Amint a léggömb belépett az Egyesült Államok légterébe, a kínaiak bocsánatot kértek, ám a média- és politikai felhajtásban nem hallgatták meg őket – fogalmaz Girard a konzervatív napilap keddi számában megejelent jegyzetében, felidézve: szemtanúja volt, amint Belgrádban
„az amerikai légierő 1999. május 7-én, nem sokkal éjfél előtt bombázta a kínai nagykövetséget (három halott).
Ez abban az időben történt, amikor Amerika háborút viselt Szerbia ellen”.
A Pentagon bocsánatot kért ezért a hibáért – most viszont Marco Rubio republikánus szenátor kijelentette, hogy a kínaiak – akik most szintén, azonnal elnézést kértek – szándékosan küldték az Egyesült Államokba a léggömböt, hogy összezavarják az elnököt február 7-i, a kongresszus előtt tartott, az országot értékelő beszéde előtt.
Kapcsolódó tartalom
A végzetes távirat
Mindig káros, ha a diplomácia a közvéleményt követi: 1870 júliusában a Bismarck által átfogalmazott és az újságokban leközölt „emsi távirat” tévesztette meg a sajtót. A felháborodott francia közvélemény háborút sürgetett Poroszország ellen, amit aztán hadüzenet követett– emlékeztet Girard, és kiemelte,
„ez annál is inkább őrültség volt, mert a francia hadsereg nem állt készen,
és a porosz király, aki éppen diplomáciai engedményt tett, nem akart háborút, ellentétben a táviratot átfogalmazó kancellárral”.
Girard szerint 1914 júliusában a bécsi sajtó, egy háborút szító vezérkari főnök által felbuzdulva, túlzásba vitte a Szerbia megbüntetését követelő felhívást. Bár egy vizsgálat megállapította, hogy Szerbia nem felelős a június 28-i szarajevói támadásért, ahelyett, hogy időt adott volna a diplomáciának, Ausztria-Magyarország áttért az ultimátumra. Két héttel később kitört a Nagy Háború.
Kapcsolódó tartalom
1964 augusztusában a Tonkin-öbölbeli incidenst Johnson arra használta fel, hogy belépjen a vietnami háborúba. A háború tizenegy évvel később egy
dicstelen amerikai visszavonulással ért véget
– sorolja Girard a történelmi példákat, így összegezve: „semmi sem rosszabb a békére nézve, mint a véleménykormányzás!”
Kiemelt kép: Renaud Girard, a világjáró újságíró (Fotó: Wikipédia)