Műsorújság
HU
EN
RO
#Házasság hete #13. havi nyugdíj #Gazdatüntetések Európában #illegális migráció #nemzeti konzultáció #A Dal 2024

Aktuális

Nagy Bernadett bronzérmes a birkózó Eb-n

Csak addig nincs pofon, amíg nem merészkedsz át a képzeletben meghúzott határvonalon – Brüsszeli napló

lead_image
Szerző: hirado.hu
2023.02.06. 14:59

Főoldal / Külföld

| Szerző: hirado.hu
Nagyjából három nap brüsszeli tartózkodás alatt sikerült belekóstolni a helyi kulturális viszonyokba. Belgium és az Európai Unió fővárosa annyira nem toleráns és multikulturális, ahogyan azt a liberális fősodor hirdeti. Arculatában és a lakosság összetételében jelentős egyezés látható az Egyesült Királyság nagyvárosaival, ahol az emberek több mint hatvan százaléka már nem európai gyökerű. De miközben Londonban öt éve még szabadon fényképezhettem bármelyik környéken – még Tottenhamben sem kötöttek belém –, Brüsszel egyik nyüzsgő kerületében, Ixelles-ben, már ez is főben járó bűnnek számít. Brüsszeli beszámoló következik.

 

De ne rohanjunk ennyire előre. Az elmúlt napokban még csupán két kerületet volt szerencsém bejárni, mégis kijelenthetem, hogy már a nemzetközi buszállomáson, Brussel-Zuidon elszálltak az illúzióim. A cigarettacsikkekben és emberi vizeletben úszó utcák Kelet-Európa állomásait is alulmúlják.

Amennyiben hajlandók kilépni a parlament védett közegéből

Ez a helyszín mindössze két kilométerre van a képviselők munkahelyétől, akik maguk is szembesülhetnek a jelenséggel, amennyiben hajlandók kilépni a parlament védett közegéből.

Következésképp tehát érdemes emlékeztetni magunkat, hogy a nyugati országok hiába igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy minden téren meghaladták a keleti társadalmakat, sajnos a különbségek, a szegénység és a nyomor mindenhol létezik.

A képre kattintva galéria nyílik.

Az imázsvideókon és a turistákat csalogató képsorokon mindig minden tökéletes, mindenhol. De ha a helyi nevezetességeken túl is érdeklődik az ember, akkor szembetűnik, hogy már a belvárosban is egymást érik a szétgraffitizett falak, és felbukkannak a koldusok is. Az ixelles-i belváros egyik villamosmegállójának aluljárójában pedig egészen bizonyos, hogy hajléktalan emberek hosszú távra rendezkedtek be. És hogy a jelenségről hallani bármit a nemzetközi médiában? Nem igazán.

Ahol a törzsi nyelven elhangzott szavak semmi jót nem jelentenek

Térjünk vissza azonban a városi miliőre, a graffitikkel tarkított ixelles-i és etterbeek-i épületekre. Az Európai Parlament üvegketrecét körülvevő téglamonstrumokra, a nyugat-európaian ingerszegény környezetre, ahol a lakosság többségi hányadának már semmi köze a történelmi építőkhöz. Az utcakép alapján itt már az afrikai és közel-keleti arcvonások vannak túlsúlyban. S annak ellenére, hogy ezek a kerületek még vegyes összetételűek,

megeshet, hogy az óvatlan kelet-európai szemlélődő besétál olyan utcákba, ahol kameraérzékenyek az emberek. Ahol az afrikai törzsi nyelven elhangzott szavak a tapasztalat szerint semmi jót nem jelentenek arra a „betolakodóra” nézve,

aki annyira arcátlan, hogy végigsétál az üzletsorok között a Chaussée de Wavre-on, és fényképeket készít az épületekről.

A képre kattintva galéria nyílik.

Az egyetlen kulturális közös nevező az ütésváltás

Így történt velem is, hogy szombat délelőtt egy részeg „új európai” előbb franciául, majd angolul kezdett szidalmazni, hogy miért fényképezem az egyik utcai szobrot. És ilyenkor hiába magyarázza az ember, hogy az utcán bárki fényképezhet bármit a social média és a másodpercen belüli internetes megosztások fénykorában, a részeg afrikai szó szerint belemászik az ember arcába és fenyegetőzik.

Az is bizonyosnak mondható, hogy ilyenkor az egyetlen kulturális közös nevező az ütésváltás.

Abból valamennyit megért az agresszor, de továbbra is szilárd meggyőződése, hogy neki van igaza, sőt mi több, előjoga. S bizony abban a közegben, ahol az arcvonások között legfeljebb a miénk európai, senki sem áll a pártunkra.

Senki nem gondolkodik a rendőrségben, senki nem gondolkodik a részeg támadó megfékezésében. Sőt, amíg csak ő üti a másikat, egészen rendben vannak a dolgok.

De amikor már őt is megérinti a másik fél közelsége, hirtelen kényessé válik az ügy. Végeredményben pedig az európai embernek kell távoznia az afrikai utcából, mert őt tekintik betolakodónak.

Összezárnak

Hogy a közeli bolt eladója, a járókelők és a többiek miért óvták a közösség azon tagját, aki csak szégyent hoz rájuk, a legkevésbé sem rejtély: összezárnak. Az európaiak viszont széthúznak olyan időkben is, amikor minden józanságukra szükség volna, hogy megőrizzék az identitásukat. A toleranciáról és elfogadásról blablázó politikusok és szószólók az ilyen esetekről természetesen hallgatnak, ahogy a mainstream média is. Így történt 2022-ben a szilveszteri berlini támadásoknál is, és így történik minden esetben, amikor az európai, keresztény kultúra és a nemzetépítő közösségek ellen követnek el merényletet.

A képre kattintva galéria nyílik.

Nem tetszett a bőrszínem

Habár nem esett bajom, mégis kijelenthetem, hogy az afrikai polgártársnak nem tetszett az angol akcentusom és a bőrszínem. Világosan a tudtomra adta. Az új európai közösség pedig szintúgy elzárkózott, mintha idegen lennék abban az Európában, ahol állampolgári jogon szabadon mozoghatok.

Erős a gyanúm, hogy ebbe a pofonba sokan belefutottak már az elmúlt években, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy súlyosabb atrocitások is történnek napi szinten.

Természetesen Kelet-Európában is léteznek ilyen városrészek, negyedek vagy akár csak utcák. A különbség viszont az, hogy mi még beszélünk róla, mert nekünk még szabad.

Jól tudják, hogy a szép szavakkal nem lehet jól lakni

Végezetül érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon miféle tiszteletre méltó tulajdonságot láthat egy tradicionális közegből érkező migráns a mai európai emberben? Miért kellene tisztelnie azokat, akik minden vélt vagy valós kisebbség jogát a többség fölé emelik, és ahol az aberrációt nemcsak védik, de hirdetik is? Akik a harmadik világ valóságából érkeztek, jól tudják, hogy a szép szavakkal nem lehet jól lakni, ahogy nem óvnak meg az erőszaktól és a haláltól sem.

A képre kattintva galéria nyílik.

Az Egyesült Királyság nagyvárosainak etnikai és vallási összetételéről a The Guardian cikkezett 2022-ben.

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => Brüsszel, Ixelles, 2023. január. Villamosmegálló aluljárója az Av. Louise-on, ahol hajléktalan emberek életvitelszerű tartózkodására utaló holmijai láthatók (Fotó: hirado.hu)
    [image] => https://cdn.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2023/01/IMG_20230126_161749-771x1024.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => Utcakép Brüsszel Ixelles kerületében. Az épületeket sok helyen falfirkák tarkítják (hirado.hu)
    [image] => https://cdn.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2023/01/IMG_20230128_103246-1024x771.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => Az Európai Parlament környéke, a brüsszeli Európa negyed hétvégén szinte teljesen néptelen, 2023. január.
    [image] => https://cdn.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2023/01/IMG_20230128_100608-1024x771.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => Az Európai Unió fővárosának utcái a valóságban nem olyan hibátlanok, amilyennek a híradásokban mutatják.Brüsszel, Ixelles, 2023. január. hirado.hu
    [image] => https://cdn.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2023/01/IMG_20230126_103938-1024x771.jpg
    [alignment] => aligncenter
)

Ajánljuk még