Előzetesen meg kell jegyezni, az amerikai elnök május végén leszögezte, mindaddig, amíg az Egyesült Államokat vagy szövetségeseit nem támadják meg, nem lesz közvetlen beavatkozás a konfliktusba.

Amikor december elején számos dróntámadás érte Oroszországot, melyekért az orosz hatóságok Ukrajnát tették felelőssé, az amerikai külügyminisztérium meglehetősen hűvösen reagált. Ned Price, a külügyminisztériumi szóvivője elmondta, nem bátorítják az ukránokat arra, hogy a határaikon kívül csapjanak le. „Ellátjuk Ukrajnát azzal, amire szüksége van ahhoz, hogy szuverén területén – ukrán földön – felvegye a harcot az orosz agresszorokkal” – fogalmazott a szóvivő.

Kapcsolódó tartalom

Az utóbbi időben azonban mintha a nyugati hozzáállás megváltozásának lennénk szemtanúi. A Patriot rakétarendszer vagy az egyre komolyabb harckocsiszállítmányok egytől egyig mérföldkőnek számítanak a támogatásokban. Ahogy Robert C. Castel kifejtette a hirado.hu-nak adott legutóbbi interjújában, ezek akár precedenst is teremthetnek, amivel

megnyílik egy teljesen új szintje a nyugati támogatásnak.

Az is lehet ugyanakkor, hogy a fegyverszállítások fokozatossága mögött tudatos tervezés bújik meg. Nikolas Busse német külpolitikai szakíró szerint a Nyugat béka módjára akarja „megfőzni” Oroszországot. Az ismert metaforával Busse arra utal, hogy a forró vízbe ejtett béka nyomban kiugrik onnan, viszont ha hideg vízbe teszik, és azt lassan melegítik, akkor a béka gyakorlatilag megfőzhető, hiszen hozzászokik a fokozatosan felforrósodó közeghez.

A szakíró úgy látja, a fegyverszállítások harci erejét csak lépésről lépésre növelték, a hordozható páncéltörő rakétáktól kezdve a Panzerhaubitze önjáró tarackokon és rakétavetőkön át a harckocsikig. Közben persze az orosz vezetés számára minden alkalommal újból felmerült a kérdés, hogy az ukrán ütőképesség növekedése annyira fenyegetőnek tűnik-e, hogy emiatt közvetlen konfrontációba bocsátkozzon a Nyugattal.

Német gyártmányú Panzerhaubitze 2000 rakétakilövő üteg bevetése az ukrán fronton (Forrás: Szövetségi Védelmi Minisztérium VBA/Twitter)

Aztán az oroszok „lehűtésére” bevált eszköznek bizonyult az is, hogy a fegyverszállításokat mindig próbálták összehangolni, igyekeztek elejét venni az önálló lépéseknek. Erre könnyen lehet, hogy az időről időre igencsak felbuzduló lengyelek részéről lett is volna példa, ha nem kapnak határozott figyelmeztetéseket. Márciusban például Varsó MiG–29-es vadászgépeket akart szállítani Ukrajnának, de az amerikai vezetés közbeszólt. Hasonló játszódott le nemrég a Leopard harckocsik esetében.

Busse rámutat arra is, hogy alapvetően

minden európai NATO-tag attól függ, hogy Washington jóváhagyja-e az irányvonalát, „mert Európa nem tudja megvédeni magát Oroszországgal szemben”.

Egy esetleges orosz támadás kezelése pedig nyilvánvalóan bármely tagállam számára borzasztóan nehéz kérdés lenne.

Egyelőre Oroszország még nem terjesztette ki a háborút Ukrajnán túlra, azonban

erősen kérdéses, a nyugati vezetők közül meg tudja-e mondani valaki, hogy Putyin hol húzta meg a vörös vonalat.

Moszkva többnyire keményen reagált az újabb és újabb bejelentésre. Legutóbb Szergej Lavrov orosz külügyminiszter bírálta határozottan a nyugatiak tevékenységét, azzal vádolva őket, hogy úgy próbálják „kifárasztani” Oroszországot, hogy még több fegyvert küldenek Ukrajnába. Ami talán még fontosabb, Lavrov nyíltan amerikai „hibrid háborúnak” tulajdonította az ukrajnai konfliktust.

Kapcsolódó tartalom

A nyugati fegyverszállítmányok elleni támadások továbbra is az oroszok lehetőségei között szerepelnek, még akkor is, ha az utóbbi időben – vélhetően elővigyázatosságból – kevéssé éltek ezzel. A kérdés végső soron az, figyelmeztet Busse, hogy az orosz elnök hogyan számol: az okoz nagyobb kárt országának, ha továbbra is szemet huny az egyre kiterjedtebb támogatások fölött, esetleg „ha megpróbálja azokat katonailag megzavarni”?

A kiemelt képen egy Leopard harckocsi látható (Fotó: EPA/Focke Strangmann)