logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Ha működött volna a szólásszabadság a Twitteren, ma nem Biden az elnök?

Pénteken megjelent az úgynevezett Twitter-iratok hatodik része, amely arról mutat be elektronikus leveleket, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda, tehát az FBI bizonyos bejegyzések felülvizsgálatára kérte a médium tartalomfelügyeleti részlegét. A Twitter új tulajdonosa, Elon Musk folytatja a szólásszabadság visszaépítését a közösségi médiában, hiszen mára bizonyítottá vált, ha a Twitter nem hallgatta volna el 2020-ban Hunter Biden ügyét, akkor más választási eredmény született volna Amerikában, és nem Joe Biden lenne az elnök. Mit tud kezdeni a republikánus oldal azzal az előnnyel, amelyet most a félidős választások során szerzett a képviselőházban. Interjú Anna Wellisszel a Kossuth rádió Vasárnap Újság című műsorában.

 

– Mit gondol, melyek a fő kihívások és feladatok, valamint talán a legfőbb tanulságok a republikánusok számára az elmúlt időszakból, hogy a jövőben ki tudják használni a közhangulat, a társadalmi környezet adta lehetőségeket?

– Van itt néhány dolog. Az egyik, hogy ugyan sokat beszéltek Trump befolyásáról, és a Trump–jelöltek hatásáról a választásokra, de ez csak addig a pontig biztosan igaz, hogy Donald Trumppal, mint a baloldal mumusával, mozgósítani lehetett választáson való részvételre. Idén félidős választásokon tényleg példátlanul nagy számban vettek részt az emberek. A második dolog, hogy nem elég, ha csak arról beszélnek a republikánusok, hogy a baloldal miként gyűjti be a voksokat, és azt tisztességtelennek mondják. Zajlik a játszma és ezek a szabályai. Részt vesznek benne, jelölteket küldenek a pályára. Vagyis részesei választási folyamatnak, ebből következően az ezt övező játszmának is. Ekkor pedig el kell kezdeni élni a játszma által mindkét párt számára lehetővé tett eszközökkel. Az lehet, hogy ezek az eszközök a demokratáknak kedveznek, de mindenki számára elérhetők. Ilyen eszköz a „szavazatszüret”, azaz közösségileg megszervezett módon helybe menni a szavazatokért az előzetes választás idején. Már csak azért is, mert a republikánusok egyre inkább a középosztály pártjává válnak, amire alapozhatnak. Nem a vállalati igazgatótanácsokban szivarral üldögélő gazdagok pártja. Szóval fel kell építenie a közösségi támogatás hátterét, és használni a választások idején.

Még egyszer mondom, helyben is meg kell szerezni a szavazatokat, minden módon, amit lehetővé tesznek a szabályok. Vagyis, ha a választások Pennsylvania államban 50 napig tartanak, – bármilyen őrületes is, de ez van…és, ha ez van, – akkor 50 napon keresztül kell megfeszülni és a saját választók összes voksát begyűjteni. Gondoskodni kell minden egyes szavazatról, amiről csak tudnak. Nem csak duzzogni, hogy a demokraták ezt teszik. Ugyanez vonatkozik a levélszavazatokra; akkor is, ha nyilvánvalóan ez a szavazási eszköz nem a legmegfelelőbb módja a választások integritásának megóvására. De hát, ha egy ember lőfegyverrel támad önre, akkor nem veheti fel ellene a harcot egy késsel.

Az utolsó pont az, hogy a jelölteket elegendő mennyiségű kampányforrással kell támogatnia a pártnak, hogy beválthassák győzelmi esélyeiket. Nem fordulhat elő, hogy olyan csatatér-államokban, mint Arizona, ahol egyébként a demokratáknak is az egyik legjobb jelöltjük volt – Kelly egy korábbi űrhajós, komoly családi történettel, jól ismert feleséggel. Csakhogy a vele szemben álló republikánus, Blake Masters is nagyon erős jelölt volt, szintén komoly háttérrel, nagyon érdekes, és okos ember, családos, jól érvel, jól beszél, imponáló, fiatal, energikus. Finanszíroznia kellett volna a kampányát sok-sok pénzzel, hogy mindent beleadhasson és harcolhasson ezért az országért. Szóval támogatni kell ezeket a jelölteket, kerüljön, amibe kerül. Reklámokat fizetni, kitalálni, hogy mivel lehet az ellenfél hazugságait elütni, ezek rendkívül fontosak. Emellett fel kell vállalni a kulturális témákat, amik nyerő ügyek is. Anyák, apák, nagyszülők, és gyerekek is mind aggódnak amiatt, hogy mi zajlik az iskolákban. Ha a gyerekek nem merik kimondani az igazságot arról, hogy mi történik az osztályteremben az baj, az olyan, mint a kommunista időkben volt…..

– És ez már a tartalmi politizálás kérdése, hogy mi legyen az üzenete a politikusnak…..

Igen, és ez a másik dolog, maga az üzenet. Nem lehet, hogy a republikánusok pusztán csak az adókról és jogszabályokról beszéljenek. Elértünk ugyanis egy olyan ponthoz, amikor az adminisztratív állam diktálja a kultúrát, megmondja mi része a kultúrának. A szavazók pedig – és nem csak republikánusok, de sokkal szélesebb kör – kellemetlenül érzik magukat emiatt. Younkin példája Virginiában néhány éve megmutatta, hogy kulturális témákkal is képesek vagyunk győzni, mégpedig a politikai középen álló szavazók körében. A republikánusok hibát követnek el, ha nem hajlandók megvívni ezt a harcot. JD Vance is megmutatta – Ohioban most novemberben –, hogy ezt a csatát meg lehet nyerni. Amit bizonyított, hogy nem fél küzdeni, szavahihető volt és megfontolt, valamint rendelkezik karizmával. Szóval nem szabad félni felvállalni az ügyeket, amiket a választók kiterítenek az asztalra, mert elsősorban ezek segítenek hatalomra.

– És mi a média szerepe, ugyanis itt van egy ügy, ami nagyon aktuális, és ami felfedte, miként is működik a média, a közösségi média. A Twitter–iratokról van szó, ami bizonyítékot szolgáltatott arra, ami már tudható volt, és amiről sok vita szólt már eddig is.

– Ez a legtökéletesebb pillanat erről beszélni, hiszen a választásokról volt szó. A Twitter–akták nyilvánvalóan megmutatják, hogy a republikánusoknak, akik azt gondolják, hogy a választások integritása egy probléma, teljes mértékben igazuk van. Hogy a negyedik hatalmi ág, a média elárulta a közönségét, és csak egyoldalra játszik, nyilvánvalóan ez egy a választások tisztaságát érintő gond. A médiáról pedig, amelyik azt állítja, hogy nincs semmi baj a választási rendszerrel, hogy a mérleg nem is csak az egyik irányba billen, arról kiderül, hogy nem volt őszinte és tisztességes, és nem a munkáját végezte. Ezek az iratok elképesztő módon világítanak rá arra, hogy miként kapták rajta a médiát. Ez esetben a közösségi médiát, és ennek is az elitjét jelentő, szalagcím-generáló Twittert. Ami igaz nem a legnagyobb közösségi médium, nem egy Instagram, nem egy Facebook, viszont hihetetlenül befolyásos. Ahogy egy barátom és kollégám, Yoram Hazony szokta hangoztatni, hogy Amerika esze jelenik meg a Twitter-en. És akkor az, hogy ennek az országnak az „agyát”, a szerkesztőségi bizottságát használták fel tisztességtelenül, az természetesen egy nagyon-nagyon komoly ügy.

Ami még nagyon érdekes itt, hogy Elon Musk gyakorlatilag fizetett 44 milliárd dollárt azért, hogy a legnagyobb hírű kiszivárogtatóvá válhasson az országban. A NatCon Squadba című műsoromba meghívott újságíró mutatott rá erre nemrég, amikor kifejtette, hogy Elon Musk egy kiszivárogtató. Azt suttogta ki ország és világ számára, hogy a média nem csak, hogy elfogult volt, és egy ügyet cenzúrázott, hanem teljesen eltitkolta. Egy ügyet, ami a kutatások szerint a 2020-as választásokon a demokrata választók 18 százalékát elterelte volna a mostani elnököt, ha tudtak volna a nagy ügyről. Ez a Hunter Biden laptopról szóló értesülés volt, ami szerint a hivatalban lévő elnök és családja érintett volt több dologban. A jelöltségét egy szennyes ügy piszkolta be, amiről viszont az amerikai közvélemény nem alkothatott képet, ugyanis a laptopot, ami ezt az információt tartalmazta a fősodorhoz tartozó média mélyen elásta. Ugyanígy a demokraták hírszerzői körei nem engedték, hogy nyilvánosságra kerüljön. Bármit, ami Joe Biden-nek ártott volna a laptoppal összefüggésben orosz propagandának és félretájékoztatásnak minősítettek.

Csakhogy a Twitter-iratok megjelentek, és megmutatták a média lelepleződését. Azt, hogy cenzúrázta az értesüléseket, nem egyszerűen egyfajta olvasatot kényszerítve mindenkire, hanem az egészet kitörölve, még csak nem is említve. Az érintett médiumok jó része most azt hajtogatja, hogy hát ezekben a Twitter-iratokban nincs semmi új, ami ne lett volna már eddig is tudható – na igen, csakhogy az információkról ezek a médiumok azt állították, hogy összeesküvés-elmélet. Amit most megtudtunk az az, hogy egyáltalán nem összeesküvés elméletről van szó. Nem igaz, hogy „nincs itt semmi látnivaló”, mert ez füstölgő fegyver, bizonyíték. Kiderült, hogy a konzervatívok nem őrültek, hanem tényleg megtörtént.

– De vajon a Twitter képes lehet túlélni, és megmaradni mint Amerika agya, szerkesztőbizottsága? Képes lesz fenntartani a befolyását és hosszú távú programként működni, mint a hagyományos értelemben vett szólásszabadság védelmezője is?

– Ha a sajtót olvassa, akkor úgy tűnik, hogy a lepel lehullott. Az elmúlt két hónapban többször jártam Európában; Brüsszelben és Londonban, ahol azt tapasztaltam, hogy sokan gyakorlatilag lefagytak ezt a dolgot látva, ami elég szórakoztató, mert mit is jelent nekik ez az ügy. Ráadásul az egyik legmókásabb dolog az egész kapcsán, hogy az összes beképzelt ember, akit a barátai és haverjai a közösségi média segítségével erősítettek abban a hitében, hogy ő egy fontos személy. Szóval ezek mennyire le voltak döbbenve azon, hogy mostantól ezeket a megerősítéseket nem kapják ingyen a Twittertől, hanem ha azt akarják, hogy kövessék őket, akkor bizony fizetniük kell, mégpedig 8 dollárt – ami ezért nem egy kizáró összeg. Viszont kizárólag a hiúság ára, és nem a Twitterhez való egyszerű hozzáférés ára.

A második dolog, hogy a cenzúra legkirívóbb példáira sikerült megoldást találni, bár nem gondolom, hogy mindent sikerült felgöngyölíteni. Azt pedig az új tulajdonos is közölte, hogy tartalommoderálás nem tűnt el, csak módosult és megreformálták. A felhasználók közössége mondhat véleményt és dönthet egy bejegyzés sorsáról. És még valami van, ami eddig soha nem történt meg ezeken az oldalakon; hogy a baloldal is a felfüggesztés a sorsára kerül, ha megszegi a szabályokat, és próbálja a saját álláspontját meg nem engedett eszközökkel terjeszteni, népszerűsíteni a felületen. Ha ilyen előfordul, akkor függetlenül melyik oldal teszi felfüggesztik, csak velük ez még soha nem történt meg. Most azt képzelik, hogy a baloldallal szembeni elfogultság, ha a számukra bezárul a kapu, hogy kijátsszák a közösségi média algoritmusait.

Nem gondolom, hogy a Twitternek leáldozott, hiszen mind azt vártuk, hogy azok a kemény baloldali szereplők, akik másokat állandóan megítéltek és azzal fenyegetőztek, hogy otthagyják a platformot, úgy tűnik ott vannak és ugyanúgy folytatják. Ahogy, azok is itt maradtak, akik Trump győzelme után azt mondták, hogy elköltöznek Kanadában. Szóval az eddigi a mérgező tartalmak továbbra is élnek, körberajongják egymást változatlanul, csoportosan támadnak meg másokat. Ami talán változott az az, hogy mások hangja is hallhatóbbá vált, azt nem nyomják el úgy, ahogy korábban. Szóval a közösségi oldal, legalábbis az én megítélésem szerint, változatlanul nagyonis él.

A teljes beszélgetést itt hallgathatja vissza.

 

Kapcsolódó tartalom

Ajánljuk még