Lényeges

Megvan, mikor játssza idei első mérkőzését Marco Rossi csapata

Francia filozófus: Barbárok a késelők és a kicsiket nemváltásra buzdítók

| Szerző: hirado.hu, Udvardy Zoltán
Éppen úgy a barbárság egy fajtája emberekre az utcán késsel rátámadni, mint kisgyermekeket arra buzdítani, hogy változtassák meg a nemüket – fejtette ki a Le Figaro című konzervatív lapban megjelent publicisztikájában Chantal Delsol. A francia filozófusnő „az érzékek barbarizmusát” állítja párhuzamba „a gondolkodás barbarizmusával.”

 

„Néhány nappal ezelőtt egy késsel hadonászó férfi a járókelőkre támadt egy vasútállomáson, és többeket megsebesített. Közöttük egy rendőrt is, aki próbálta őt megfékezni. Végül őrizetbe vették – vajon mennyi időre? Ez egy külföldi, akit már kiutasítottak, ám Franciaország képtelen arra, hogy érvényt szerezzen ennek a rendelkezésnek” – így kezdi esszének is nevezhető publicisztikáját korunk egyik legjelentősebb filozófusa. A katolikus, önmagát „liberális-konzervatívként” meghatározó, írónőként és politikatörténészként is ismert Delsol

azon kevesek közé tartozik, akik rendszeresen fölemelik szavukat az iszlám előretörése, a tömeges bevándorlás és a hagyományos európai értékek devalválása ellen.

Zaklató wokeisták, agresszív késelők

Szintén pár napja az egyik olyan egyesület – amely tevékenységével arra figyelmeztet, milyen veszélyekkel jár, ha arra buzdítanak kisgyermekeket, hogy változtassák meg a nemüket – sokadjára tapasztalta, hogy támadás érte őket – folytatja Delsol, hozzátéve: ennek az egyesületnek rendszeresen feldúlják a konferenciatermét és zaklatják előadásaik hallgatóit. „Így próbálják őket elhallgattatni” – írja a filozófusnő.

Rendőrök biztosítják egy késes támadás helyszínét Cannes-ban 2021. november 8-án. Egy férfi késsel támadott meg egy rendőrt, aki golyóálló mellényének köszönhetően nem sérült meg. (Fotó: MTI/EPA/Sebastien Nogier)

A Delsol által emlegetett, ám a nyugati sajtóban csak igen kevés publicitást kapó, wokeista szélsőségesek agresszív támadásai nem csak Franciaországban mindennaposak: az Egyesült Államokban például ezek a csoportok, mivel abortusz-pártiak is, még a terhesgondozó egészségügyi intézményeket is megtámadják.

Delsol a két hírről azt írja: ez „két nagyon friss esemény, amelyek folyamatosan ismétlődnek. Anélkül, hogy bármilyen válasz érkezne az e jelenségekkel szemben megfogalmazott, nagyszámú, nyilvános tiltakozására.”

A filozófus aláhúzza:

hétről hétre támadják meg a járókelőket olyan elkövetők, akiknek a zsebében hivatalos kiutasítás lapul, és hétről hétre megtámadják a gyermekek „transzneművé” alakításának veszélyeire figyelmeztető előadásokat

Franciaországban és Belgiumban. „Olyan sok várost említhetnék (az előadások elleni támadásokra), hogy hosszú felsorolásukkal nem akarom terhelni az olvasót” – teszi hozzá.

Különös párhuzamok

Természetesen a két bűncselekmény között jelentős különbség van, mivel az első esetben a testi épség elleni támadásról van szó, míg a második esetben „csak” zaklatják a konferenciák, előadások közreműködőit. Ám, ha a kínai kulturális forradalmat mint a mai woke-kultúra történelmi előfutárát vizsgáljuk, elhihetjük, hogy ezek az agresszorok az összecsapások során ugyanilyen jó lelkiismerettel gyilkolnak majd – jegyzi meg Delsol, hozzátéve: „de ez egy másik történet. Ami itt jelenleg a legérdekesebb, az a brutalizáció, amely társadalmainkat elragadja, és amellyel szemben a kormányok meglehetősen tehetetlenek.

A brutalizáció két nagyon különböző típusa között rekedtünk. Kétféle felemelkedő barbárság között”

– jelenti ki.

Barbárság csak akkor van, ha civilizáció is van. Sem egy isten, sem egy állat nem lehet barbár, hiszen a barbárság a rendtől való tudatos vagy tudattalan eltérés. Mindazonáltal a civilizált rendtől való eltérésnek számos módja van – folytatja Delsol, filozófusi igénnyel is alátámasztva és hosszabban is kifejtve gondolatmenetét, megkülönböztetve (itt Jean-Baptiste Vicora hivatkozik) az érzékek és a reflexió barbarizmusát, tehát a „vadembert” és a „gondolkodó barbárt”, az érzékek barbarizmusát a gondolkodás barbarizmusától.

„Az érzékek barbársága a vademberek barbársága, akik még mindig híján vannak az udvariasságnak, vagy ha úgy tetszik, akik megtanultak gépelni, de beszélni még nem igazán tudnak. Ez az ókori görögök küklopsza, egy durva lény, erőszakos gesztusokkal és egyszerű érzelmekkel” – fogalmaz.

A lánc két végén

A gondolkodás barbarizmusa a lánc másik végén van, ahol az ember beszél és gondolkodik, de úgy, hogy eltéríti a dolgok jelentését, ironizál minden jelentést, megkérdőjelezve a világ egyszerű valóságát.

Az a férfi a Gare du Nord pályaudvaron, aki kést ránt a védtelen járókelőkre, egy félrevezetett vadember, aki bizonyára megtanulta, hogy előbb üssön, mint beszéljen. Azok a lövedékekkel és szeméttel felfegyverzett egyének,

akik megakadályozzák az előadásokat, gondolkodó barbárok, akiknek az egyszerű valóságok ismeretének hiánya annyira elferdítette az elméjét, hogy már nem ismerik a józan észt:

gyűlölik a világot – így a filozófus.

„Olyan hazugságok, amelynek egy életre szóló betegséggel küzdő emberek az áldozatai” (Fotó: Shutterstock)

Divatos azt állítani, hogy egyik kultúra sem civilizáltabb, mint a másik, hogy mindegyik más és más, és hogy nem lehet őket rangsorolni. Ez az elme trükkje. A civilizációnak és a barbarizmusnak vannak kritériumai: egy társadalom civilizáltabb, ha megengedi a lelkiismereti szabadságot, mint ha mindennap nyilvánosan felakasztja ellenfeleit; egy hadsereg civilizáltabb, ha eteti és tiszteli a foglyait, mint ha kínozza őket – érvel Delsol.

„Civilizálatlan népességeket tartunk földünkön”

„Franciaországban egyszerre van jelen ez a két barbárság: mindkettő igen félelmetes és mindkettő egyre növekszik. Barbarizálódás az, amikor egyre több középiskolai tanár nem beszélhet többé az órákon laicitásról, toleranciáról és sok más dologról” – írja a filozófus. „Barbarizálásnak számít, amikor egyes városrészekben a nőket nem engedik be a kávézókba. Civilizálatlan népességeket tartunk földünkön (mert nincs bátorságunk megfelelően integrálni őket), ahol egy fiatal fiút csak úgy kilöknek, taníttatás nélkül, mint egy kis küklopszot, aki gyorsan erőszakoskodni is kezd, mert nem ismeri a szavakat és a rítusokat.”

De az is barbarizálás – fejti ki – amikor a tanárok a kisgyerekeknek azt javasolhatják, hogy

változtassák meg nemüket úgy, mintha csak alsóneműt váltanának;

s barbarizmus, amikor a gyűlölet és az erőszak megakadályozza, hogy szóhoz jussanak e kérdésben azok is, akik ezt bűnös hazugságnak tartják. Olyan hazugságnak – figyelmeztet Delsol – amelynek egy életre szóló betegséggel küzdő emberek az áldozatai.

Delsol rámutat: ha a nemváltoztatásért küzdők civilizált és békés emberek lennének, akkor elfogadnák a vitát, ami pontosan a civilizáció lényege.

E két szakadék között áll a polgári szellem,

mindig és mindenhonnan fenyegetve – határozza meg a franciaországi helyzetet Delsol.

(Kiemelt kép: Chantal Delsol, a Marne-La-Vallye filozófus professzora, a Hannah Arendt Kutató Intézet alapítója beszél a Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos migrációs konferenciáján Budapesten, a Várkert Bazárban 2019. március 23-án. Fotó: MTI/Soós Lajos)

Ajánljuk még