Egy cikkben azt olvastam, hogy Nyugat-Franciaországban, egy kis településen azért vonultak utcára az emberek, hogy ne vigyenek el a főtérről egy Szűz Mária-szobrot. Mi történik a művelt nyugat egyik országában 2023-ban?
– Ez a woke-ideológia hatása, amely nem csak Franciaországban, hanem az egész világon érezteti hatását. Ez egy aberrált hálózat, amely az egyház minden formáját tagadja. Franciaországban 1905-ben történt meg az egyház és az állam törvényes szétválása. A törvény szerint azok az egyházi szimbólumok, például szobrok, amelyek 1905 előtt keletkeztek, maradhatnak, ám amelyek később, azokat le kell bontani, el kell szállítani. Ebben az esetben az történt, hogy a szobor két éve megsérült, amikor nekiment egy autó, ezért felújították és visszatették a helyére. A woke-idológia támogatói erre a törvényre hivatkozva azt mondják, hogy ez nem az eredeti, ezért el kell távolítani. Ezért nem tudják felújítania a világhírű Mont Saint-Michelen Szent Mihály arkangyal szobrát, mert félő, hogy megjelennek a woke-isták, és azt követelik, hogy ez már nem ugyanaz a szobor, felújították, ezért ne tegyék vissza.
„Tanúi vagyunk a kereszténység eltűnésének, a keresztény kultúra eltörlésének. Ezek az emberek nem akarják a keresztény kultúrát; keresztényellenesek és azt mondják: el kell felejteni ezt a kultúrát, mert csak alávetettséget hozott.”
De hol a határ? Egy nap majd könyveket égetnek csak azért, mert keresztény szimbólumok vannak abban?
– Ez már meg is történt, könyveket égettek nemrégen Kanadában, Québec tartományban.
Mit szól mindehhez ön, mint filozófiaprofesszor, aki – mint a filozófus – az emberi viselkedési normákat kutatja?
– Ez igazi fanatizmus. Nem fogadják el a keresztény szerzőket, mert azok „erkölcsi uralmat” terjesztő kultúrát képviselnek. Mi pedig nagyon nehezen tudunk ez ellen védekezni, mert egyre inkább indexre tesznek minket. Nem könnyű így bármit is elérni.
Kapcsolódó tartalom
Önnek van is egy könyve, amelynek a címe A kereszténység vége. Mit takar ez? Egy lassú agóniát vagy csak a nyugati kultúra halálát?
– A keresztény kultúrának van vége.
„Szerencsére a keresztény vallás egyre erősebb, igaz nem Európában, hanem Latin-Amerikában, Afrikában, de még Kínában is. A keresztény erkölcs viszont eltűnőben van, sőt azt kell mondanom, az erkölcsnek, az ilyesfajta gondolkodásnak, a jognak vége.”
Gyakran gondolkodom azon, hogy kiknek áll útjában ez a fajta kultúra? Egyes gazdag embereknek, akik sok mindent meg tudnak vásárolni a pénzükön, vagy egy csoportnak. Ön szerint?
– Ezek az emberek a felvilágosodás emberei, nagy többségükben ateisták. Nem csak a kereszténység, minden fajta vallás ellen vannak. Nagyon erőszakosak, és hozzájuk csatlakoznak például a szabadkőművesek. Nincsenek sokan, de nagyon erős lobbitevékenységet folytatnak. Intelligens emberek, akik jó pozíciókat töltenek be a társadalomban.
Chantal Delsol a Marne-la-Vallye filozófus professzora, a Hannah Arendt Kutató Intézet alapítója beszél a Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos migrációs konferenciáján Budapesten, a Várkert Bazárban 2019. március 23-án. (Fotó: MTI/Soós Lajos)Chantal Delsol a Marne-la-Vallye filozófus professzora, a Hannah Arendt Kutató Intézet alapítója beszél a Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos migrációs konferenciáján Budapesten, a Várkert Bazárban 2019. március 23-án. (Fotó: MTI/Soós Lajos)
Néhány napja a Le Figaróban egy hosszú esszét közölt a barbarizmus különböző formáiról. Kik az igazi barbárok mostanában a társadalomban, és mi ez a barbarizmus?
– Azért írtam meg ezt a cikket, mert két, látszólag különböző cselekmény történt Franciaországban. Az egyik során egy késsel hadonászó férfi többeket megsebesített egy pályaudvaron, köztük egy rendőrt is. A másik alkalommal támadás ért egy olyan egyesületet, amely felemeli a hangját azok ellen, akik nemváltásra buzdítják a gyerekeket. Kétfajta barbarizmus létezik: a vadember barbarizmusa, azoké, akiket nem neveltek, akik durvák, erőszakosak.
„De létezik a civilizáltak barbarizmusa is. Ez a másodlagos barbarizmus, amit nagyon gyakran a magasan képzettek képviselnek, akik a gondolataikkal ölnek, ütnek. Szerintem akik gyerekeket nemváltásra buzdítanak, azok is barbárok. Ők nem késsel hadonásznak vagy fegyverrel ölnek, de ők is barbárok.”
Kapcsolódó tartalom
Mit gondol, miért jellemző ez inkább a nyugati civilizációban?
– Ez egy divat mostanában. Azt használják ki, hogy ezek a gyerekek 10-12 éves korukban nagy változásokon keresztül mennek át. Akkor kezdik megismerni magukat, rengeteg a problémájuk. Akkor mondják nekik: Ha megváltoztatod a nemedet, nem lesz bajod, megszűnnek a gondjaid. Ráadásul akik nemet vagy nevet változtatnak, azokat a társadalom egy része hőssé magasztal, és ezek az emberek most már az öt-hat éves gyerekeknél járnak. Nekik hintik el ezeket a gondolatokat. Azt erősítik bennük, hogy milyen nagyszerű dolgot cselekednek. Bravúrt hajtanak ezzel végre. Akik ezeket mondják, úgy dolgoznak, mint egy szekta tagjai.
És a következő lépés az, ami Németországban valósulhat meg, amely szerint eltörlik a család elnevezést, és nem lesznek nemek?
– Igen, ez lehet. Nem lesz majd anya és apa. Nagyon ijesztő, ami történik. Egyfajta közömbösséget érzek, teljes káoszt. A káosz ugye maga a közömbösség. A magam eszközeivel természetesen harcolok ez ellen, és szerencsére vagyunk egy páran, akik harcolunk. Sajnos a társadalom 90 százaléka a nem tanult ember, és a helyzet egyre rosszabb lesz. Franciaországban a teljes oktatási rendszerrel gond van.
„Az emberek hallgatják a híreket arról, hogy gyerekeket nemváltásra késztetnek. De nem szólnak, sőt mint a birkák, ugyanezt szajkózzák vissza. Szerencsére az értelmiség egy része ez ellen van, nem vagyok egyedül.”
Kapcsolódó tartalom
Küzdünk, szavakkal, gondolatokkal, könyvekkel, konferenciákkal. Ugyanígy küzdöttünk a marxizmus ellen. Tudja, Franciaországban a hetvenes, nyolcvanas években az értelmiség nagy része marxista volt, akkor még nehezebb helyzetben voltunk. Akkor az értelmiség 95 százaléka baloldali, marxista volt, képzelje el azt a helyzetet. Aztán azon is túl voltunk. 1989-ben önök rendszert változtattak, nálunk drámai volt a helyzet, vagy Che Guevara vagy Marx vagy Mao volt a példakép. Emlékszem az én régi tanárom, aki nem volt marxista, nem tudta kiadatni a könyvét. Engem egész életemben nem hurcoltak meg annyira, mint őt. De küzdöttünk akkor, és most is ezt tesszük.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt képen: