez, úgy tűnik, az elnök egészségére sincs a legjobb hatással.
Az elnök természetesen azt igyekszik erősíteni a kampányban, hogy a kormányzó párton kívül nincs komolyan vehető politikai erő az országban, a koalíciós huzavona pedig nem segítene, csak rontana a helyzeten. „Mi egy olyan párt vagyunk, amely tudja, hogyan kell az államot kezelni” – mondta például egy interjúban. Azt is elmondta, hogy amikor először kormányrúdhoz került, akkor 36 miniszter dolgozott a kormányban, most pedig mindössze 17 végzi el ugyanazt a munkát. Szerinte az ellenzék újra felduzzasztaná az államapparátust, és már most osztozkodások mennek köreikben a jobb helyekért.
„Van egy csoport, amelyik el akarja pusztítani a két évtized alatt elvégzett munkánkat. Úgy gondolom, hogy a török választópolgárok is felismerték a soron következő választások fontosságát. Az államéletben a folyamatosság elengedhetetlen”
– hangsúlyozta.
Kapcsolódó tartalom
De beszélt arról is, hogy a Nyugat riválisát, Kilicdaroglut támogatja az elnökválasztási versenyben, méghozzá azért, mert Törökország letért arról az útról, amit neki szántak. „Országom egyértelmű üzenetet küld a választásokon a Nyugatnak” – fogadkozott Erdogan.
Azzal, hogy hogyan alakult az elmúlt két évtized török külpolitikája, illetve hogyan lett katonailag Törökország ismét a térség meghatározó állama, egy következő írásban foglalkozunk.
Kiemelt kép: Recep Tayyip Erdogan török elnök választási plakátjai a délkelet-törökországi Diyarbakirban 2023. március 20-án. (Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)