A CPR kutatásában rámutatott, hogy az évekkel ezelőtt kidolgozott akcióterveknek szigorúbb felügyeletre és struktúrára, valamint jóval nagyobb anyagi támogatásra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan óvni tudják az indiai lakosságot a szélsőséges hőségben; az egyre gyakoribb és hevesebb hőhullámok ráadásul a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat érintik a legjobban, amit az akciótervek egyelőre nem vesznek figyelembe.
A kutatásban 37 – regionális és szövetségi – hőség elleni akciótervet vizsgáltak. Ezek a tervek azután jelentek meg Indiában, hogy 2010-ben 48 Celsius-fokot is meghaladó hőség tarolta le az országot, amely egyedül az északnyugat-indiai Ahmadábád városában több mint 800 emberéletet követelt.
Hatósági, szakértői és szervezeti együttműködések révén ezután született meg Dél-Ázsia első lakossági akcióterve,
amely többek között az egészségügyi dolgozóknak biztosít speciális kiképzést, tájékoztató és érzékenyítő programokat tartalmaz, de olyan tetőszerkezetek alkalmazását is ismertetni, amelyek hűtésre alkalmas anyagokból, így kókuszhéjból vagy papírhulladékból készülnek.
Amellett azonban, hogy az akcióterveket nem vizsgálják felül rendszeresen, kiderült az is, hogy a terveknek jellemzően nincsen elkülönített költségvetése, amely lehetővé tenné, hogy a gyakorlatba is hatékonyan átültessék az egyes intézkedéseket.
„A hőség elleni akciótervek finanszírozása a legkényesebb kérdés” – húzta alá Abhijant Tivari, a Natural Resources Defense Council nevű amerikai székhelyű zöldszervezet indai éghajlat-ellenállási és egészségügyi programjának vezetője.
Mint elmondta, ellentétben az olyan természeti katasztrófákkal, mint a ciklonok, a szélsőséges hőségek esetében „még mindig nincs tisztázva, hogy kinek a feladata az akciótervek finanszírozása és kivitelezése”, mivel a hőségeknek nincsen természeti katasztrófa besorolása.
Kapcsolódó tartalom
Az indiai katasztrófavédelmi hatóság (NDMA) nemrégiben kiadott jelentése szerint az elmúlt három évtizedben Indiában 26 ezer ember esett a hőség áldozatául. A hatósági felmérés szerint a fenyegetésnek leginkább a városi nyomornegyedek lakói, a krónikus betegségben szenvedők, a kicsi, zárt helyekben dolgozók, az építőipari és mezőgazdasági munkások, valamint az idős emberek és a várandós bők vannak kitéve.
A Nature című tudományos folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmány mindennek tetejében felhívja a figyelmet arra, hogy az egyre emelkedő hőmérséklet miatt India eshet el a legtöbb munkaórától, évente akár százmilliárd, munkával töltött órát veszítve.
A tanulmány szerint részben megoldás, ha a munkaórákat eltolják a hűvösebb napszakokra, a globális felmelegedés hatásai azonban Indiában különösen megnehezítik a munkakörülményeket.
Aditja Pillai, a CPR munkatársa és a kedden kiadott kutatás társszerzője szerint a helyzet helyrehozatalához már van egy „stabil alap”, amire lehet építeni, ám sürgető szükség van az akciótervek átdolgozására.
Pillai javaslata szerint először is természeti katasztrófaként kell elismerni a hőhullámokat, emellett pedig rendszeresen meg kell figyelni és ki kell értékelni az akcióterveket, nem utolsó sorban pedig olyan jogszabályokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a tervek kivitelezését és biztosítják anyagi támogatásukat.
A kiemelt kép illusztráció.