Meglepő írás jelent meg az egyik legolvasottabb német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) online felületén. A szerző, Stephan Löwenstein azzal indít, hogy Ukrajna gyakorta neheztel Magyarországra az utóbbi időben, pár napja például Kijev indulatos közleményt adott ki, melyben Orbán Viktor magyar miniszterelnököt „Ukrajna és az ukrán nép beteges megvetésével” és „politikai rövidlátással” vádolta meg. Mindez arra volt reakció, hogy a magyar kormányfő egy interjúban kifejtette, a háború akkor fog véget érni, ha az Egyesült Államok leállítja a Kijevnek nyújtott fegyversegélyt. Az ukránok szerint ezzel persze Ukrajna vereségét vízionálta Orbán Viktor.
A FAZ cikke emlékeztet, nem ez az első erős bírálat Kijev részéről. Felidézik, Zelenszkij elnök a márciusi EU-csúcson elhangzott videóbeszédében személyesen szólította meg a magyar miniszterelnököt és marasztalta el őt a háborúban való támogatás hiánya miatt.
Nyugat-Európában sokféle magyarázat kering arról, hogy Magyarország miért nem követi az unió legtöbb országának álláspontját Ukrajna és a háború tekintetében. De, hívja fel a figyelmet a szerző,
„van egy sajátos magyar–ukrán konfliktustéma is”, aminek „figyelmen kívül hagyásával nem látható a teljes kép”. Ez pedig a kárpátaljai magyar kisebbség ügye.
Löwenstein kiemeli, a magyar kormány egyértelműen a több mint százezer főt számláló kárpátaljai magyarság érdekképviselőjének tekinti magát, ami „nemzetközileg nem szokatlan”. Ugyanakkor szerinte ez az érdekképviselet olykor a konfliktus kiélezésére is alkalmas. Példaként hozza a magyar állampolgárság ügyét, ami Ukrajna ellenszenvét váltja ki.
Kapcsolódó tartalom
De az ukránokat sem kell félteni. Számtalan olyan videó kering az interneten, melyeken ukrán nacionalisták fenyegetnek magyarokat, sőt olykor a magyarok listázásától sem riadnak vissza egyesek.
„A kisebbségekkel szembeni ukrán nyelvpolitikával kapcsolatos kritikákat sem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról”
– fogalmaz Löwenstein. Szerinte ez elsősorban az oroszokat akarja hátrányos helyzetbe hozni, de kiterjed a magyarokra és a románokra, akik szintén jelentős számban élnek Ukrajnában. Aláhúzza, az egy teljesen legitim dolog, hogy „Budapest szószólóként lépjen fel” az ilyen esetekben.
Kapcsolódó tartalom
Kijev azt állítja, a decemberben életbe lépő kisebbségi törvény egyfajta megállapodás, ami a kisebbségek alapvető jogait hivatott garantálni. Ukrajna pedig így próbál rálépni az Európai Unióba vezető útra. (Igen sajátos próbálkozás ez, tehetjük hozzá.)
A magyar kormány szerint a kisebbségi törvény azonban jelentős visszalépés. A lap idézi Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, aki többször is bírálta Kijevet, amiért „nem veszi figyelembe az Európai Bizottság ajánlásait, és nem folytat érdemi párbeszédet a nemzeti kisebbségekkel”. Majd a szerző elismeri,
az új szabályozás valóban számos visszalépést tartalmaz az 1992-es, kimondottan nagyvonalú törvényhez képest.
A cikk végén idézi Orbán Viktort is. A miniszterelnök szavai szerint a kormány azért nem csinált „nagy ügyet” a törvényből, mert tudja, az ukránok „most az életükért harcolnak”. Azt azonban határozottan kijelentette, Magyarország nem fogja támogatni Ukrajna európai integrációját, ameddig nem orvosolta a magyar kisebbséget ért sérelmeket.
Kapcsolódó tartalom
A cikk természetesen nem említ számos, az elmúlt években Ukrajna által tett, igencsak barátságtalan lépést, ám az mindenképpen örvendetes, hogy egy nyugati lapban vették a bátorságot ahhoz, hogy a szokásos, leegyszerűsítő magyarázatok helyett olyan valós körülményekre is rámutassanak, melyek komplikálttá teszik Budapest és Kijev viszonyát.