Az RS–24 Jarsz (NATO-jelöléssel SS–29) feltehetően 2010 februárjában állt szolgálatba. Bár információk a rakéta műszaki adatairól és képességeiről korlátozottan állnak rendelkezésünkre.
Vlagyimir Putyin orosz elnök már korábban ismertette azt a törekvését, hogy a Topol rakétarendszert felváltó Jarsz rakétarendszerek Oroszország legyőzhetetlen fegyverzetének és a szárazföldről indítható nukleáris arzenáljának egyik fő részévé váljanak.
Kapcsolódó tartalom
A rakéta fejlesztése feltehetően 2004-ben kezdődött. Az első repülési tesztjére 2007 májusában került sor, majd 2007 decemberében és 2008 novemberében továbbtesztelték.
Az első teszteket mobil ballisztikus rakétaindító-platformokról végezték, azonban
a tervek szerint az RS–24-eseket silókba is telepítik,
amelyet az az orosz állami hírügynökségi jelentés is igazol, ami szerint 2014 decemberében valóban sikeresen tesztelték a rakéta silóból történő indítását.
Az RS–24 rakétákat a mobil indításhoz MZKT–79221 teherautókra szerelik, amely minden típusú terepen helytáll, köszönhetően a 16×16-os kerékelrendezésének és az első, második, harmadik és hatodik, hetedik és nyolcadik tengelyen kormányozható kerekeknek. A teherautót egy YaMz–847-es 800 lóerős dízelmotor hajtja.
Orosz Jarsz interkontinentális ballisztikus rakétaindító berendezés egy tervezett parancsnoki és törzskari gyakorlaton a Novoszibirszki területen. (Fotó: EPA/Russian Defence Ministry Press-Service)A rakéta becsült hossza 22,5 méter, 2 méteres átmérővel. Az RS–24-es súlyát 49 ezer kilogrammra becsülik, és mint a korábbi közlésekből kiderült, körülbelül 12 ezer kilométeres hatótávolsággal rendelkezik.
Az RS–24 szilárd hajtóanyagú, háromfokozatú rakéta, amely MIRV-képes, azaz
önállóan képes akár tíz nukleáris robbanófej hordozására, amelyeket különböző célpontokra lehet irányítani.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép forrása: EPA/Russian Defence Ministry Press sevice