Óriási erejű földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát. A halálos áldozatok száma már meghaladta a 41 ezret, a sebesülteké pedig a 108 ezret. Több tízezer épület semmisült meg vagy esett benne kár. A magyar mentőcsapatok az elsők között érkeztek a helyszínre..
Az adanai reptérre megérkezve teljes logisztikai káosz volt – árulta el Barta-Vámos László, BM OKF Tűzvédelmi Főosztályának vezetője. A tűzoltó alezredes szerint minden külföldről érkező mentőcsapat arra várt, hogy elszállítsák arra a területre, ahol végre elkezdheti a mentést. Mint mondta,
a városra kilépve látták, hogy minden második épület károsodott a földrengésben, és tíz épületből legalább kettő összedőlt.
Emberek voltak az utcákon, nem volt víz-, áram-, gázszolgáltatás – tette hozzá.

Azt Barta-Vámos László viszont határozottan kijelentette, hogy pánik nem volt a helyszínen.Szél Norbert ezt megerősítve elmondta, hogy a helyi lakosok a körülményekhez képest nyugodtak tudtak maradni. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság tűzoltó főhadnagya azt azonban hozzátette:
akik keresték a rokonaikat, fenn voltak a romokon, és a saját kezükkel próbálták kaparni, elhúzogatni a kisebb-nagyobb épületdarabokat, és így kutatni a családtagok után.
Dóka Imre, a BM OKF helyettes szóvivője kijelentette, a magyar HUNOR mentőalakulat rekordidő alatt ért ki a helyszínre.
„A kint lévő állománynak azért a jelentős része hozzá van szokva, hogy ilyen területen dolgozik” – mondta a Szél Norbert azzal kapcsolatban, hogy mit tapasztaltak a mentőalakulat tagjai, mikor megérkeztek a terepre.
Inkább az arányok leptek meg mindenkit – tette hozzá. A főhadnagy elárulta,
már az elején olyan mennyiségű segítségkérés zúdult rájuk, hogy rögtön tudták, nem lehet mindenkin segíteni, hiába akartak.

Hogyan lehet feldolgozni ezt – tette fel a kérdést Lánczi Tamás?
„A csapat nagy része tűzoltókból áll. Ők a hétköznapokban is olyan helyzetekkel találkoznak, amilyenekkel átlagember ritkán, és ez segít abban, hogy lelkileg is fel tudjuk ezt dolgozni” – árulta el Barta-Vámos László.
Mi az első dolog, amit egy mentőalakulatnak a megérkezése után meg kell tennie? – érdeklődött a műsor házigazdája.
„Ez nem volt ilyen egyszerű, mert a törökök kaptak egy címet, odavittek minket, és ott nem volt semmi, nem várt minket senki. Ezért próbáltunk magunknak szervezni egy kísérőt, aki elvisz minket arra a táborhelyre, ahonnan a beavatkozást meg tudjuk kezdeni. Elvittek minket egy darabig, dugóba kerültünk, a helyi lakossággal felvettük a kapcsolatot, és ők mondták, hogy van a közelben egy épület, ami százötven méter hosszú, harminc méter széles és tizenkét emelet magas. Mondták, hogy körülbelül száz élő áldozat van még a romok alatt. Ekkor döntött úgy a műveletirányításunk, hogy akkor nem megyünk sehova, megkezdjük a műveleteket, és mellette párhuzamosan majd keresünk ott egy olyan helyet, ahol a tábort fel tudjuk építeni” – mondta Barta-Vámos László.
Kiemelt kép: A HUNOR Mentőcsapat Törökországba indulása előtt (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)