A fukusimai balesetet követően az atomenergiáról szóló németországi vita elsősorban a legrosszabb lehetséges forgatókönyvekről szólt. A nukleáris katasztrófától való félelem hangoztatása komoly befolyást gyakorolt a német társadalomra, fokozatosan kialakult az a vélemény, hogy a legjobb lenne megszabadulni a közelben lévő összes reaktortól. Ezt ugyan nem a szerző jelenti ki, de azt is mondhatnánk, a kérdésben – ellentétben például a migráció ügyével – valóban egyfajta közmegegyezés alakult ki.
Az atomenergia ellenzői a vita megnyerésén kívül valami mást, egy „szimbolikus győzelmet” is akartak.
„Annak a megélését, hogy a történelem jó oldalán állunk, és hogy másoknál korábban felismertük: a jövő csak atomenergia nélkül képzelhető el”
– fogalmaz Freidel a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében.
És a zöldek ezt a mai napig így látják. Idézi a Schröder-kormány környezetvédelmi, természetvédelmi és nukleáris biztonságért felelős miniszterét, Jürgen Trittint, aki azt mondta, „az atomenergia végét éljük meg világszerte”. Ám szerinte ennek épp ellenkezője igaz, és
„az atomenergia német ellenzőinek reményei nem váltak valóra, hiszen Európában az atomenergia reneszánszát éli”.
Kapcsolódó tartalom
Minderre példákat is hoz: a svéd kormány nemrég bejelentette, több új atomerőművet fog építeni; Belgium tíz évvel meghosszabbította két atomerőművének élettartamát; Lengyelország két reaktort tervez, és a Csehország is építeni készül néhányat. Franciaországban pedig sosem gondolkodtak el komolyan az atomenergia kivonásáról, mivel az régóta az energiaellátás gerincét képezi.
Megjegyzi: a kritikusok ezeket meg sem akarják hallani, hanem újra és újra ugyanazokat az érveket használják, amiket már régen megcáfolta”. Az érvek a következők. „Függővé tesszük magunkat az orosz urántól!” Az urán más országoktól is beszerezhető – cáfol a szerző. „A biztonságos tárolás problémája továbbra is megoldatlan!” – szól egy másik érv. Eddig senki sem halt meg az ideiglenes tárolóhelyeken lévő nukleáris hulladékok miatt – emlékeztet Freidel. „Az új atomerőművek építése már nem fog érdemben segíteni az éghajlatváltozáson!” – mondják sokan. Ebben az esetben még inkább szükség lenne az összes olyan németországi reaktort visszakapcsolni, már amelyiket még vissza lehet – jelenti ki a történész végzettségű újságíró. Majd felteszi a kérdést,
ha valóban nincs semmi értelme új atomerőműveket építeni, akkor miért teszik ezt a szomszédaink?
Kapcsolódó tartalom
A válasz szerinte erre az, hogy ők azok, akik valóban felismerték, hogy mit hoz a jövő. És hogy mit hoz? Először is egy olyan világot, amelyben mindenki sokkal több villamos energiát vesz igénybe. Az elektromos autók használata rohamosan terjed, egyre többen fűtik hőszivattyúval a házukat, és az iparban is teret fog hódítani a zöldhidrogén használata. (Zöld hidrogénnek nevezik a vízbontás segítségével előállított hidrogént, ha az eljáráshoz használt villamos áram forrása 100 százalékban megújuló energiából származik. A magyar kormány egyébként 2021-ben fogadta el a Nemzeti nidrogénstratégiát, ami ide kattintva olvasható.)
Érdekes, hogy ezek a zöldekhez is közel álló dolgok, de arra nem gondolnak, hogy pontosan milyen energiával lehet fedezni őket. A szerző szerint kétséges, hogy Németország abban a formában valósítsa meg zöldprogramját, mint ahogyan azt korábban bejelentette. Ha pedig energiahiány alakul ki, vagy az energia megfizethetetlenül drága lesz, az semmi jót nem jelent.
Írása végén leszögezi, a politika mindig a mérlegelésről szól, az atomenergia esetében pedig ez azt jelenti, hogy olyan kérdéseket kell feltenni, mint például hogy
„mi a jobban kontrollálható: a féktelen globális felmelegedés vagy egy olyan energiaforma, amely bizonyos óvatosságot igényel?”.
Nem jut mindenkinek szél- és napenergia, ez bizonyos. A válaszok tehát Freidel szerint egyszerűek, „csak Németországban kell meghallgatni őket”.
A kiemelt képen a Gridx.de német energiaipari cég a belgiumi Tihangében működő atomerőmű ellen tiltakozó üzenetet vetít lézerfénnyel a reaktor egyik hűtőtornyára (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)