Időjárás

Érkezik a fagy és hózápor is lehet

Susanne Schröter: A baloldal mindig is a saját klientúrájának tekintette a migránsokat

A „Globális kudarc? A nyugat az önhittség és az öngyűlölet között” című kötet szerzője szerint egyre nagyobb az igény, hogy az agyonhallgatott kérdésekről is világosan beszéljünk. Susanne Schröter egyetemi tanár, a Frankfurti Globális Iszlám Kutatóközpont vezetője művében bemutatja, hogyan kezelik és kezelték a nyugati kormányok az ukrajnai, afganisztáni és mali konfliktusokat, a migrációs mozgalmakat, a politikai iszlám térnyerését, valamint a cancel culture jelenségét. A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorban többek között arról is beszélt, hogy a baloldal mindig is a saját „klientúrájának tekintette a migránsokat” és ha már nem sikerült a munkásosztályt maguk mellett tartani, akkor azt gondolták, hogy talán ezekkel az emberekkel forradalmat csinálhatnak, megváltoztathatják a társadalmat.

 

Itt hallgathatja vissza a beszélgetést:

.

Iszlamizmusról, dzsihadizmusról ír német nyelven, miközben erről a témáról inkább hallgatnak Németországban. Mit gondol, miért szerepel a könyve mégis a bestseller listák élén?

Talán az az érdekes az emberek számára, ahogy megmutatom az összefüggéseket például az ukrajnai háború és az afganisztáni kudarc között, illetve az identitáspolitikai kérdésekben. Azt hiszem, egyre nagyobb az igény, hogy az agyonhallgatott kérdésekről is világosan beszéljünk. Én az iszlámmal kapcsolatban ezt már régóta teszem. Persze sok kritikát kaptam, hogy iszlámfóbiám van, meg hogy „antimuzulmán” rasszista vagyok. Sose mondtam, hogy az iszlám az egy rossz vallás, csak hogy rosszat tesz Németország számára. A könyvem címében ott a kérdőjel, hogy vajon „Globális kudarcot élünk meg? A nyugat az önhittség és az öngyűlölet között” vergődik. Egyfelől

végtelenül öntelt ez a társadalom, meg van győződve róla, hogy fantasztikus, és olyan erős, hogy az egész világot olyanná formálhatja, amilyen maga is. Így volt ez Afganisztánban is.

Iszlamista tálib fegyveresek Kandahárban 2021. szeptember 1-jén. Az iszlamista tálibok augusztusban foglalták el Afganisztán legnagyobb részét, miután az Egyesült Államok vezette NATO-erõk kivonultak az országból, az utolsó amerikai katona augusztus 31-én távozott (Fotó: MTI/EPA)

Azt gondolták, hogy ha elég pénzt, embert, fegyvert visznek oda, akkor olyan demokráciát építhetnek, amilyet csak akarnak, de ugye mindez nem sikerült. Húsz év után fejvesztve kellett menekülni, mert a tálib vezetők a lakosság minden ellenállása nélkül vonultak be a fővárosba. Végeredményben minden nyugati beavatkozás kudarcot vallott, és kiderült, hogy hibás az az elképzelés, hogy mások is a mi társadalmi berendezkedésünkre vágynak, demokráciát akarnak, jogállamot, emberi jogokat satöbbi, egészen az LMBTQ jogokig.

Különös módon ez a fajta gőg, hogy azt képzeljük, hogy mi vagyunk a példakép a világ több része számára, egyfajta öngyűlölettel is párosul.

Ugyanazok, akik azt mondják, hogy demokráciát kell építenünk ebben, vagy abban az országban, máskor azt hangsúlyozzák, hogy mennyire rasszista a társadalmunk. Főleg mi fehérek szégyelljük magunkat, mert a mai napig áthatja a gondolkodásunkat a gyarmatosítás szellemisége, és vezekelnünk kell. Hogy válhat egy társadalomban, mely többségében fehér,  a fehérekhez tartozás stigmává, a bűn jelévé, és hogy fordulhat elő, hogy egyesek minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a saját társadalmuk összeomoljon?

Kapcsolódó tartalom

Bizonyára létezik ez a „naiv” demokráciaimport felfogás is Nyugaton, hogy egyesek azt hiszik, más kultúrák is erre vágynak, de nem gondolja, hogy emögött valamiféle üzleti, vagy hatalmi érdek is rejtőzik?

Igen, ezt gyakran felhozzák érvként, hogy azért geopolitikai érdekek is szerepet játszanak, bár Afganisztán esetében ez számomra nem tűnik logikusnak, hiszen sokkal bölcsebben is köthettek volna üzleteteket. A nyugati üzleti érdekeket szerintem nem szolgálja, ha az országok összeomlanak, ha állandóan háborúk vannak, kivéve legfeljebb a hadiipar érdekeit. De valóban, amire céloz, abban van valami, vagyis, hogy kell, hogy legyen más motiváció, hiszen nem követik konzekvensen a jól hangzó értékeket.

Itt van például a német külügyminiszter, Baerbock asszony, aki feminista külpolitikát hirdetett, de ugyanakkor együttműködik az Öböl-menti államokkal, melyek nem éppen a nőjogok tiszteletben tartásáról híresek.

Vagyis itt is működik ez a kettős morál.

Kapcsolódó tartalom

Az iszlám kultúrából korábban Európába érkezett emberek közül is sokan mondják, hogy az iszlám világ és a nyugati kultúra három évtizeddel ezelőtt sokkal közelebb álltak egymáshoz. Miért ilyen nagy ma a szakadék? Hogyan változott az iszlám világ, és mi történt Európában?

Az iszlám világ nagyrésze sokkal világibb volt a 20. században. Olyan politikai vezetők voltak, mint Atatürk, vagy az iráni sah, vagy Ben Ali Tunéziában, vagyis olyan vezetők, akiknek volt elképzelésük a modern világról, ami egyáltalán nem állt olyan távol attól, amit a nyugati világban modernnek tekintünk. Ezek a vezetők betiltották az iszlám szervezeteket, amire szükséges is volt, mert ezek az iszlám szervezetek sohasem fogadták volna el a modern fejlődést.

Kapcsolódó tartalom

Felelevenednek az emberben azok a képek, ahol fiatal lányok, egyetemisták miniszoknyában sétálnak Kabulban, vagy Damaszkuszban, vagy más ma szigorú iszlám városokban. Aztán a nyolcvanas években megerősödtek az iszlamista ellenmozgalmak. Azért volt erre esélyük, mert ezek a világi vezetők nagyon tekintélyelvűek voltak. A perzsa sahot egy demokratikus mozgalom döntötte meg és visszatért párizsi száműzetéséből Homeini ajatollah, és átvette a hatalmat, majd egy iszlám államot épített ki.

Az iszlamista forradalom egy komoly jelzés volt a többi ország számára, az volt az üzenete, hogy ha Isten velünk van, ha Allah útját követjük, akkor le tudjuk győzni a Nyugatot, és ennek főleg azokban az országokban volt nagy foganatja, melyeket diktatórikusan irányítottak, és a szegényeket elhanyagolták.

Fontos momentum volt, amikor Szaúd-Arábiában Mekkában néhány iszlamista megszállta a nagymecsetet, és bár nem sikerült megdönteni a hatalmat, de a szaúdi elit ráébredt, hogy ha nem akarják, hogy ez újra megtörténjen, akkor kifele azt kell mutatniuk, hogy igazán jó muszlimok, ezért egy nagyívű programot indítottak a vahhábita ideológia terjesztésére világszerte. Mecseteket építettek, oktatási központokat, tananyagot terjesztettek mindenfele, mindezt a petrodollárokból. Ehhez jött aztán a dzsihadizmus, ami mögött ott volt a pénz és a szaúdi befolyás. Mindez nagyon komolyan megváltoztatta az iszlám világot, és ezek az emberek, persze a migráción keresztül Európába is eljutottak.

Kapcsolódó tartalom

Hogy lehet az, hogy Európa nem számolt ezen kulturális különbségek veszélyével?

Először is nem vették komolyan. Nem volt még olyan sok muzulmán az országban, sehol Európában, talán csak Franciaországban, hogy komolyan szembesültünk volna a problémával. Volt néhány vendégmunkás, de azt gondolták, hogy majd idővel hazamennek. Ez persze nem történt meg.

Az első elgondolkodtató pillanat talán a World Trade Center elleni merénylet volt, amely merényletet egyébként Hamburgban élő diákok hajtották végre.

2001. szeptember 11-én készített kép, amelyen a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai égnek, miután két eltérített utasszállító repülõgépet kb. félórás eltéréssel terroristák nekivezettek a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak. A 110 emeletes épületek röviddel késõbb összedõltek. Ezen a napon az amerikai védelmi minisztérium washingtoni épületének, a Pentagonnak ugyancsak nekihajtott egy gép, és bomba robbant a washingtoni külügyminisztériumnál is. (MTI/EPA/Jason Szenes)

Ezt kevesen tudják. Hamburgban volt egy szervezet (sejt), mely egy ottani mecsetben radikalizálódott, és érdekes, hogy ez a mecset a támadás után is, 2010-ig nyitva maradt, miközben a nemzetközi dzsihadizmus központja volt. Felvetődik a kérdés, hogy vajon miért engedték ezt?

A baloldal mindig is a saját klientúrájának tekintette a migránsokat, mint elnyomottakat.

Ha már nem sikerült a munkásosztályt maguk mellett tartani, akkor talán ezekkel az emberekkel forradalmat csinálhatnak, megváltoztathatják a társadalmat, gondolták. A konzervatívok pedig nem törődtek vele, nem figyeltek.

Kapcsolódó tartalom

Talán úgy gondolták, hogy gazdasági hasznuk lehet belőle, megoldhatja például a szakemberhiányt.

Valóban szükségünk van munkaerőre, hívtunk is embereket. A CDU mindig úgy nyilatkozott, hogy nem vagyunk bevándorló ország, ezek el fognak majd menni. Vagyis hiányzott a tisztánlátás, és ezt ma már sokan belátják.

Tanulhattunk a hibáinkból, rengeteg az iszlámból adódó probléma, párhuzamos társadalmak alakultak ki, nőtt az erőszakos bűncselekmények száma, főleg nőkkel szemben, de tanárokkal szemben, és ez mind tudott, vagyis mostanra már mindenképpen cselekedni kellett volna, de sokan most meg már azt hangoztatják, hogy „de hát már annyi migráns él nálunk, hogy már úgysincs mit tenni.”

Itt talán érdemes elgondolkodnunk azon, ami a kérdésem második felét illeti, vagyis, hogy hogyan változott Európa az elmúlt évtizedekben. Valóban annyira legyengült, hogy nem tud magáért kiállni?

Abszolút. Az Európai Unió nagyrészt kiüresedett. A baloldali szereplők egy határok nélküli globális világról, társadalomról álmodnak, anélkül, hogy valós elképzelésük lenne arról, hogy az hogyan is működne. Persze hevesen tiltakoznak az ellen, hogy a migrációt korlátozzák.

Egyre több országot nyilvánítunk például Németországban nem biztonságos országgá, hogy onnan is behozhassuk az embereket.

Ez szerintem öngyilkosság. Tisztán látszik, hogy mennyire túlterheltek már így is a települések, nincsenek szabad lakások, a hatóságok nem teszik a dolgukat, kevés a bíró, és az iskolákban sem akar már senki sem tanítani, vagyis valóban drámai a helyzet, és ez nem is fog megváltozni.

Kapcsolódó tartalom

Az alapján, amit mondott, az jutott eszembe, hogy azt a vágyott világot mi itt Magyarországon már egyszer láttuk, ahol elvileg mindenki egyenlő, nincs szegénység, egyesülnek a világ proletárjai, hiszen ilyen volt a kommunizmus, illetve a szocializmus időszaka is, de az nem hozott jólétet az emberek számára semmilyen szempontból.

Pontosan, most is egy szocialista elképzelés irányítja a tetteket. Sokan ki is mondják, hogy „a kapitalizmust el kell tiporni, szocializmust akarunk, a világ legyen igazságos”, „mi szükség a nemzetállamokra?,” és ha a vagyont igazságosan újra osztjuk, akkor az majd mindenkinek jó lesz.

Azt gondolják, hogy mi olyan gazdagok vagyunk, és azok is leszünk mindig is, hogy nyugodtan szétoszthatjuk, amink van, vagyis teljesen elveszett a realitás érzék.

Olyan erős társadalmak is, mint Németország, mely erős gazdasággal bír, pillanatok alatt nagyon gyengévé válhatnak. Ha kivonul az ipar az országból, ha a képzés színvonala egyre romlik, eltűnik az értelmiség, a tudás, és az egyetemek már csak ideológiai felhők, nem adnak valódi tudást, akkor nem kell sok idő hozzá, hogy a társadalom összeomoljon. Gyakran eszembe jut, hogy érdemes visszapillantani a történelembe, mindig voltak gazdag felemelkedő kultúrák, melyek aztán idővel degenerálódnak, és végül összeomlottak. Lehet, hogy éppen ezt a ciklust éljük.

Kapcsolódó tartalom

Innen nézve úgy tűnik, hogy Németországban a kisebbségek például bevándorlók, transzszexuálisok jogait nagyon védik. De ki képviseli a többség jogait?

Valóban. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb probléma. Sokak számára az antidiszkrimináció a legfontosabb kérdés, és a többséget kizárják a párbeszédből. Tudjuk például közvéleménykutatásokból, hogy a lakosság abszolút többsége a genderideológia, gender-nyelvhasználat ellen van, mégis keresztülviszik.

A baloldal képviselői úgy gondolják, hogy ha ilyen nagy az ellenállás, akkor még intenzívebben kell erőltetni, vagyis nem a demokrácia elvei alapján, a többség akarata szerint cselekszenek.

Ezért mondom, hogy ez az egész folyamat nem demokratikus, hanem végeredményben autokratikus. Egy kisebbség, mely jól képzett, melynek megvannak a kommunikációs csatornái, az intellektuális eszközei, mely a jelenlegi kormány által is képviselt, természetesen rengeteg lehetőséggel bír, hogy véghezvigye az akaratát, és most nem demokratikus eszközöket használ erre, vagyis végeredményben ugyanazon elven cselekszik, mint korábban a szocialisták.

Nem számít a lakosság akarata, érdeke, ők a saját céljukat akarják elérni.

Azt hiszem, ha az EU egyes országain számon kérjük, és intézkedésekkel büntetjük, ha valamit nem tartunk demokratikus eljárásnak, akkor Németországnak is terítékre kellene kerülnie ezen kérdésekkel kapcsolatban.

Kapcsolódó tartalom

Ön is alapítója Németországban egy polgári agytrösztnek, vagyis mégiscsak vannak közösségek, mozgalmak, melyek a polgári értékekért állnak ki. Mit gondol, mikor jön el az a pont, hogy valaki határozottan kiáll, és azt mondja, elég volt, mindez badarság, amit itt hirdetnek?

Azért nem lehet azt mondani, hogy nem történik semmi. Megalakult ez a gondolkodói kör, létrehoztunk egy hálózatot a tudományos élet szabadságáért, és már vannak olyan médiumok, melyek a mainstream-től (fősodor) eltérő információkat közölnek, főként a világhálón keresztül, de persze még sok munka van előttünk. Persze be kell látnunk, hogy a tősgyökeres németek, mondjuk úgy, nem született forradalmárok. Bátrabbá kell válnunk.

Kapcsolódó tartalom

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még