Aktuális

Kocsis Máté: A Fidesz–KDNP frakcióülésén születik döntés az új államfőjelölt személyéről

„Egyre inkább eluralkodik a háborús hisztéria az európai vezetés körében” – veszélybe került a svájci semlegesség elve az ukrajnai háború miatt

Az ukrajnai konfliktust kísérő média hadjárat és nyomásgyakorlás kikezdte a hagyományos svájci semlegességet is. Pedig hosszú távon ez nagyon sokba kerülhet az országnak, figyelmeztetnek elemzők. Roger Köppler a Die Weltwoche főszerkesztő-tulajdonosa, a Svájci Néppárt (SVP) képviselője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában adott interjút.

A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.


Egyre több európai ország követeli Svájctól, hogy járuljon hozzá a fegyverek, lőszerek Ukrajnába szállításához. Mit gondol Köppel úr, lehetséges, hogy Svájc feladja a semlegességét?

Remélem, nem. Remélem, nem lazítják fel még inkább a szabályokat. Tavaly februárban már puhítottunk rajta, amikor úgy döntött a svájci parlament, hogy egy az egyben átveszi az EU-s szankciókat. Szerintem már ez is a neutralitásunk megsértése volt, és úgy látom, hogy ezzel Svájc az Oroszország ellen folytatott gazdasági háború részese lett. Ez szerintem komoly hiba, és még nagyobb hiba lenne, a fegyverszállításokba is beszállni. Itt folyamatban lévő szerződésekkel, svájci törvényekkel akarnak szembe menni. Nem is értem, hogy gondolják.

Kapcsolódó tartalom

Svájc semlegességének elve alapján nem csak hogy fegyvereket nem szállíthat egy háborúban álló országnak, de azt sem engedheti, hogy az általa szállított fegyvereket, töltényeket továbbadják ilyen országnak, és azt is jelenti, hogy minden érintett felet egyformán kell kezelnie. Vagyis azzal, hogy Bern csatlakozott a Moszkva ellen hozott fegyverkereskedelmi tilalomhoz, ugyanezt a megközelítést köteles alkalmazni Ukrajna esetében is.

Igen, ez így van. Most tulajdonképpen elvileg egyszerű is a helyzet. Svájc rendelkezik hadiiparral, hiszen a saját hadseregünket is el kell látni. Persze a gyártók exportálni is szeretnének, és ezért kellett arra törvényt hozni, hogy ha háborús feleket szolgálunk ki, akkor mindkét felet úgyan úgy kell. Ez benne van feketén, fehéren azokban a konkrét szerződésekben, melyeket más országokkal kötöttünk, ahogy az is, hogy mikor nem lehet továbbadni a fegyvereket. Most Spanyolország, Németország, akik aláírták ezeket a szerződéseket, azt követelik Svájctól, hogy szegje meg ezeket a szerződéseket. Ez döbbenetes, és azt mutatja, hogy a jogállamiság elve már nem fontos némely EU-s ország számára. Egyre inkább eluralkodik a háborús hisztéria az európi vezetés körében. Ez nagyon nem jó irány.

Nagyon fontos kérdés Magyarország számára is, hogy ki lehet-e maradni ebből a háborúból, ki tud-e maradni bármelyik európai ország. Thierry Burkart, a svájci jobbközép FDP párt vezetője, úgy fogalmazott, „Nem szabadna vétójoggal megakadályoznunk, hogy mások segítsenek Ukrajnának, mert ha ezt tesszük, akkor Oroszországot támogatjuk, ami nem semleges álláspont.

Szerintem ez nem így van, Burkart úr ezt rosszul látja. Pillantsunk vissza a 2. világháborúra. Burkart úr egyik elődje, jelentős liberális politikus volt akkoriban a Neue Züricher Zeitung főszerkesztője. Willy Bretscher, akkor amikor a nácik bevonultak Lengyelországba azt írta, „most nagyon kell ügyelnie Svájcnak arra, hogy megőrizze semlegességét. Szigorúan ügyelnünk kell rá, hogy egyik oldalt se támogassuk, egyenlően tekintsünk a háborús felekre.” Ezt írta akkor egy vezető liberális politikus, főszerkesztő, a parlament tagja, aki egyébként a nemzeti szocializmus nagy ellenzője volt. Butaság azt magyarázni, hogy a semlegesség most egy háborús fél támogatása. A szó maga, az hogy neutrális, neutrum, azt jelenti, hogy egyik sem, vagyis aki semleges, az sem az agresszort, sem a megtámadott országot nem támogatja, nem áll senki oldalára. Ezt az álláspont sajnos már némely prominens svájci politikus számára sem egyértelmű. Ezért is nagyon fontos, hogy az SVP, a Svájci Néppárt, melynek én is tagja vagyok, a liberális konzervatív párt, egy semlegességi kezdeményezést indított. Szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a semlegesség azt jelenti, nincsenek gazdasági szankciók, sem katonai részvétel. Szigorúan ki kell maradni a háborúból, nem szabad semelyik fél oldalára állni. Szeretnénk, ha ezt részletesen alkotmányba is foglalnák.

Kapcsolódó tartalom

Ön is utalt rá az imént, hogy a gazdasági háborúból Svájc sem tudta kivonni magát. Mit gondol, milyen esélyei vannak az európai országoknak, hogy ne vonják be őket még jobban a háborúba? Döbbenten tapasztaljuk, hogy sorban állnak ki a fegyverszállítás mellett, és komoly támadófegyvereket is ígérnek, ahogy Németország például Leopard tankokat. Hova vezet ez? Mit tehetnek az országok?

Minden országnak meg van az esélye, hogy nemet mondjon. Csak bátorság kell hozzá. Svájcnak sem kellett volna megtörnie. Talán nem is a külső nyomás volt olyan erős, hanem inkább a belső cégek részéről jött a nyomás. Úgy gondolkodtak, hogy nem néz ki jól, ha továbbra is együtt dolgoznak az oroszokkal, de mégsem akarták maguk elküldeni az ügyfeleket, ezért jobbnak látták, ha a kormány mondja ki, hogy nem lehet. Természetesen minden ország mondhat nemet, nem szabad gyávának lenni. Azoknak, akik nem akarnak nemet mondani, ajánlom a „Háborúhoz vezető hosszú út” című dokumentumfilmet. Ez egy nagyon jó film az első világháború kitöréséhez vezető útról, az okairól. Engem a mai történések erre a súlyos időszakra emlékeztetnek. Akkoriban sem beszélt már senki a békéről itt Európában. Mindenki meg volt róla győződve, hogy háború lesz, és mi fogjuk megnyerni ezt a háborút. A németek úgy gondolták, hogy meg fogják nyerni, az osztrákok is, hiszen nekik segítenek a németek, de a franciák is a győzelmükben hittek, ahogy az angolok is, és az oroszok is úgy érezték, hogy ők fognak győzni, és mivel mindenki hitt a győzelmében, világháború lett belőle. Számomra az a gondolkodásmód, ami eluralkodott Európán, ez a háborús hisztéria, egyenes út a világháború felé. Nem állítom, hogy óriási a valószínűsége, de azt gondolom, hogy a világháború kitörésének kis valószínűségét sem engedhetünk meg magunknak, hiszen egy itt egy atomhatalom is résztvevők között van, 600 atomtöltettel. Azt gondolom, hogy a felelőtlenség csúcsa, amit itt a politikusaink művelnek. Nem hogy a tűzzel játszanak, de egyenesen az apokalipszis lehetőségével.

Látjuk, hogy micsoda veszteségeket szenvedett el az elmúlt esztendőben Ukrajna, látjuk a rengeteg emberáldozatot. Mit gondol, voltak lehetőségek a békekötésre, melyeket elszalasztottunk?

Megfigyelésem szerint, a bizalom a Nyugat, Amerika és az Európai Unió, és Oroszország között teljesen szilánkjaira hullott. A hidegháború idején nagyobb volt a bizalom, gondoljunk csak a kubai válságra 1961-ből, akkor Kennedy és Hruscsov beszéltek egymással. Ma az amerikai és orosz vezetők már nem tárgyalnak egymással, ami rendkívül veszélyes. Merkel kancellár asszony elismerte, hogy a Minszki egyezményt, a polgárháború idején, nem is őszinte szándékkal kötötték meg, vagyis nem azzal a szándékkal, hogy Oroszországgal békét kössenek. Én persze nem tudom, hogy mi az igazság, de ő így mondta, ez pedig azt jelenti, hogy szándékosan becsapták Oroszországot. Szerintem teljesen világos, hogy ez a háború Ukrajnában egy a NATO által kiprovokált háború, melyben átlépték a vörös vonalat, és úgy akarnak keletre terjeszkedni. Ennek pontosan tudatában is voltak az amerikaiak, meg is mondták, nem én mondom, hanem amerikai diplomaták mondták ki. Ez egy kiprovokált háború, de ettől még természetesen nem indokolt, hogy az oroszok lerohanjanak egy országot. Természetesen azt én is elítélem. A nagy kérdés most az, hogy hogy kerülünk ki ebből. Én úgy látom, hogy kizárólag az amerikaiak köthetnének itt békét Oroszországgal, de az USA-ban egytelen személyről feltételezem, hogy ezt meg is tudná tenni, és meg is tenné, az pedig Donald Trump, de sajnos kicsi a valószínűsége, hogy ő újra elnök lesz, úgyhogy nagyon félelmetesnek tűnik a helyzet pillanatnyilag. Ha Trump nem tud tenni a békekötés érdekében, akkor nem tudom, kivel tárgyalhat Putyin, kiben bízna, ki fordíthat a helyzeten. Nehéz kérdés. Talán Orbán Viktor.

Kapcsolódó tartalom

Ha már említette a provokációt, újabb hírek kerültek nyilvánosságra az Északi Áramlat vezeték felrobbantásáról, miközben különböző gyanús repülő tárgyak jelennek meg Amerika felett, melyeket meg kell semmisíteni.

Én svájciként, egy kis állam állampolgáraként, komoly aggodalommal szemlélem, ahogy mindenütt forr, sistereg, lángol és robban a világ. Rengeteg a konfliktus, és egyre erősödik ez a feszültség. Azt hiszem óriási a politikusok felelőssége, hogy most a békéről beszéljenek, békére törekedjenek, ki kell állniuk, felemelni a szavukat a békéért, de ha ezt nem teszik meg a politikusok, akkor a polgároknak kell kiállni, nekik kell hallatni a szavukat. Sajnos most azt látom, hogy a politikusok egy nagy háború felé kormányozzák a kontinenst. Látni a jeleket. Említette az Északi Áramlat felrobbantását. Ez a legsúlyosabb egy európai infrastrukturális létesítményt érintő terrortámadás, ami csak elképzelhető. Valójában egy háborús támadás Oroszország ellen, de egyben Németország és Európa ellen is, és azt látom, hogy a Bundestagban a kormányzó pártok nem igyekeznek felderíteni ezt a terrorcselekményt, pedig megígérték korábban. Ez bizony egy nagyon keserű bizonyság a jogállamiság helyzetéről. Egy amerikai újságíró részletesen leírja, hogy miért gondolja, hogy az amerikaiak robbantottak, és nincs is min meglepődni, hiszen az amerikaiak mindig is azt mondták, hogy meg fogják akadályozni a szállítást az Északi Áramlaton. Ezt mondta az elnök is, a munkatársai is, és több amerikai politikus is kinyilvánította, hogy nem akarják ezeket a gázvezetékeket Oroszország felé. Nyilván nem maguktól robbantak fel ezek a vezetékek, és meg kell, mondjam, én is azt gondolom, hogy az amerikaiak robbantották föl, de persze nincsenek bizonyítékaim. Én újságíró vagyok, és azt látom, hogy egy tekintélyes amerikai újságíró felderítését agyonhallgatják. Ez pedig mind arról árulkodik, hogy itt valami nagyon nem stimmel nálunk. A háború felé haladunk. Elő kell végre ásni újra a békepipát, le kell szállni erről a háborús vonatról, és végre a békéről kell beszélni, a békét hangoztatni, és nem különböző repülő tárgyakról, melyeket le kell lőni. Minden országnak magának kell megtalálni a módját, hogy helyes döntést hozzon, és ha a polgárok azt látják, hogy a politikusok már nem az ő érdekeiket képviselik, akkor nekik kell a maguk lehetőségeivel kifejezésre juttatni a véleményüket, akár úgy hogy az utcára vonulnak. Svájcban az a szerencsénk, hogy itt kikérik a polgárok véleményét a fontos kérdésekben. Én magam amellett érvelnék, hogy minden ország legyen semleges, persze akkor nem lennének háborúk sem, és ez persze csak egy utópia, de nem adom fel a reményt.

Kapcsolódó tartalom

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még